Szívizomgyulladás: tünetek és kezelés

Rövid áttekintés

  • Tünetek: Gyakran nincsenek vagy alig észrevehető tünetek, mint például fokozott szívdobogásérzés (szívdobogás) és a szív dadogása; esetleg mellkasi fájdalom, szívritmuszavarok, valamint szívelégtelenség jelei előrehaladott szívizomgyulladásban (például vízvisszatartás a lábszárban).
  • Kezelés: Fizikai pihenés és ágynyugalom, esetleg gyógyszerek, például baktériumok elleni antibiotikumok; szövődmények kezelése (pl. szívelégtelenség szívcsillapító gyógyszerei)
  • Okok és kockázati tényezők: Fertőző szívizomgyulladás, kórokozók, például vírusok (pl. megfázás, influenza, herpesz, kanyaró vagy coxsackie vírusok) vagy baktériumok (pl. mandulagyulladás, skarlát, diftéria kórokozói vagy vérmérgezés esetén); nem fertőző szívizomgyulladás, hibás immunválasz, sugárterápia vagy gyógyszerek miatt
  • Szövődmények: Kórosan megnagyobbodott szívizom (tágult kardiomiopátia) krónikus szívelégtelenség, súlyos szívritmuszavarok, hirtelen szívhalál.

Mi a szívizomgyulladás?

Szívizomgyulladásban (szívizomgyulladás) a szívizomsejtek és gyakran a környező szövetek, valamint a szívet ellátó erek (koszorúér-erek) gyulladnak. A szívizomgyulladást a gyulladás mellett az határozza meg, hogy a szívizomsejtek visszafejlődnek (degenerálódnak), vagy akár nekrózis is jelen van – azaz az izomsejtek elhalnak.

Ha a gyulladás a szívburokba is átterjed, az orvosok peri-myocarditisnek nevezik.

Mik a myocarditis tünetei?

Valójában ezek a panaszok gyakran az egyetlen jelek az akut szívizomgyulladás kezdetén. Néha olyan tünetek jelentkeznek, mint az étvágytalanság és a súlyvesztés, valamint a nyakba vagy a vállakba sugárzó fájdalom.

Ha napokkal vagy hetekkel az influenzaszerű fertőzés után szívizomgyulladás lehetséges tünetei jelentkeznek, mindenképpen forduljon orvosához!

Szív tünetek

Normális esetben egy egészséges ember nem érzi a szívét. Néhány beteg azonban fokozott szívdobogásérzést észlel a szívizomgyulladás során. Néhányan mellkasi szorító érzésről (atipikus angina) vagy szívrohamról is beszámolnak. Ez a botlás azt fejezi ki, hogy a szív hébe-hóba egy pillanatra kimozdul:

Szívizomgyulladás esetén vagy további elektromos jelek keletkeznek, vagy azok normál átvitele késik. Néha az impulzusok egyáltalán nem jutnak át a pitvarból a kamrákba (AV-blokk). Ennek következtében a normális szívritmus zavart okoz. Ez szívdobogásérzést (tachycardiát) vagy szabálytalan szívritmust okoz szívizomgyulladás egyes esetekben megszakításokkal.

Hogyan kezelik a szívizomgyulladást?

A szívizomgyulladás kezelése egyrészt a tünetektől, másrészt a kiváltó tényezőtől függ. A fizikai pihenés és az esetleges alapbetegség kezelése a szívizomgyulladás kezelésének alapköve.

Nagyon súlyos szívizomgyulladás esetén a beteget általában az intenzív osztályon kezelik. Ott a szakemberek folyamatosan figyelemmel kísérik az olyan életfontosságú értékeket, mint a szívműködés, a pulzus, az oxigéntelítettség és a vérnyomás.

Fizikai pihenés

Súlyos szívizomgyulladás esetén a betegek általában kórházba kerülnek.

Még hetekkel a betegség akut fázisa után sem szabad túlerőltetni magát a betegnek. Az orvos dönti el, hogy mikor lehetséges ismét teljes erőkifejtés. Amíg a szívelégtelenség jelei vannak, a beteg nem tud dolgozni, és betegnek minősül. Ha idő előtt ismét megerőlteti magát, visszaesést és maradandó károsodást kockáztat.

Ha a szívizomgyulladás hosszan tartó ágynyugalmat igényel, fennáll a vérrögképződés (trombózis) veszélye. Ennek megakadályozására a betegek véralvadásgátló szereket kapnak.

Az ok kezelése

A fertőző szívizomgyulladás leggyakoribb kórokozói a vírusok. Általában azonban nem állnak rendelkezésre vírusellenes gyógyszerek az ilyen vírusos szívizomgyulladás kezelésére. A kezelés ebben az esetben lényegében pihenésből és ágynyugalomból áll, hogy segítse az immunrendszert a kórokozók elleni küzdelemben.

Bizonyos esetekben más terápiák is mérlegelhetők a szívizomgyulladás kezelésére (bizonyos esetekben csak tanulmányok keretében). Ezek egyike a kortizon beadása. Gyulladáscsökkentő hatása van, és erősíti az immunrendszert. Ez hasznos az autoimmun szívizomgyulladásban, amikor a szervezet az immunrendszer hibás szabályozása miatt antitesteket (autoantitesteket) képez a szervezet saját struktúrái ellen.

Szövődmények kezelése

A myocarditis lehetséges szövődménye a szívelégtelenség. Ezután az orvos különféle gyógyszereket ír fel, például ACE-gátlókat, AT1 receptor antagonistákat vagy béta-blokkolókat. Enyhítik a gyenge szívet. A diuretikumok ugyanezt teszik.

Ha a szívizomgyulladás során folyadék halmozódott fel a szívburokban (perikardiális folyadékgyülem), az orvos vékony, finom tűvel leszívhatja (perikardiocentézis).

Ha a szív olyan súlyosan és maradandóan károsodik a szívizomgyulladás következtében, hogy már nem tudja ellátni funkcióját, nagy valószínűséggel donorszívre (szívátültetésre) lesz szüksége a betegnek.

Mi okozza a szívizomgyulladást?

Az okok tekintetében különbséget tesznek fertőző és nem fertőző szívizomgyulladás között.

Fertőző szívizomgyulladás

Az orvosok a szívizomgyulladást fertőzőnek nevezik, ha kórokozók okozzák. Az esetek körülbelül 50 százalékában ezek vírusok. Az ilyen vírusos szívizomgyulladást gyakran banális vírusfertőzés (megfázás, influenza, hasmenés) előzi meg. A Coxsackie B vírus gyakran váltja ki a vírusos szívizomgyulladást.

Vírusos szívizomgyulladás gyanúja esetén az orvosok csak kivételes esetekben határozzák meg a kiváltó vírust. Ennek kevés gyakorlati haszna lenne – általában nincsenek specifikus gyógyszerek a kérdéses vírusok ellen.

Egyes baktériumok szívizomgyulladást is kiváltanak. Különösen bakteriális vérmérgezés (szepszis) esetén, amikor a szívbillentyűk már érintettek, a gyulladás gyakran átterjed a szívizomra. Tipikus kórokozók itt az úgynevezett staphylococcusok. A baktériumok egy másik csoportja, a streptococcusok is néha szívizomgyulladást okoznak. Ide tartoznak például a skarlát vagy a mandulagyulladás kórokozói.

A szívizomgyulladás másik bakteriális oka a diftéria. Ritkán a Lyme-kór okolható a gyulladt szívizomért. A kórokozót, a Borrelia burgdorferi baktériumot általában kullancsok terjesztik harapásukon keresztül.

A szívizomgyulladás egyéb ritka kórokozói közé tartoznak a paraziták, például a róka galandféreg, vagy az egysejtű szervezetek, például a toxoplazmózis vagy a Chagas-kór kórokozói.

Nem fertőző szívizomgyulladás.

A nem fertőző szívizomgyulladásban nem kórokozók a kiváltó ok. Ehelyett az ok például az immunrendszer szabályozási zavara. Ebben az esetben az immunrendszer a szervezet saját struktúrái ellen irányul, ami úgynevezett autoimmun betegségeket eredményez. Ilyenek például az ér- vagy kötőszöveti gyulladások és a reumás betegségek. Az ilyen autoimmun betegségek néha a szívizom gyulladásához is vezetnek (autoimmun myocarditis).

A nem fertőző szívizomgyulladás másik oka a mellkas besugárzása a különféle rákos megbetegedések (például tüdőrák) sugárkezelésének részeként.

Ha a szívizomgyulladást kiváltó okot nem találják, az orvos a szöveti elváltozásoktól függően például úgynevezett idiopátiás Fiedler-szívizomgyulladásról (óriássejtes szívizomgyulladás) is beszél. A szívizomgyulladás ezen formájában, amelyet limfocitaként ismernek, a limfociták (speciális fehérvérsejtek) vándorolnak, és egyes részeik elpusztulnak (nekrózis).

A szívizomgyulladás kockázata

A szívizomgyulladás komoly kockázatokat rejt magában – különösen akkor, ha az érintett személy nem gondoskodik kellőképpen magáról, vagy szíve előre sérült. Ennek az az oka, hogy a szívizomgyulladás gyakrabban okoz súlyos szívritmuszavarokat.

Körülbelül minden hatodik betegnél a szívizomgyulladás olyan átalakulási folyamatokat indít el a szívben, amelyek végül krónikus szívelégtelenséghez vezetnek. A sérült szívizomsejtek ezután hegszövetté alakulnak át (fibrózis), és a szívüregek (kamrák, pitvarok) kitágulnak.

Az orvosok ezt dilatációs kardiomiopátiának nevezik. A kórosan megnagyobbodott szívizom falai bizonyos értelemben „elhasználódtak”, és már nem húzódnak össze erőteljesen. Ez azt jelenti, hogy tartós szívelégtelenség alakult ki. Súlyos esetekben a szív pumpáló képessége teljesen összeomlik. A legrosszabb esetben hirtelen szívhalál következik be.

Hogyan diagnosztizálható a szívizomgyulladás?

Ha szívizomgyulladásra gyanakszik, a háziorvosa vagy egy kardiológus szakorvos a megfelelő személy, akivel kapcsolatba kell lépnie. Szükség esetén az orvos kórházba utalja további vizsgálatokra.

Orvos-beteg konzultáció

Fizikális vizsgálat

Ezt alapos fizikális vizsgálat követi. Az orvos többek között sztetoszkóppal meghallgatja szívét és tüdejét, megütögeti a mellkasát, megméri a pulzusát és a vérnyomását. Azt is megvizsgálja, hogy nem mutatják-e a kezdődő szívelégtelenség jeleit. Ezek közé tartozik például a vízvisszatartás (ödéma) az alsó lábakban.

EKG (elektrokardiográfia)

További fontos vizsgálat a szívizom elektromos aktivitásának mérése (elektrokardiográfia, EKG). Ez lehetővé teszi a szívműködésben bekövetkezett változások észlelését, ahogyan azok kardiomiopátiában fordulnak elő. Jellemző a felgyorsult szívverés (palpitáció) és a további szívverések (extra szisztolés). Szívritmuszavar is lehetséges. Mivel a rendellenességek általában átmenetiek, a szívműködés hosszú távú mérése (hosszú távú EKG) tanácsos – a szokásos rövid távú nyugalmi EKG mellett.

Szív ultrahang

Vérvizsgálat

A vérben mért gyulladásos értékek (CRP, ESR, leukociták) azt mutatják, hogy van-e gyulladás a szervezetben. Az orvos meghatározza a szívenzimeket is, például a troponin-T-t vagy a kreatin-kinázt. Ezeket a szívizomsejtek károsodás esetén (pl. szívizomgyulladás következtében) bocsátják ki, majd megemelkedett mennyiségben kimutathatók a vérben.

Ha bizonyos vírusok vagy baktériumok elleni antitesteket találnak a vérben, ez megfelelő fertőzést jelez. Ha a szívizomgyulladás egy autoimmun reakció eredménye, akkor a megfelelő autoantitestek (a szervezet saját struktúrái elleni antitestek) kimutathatók.

Röntgen

A szívizomgyulladással összefüggő szívelégtelenség jelei a mellkas röntgenfelvételén (mellkasröntgen) kimutathatók. Ezután a szív megnagyobbodik. Ezen túlmenően látható a tüdőbe jutó folyadék visszaáramlása, amelyet a szív gyenge pumpáló hatása okoz.

Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)

Szöveteltávolítás szívkatéterrel

Előfordul, hogy szívizomgyulladás esetén a kardiológus szívkatéterrel is vizsgálatot végez. Ez magában foglalja egy kis szövetminta vételét a szívizomból (miokardiális biopszia), és azt a laboratóriumban megvizsgálják gyulladásos sejtek és kórokozók jelenlétére.

A szívizomgyulladásra nincs önteszt. Ha bizonytalan a meglévő tünetek miatt, forduljon kezelőorvosához.

Mi a prognózis a szívizomgyulladásra?

A szívizomgyulladás minden korosztályt érint, beleértve a fiatal, egészséges szívű embereket is. Ha a betegek folyamatosan fizikailag gondoskodnak magukról, a betegség lefolyása és a prognózis általában kedvező. Összességében a szívizomgyulladás az esetek több mint 80 százalékában gyógyul anélkül, hogy maradandó károsodást hagyna maga után. Ez különösen igaz vírusos szívizomgyulladás esetén. Egyes betegeknél az EKG-vizsgálat során ártalmatlan extra szívveréseket lehet kimutatni.

A fertőző szívizomgyulladás három fázisban fejlődik ki, de ezek nem feltétlenül vannak jelen minden érintett személynél:

  • Akut fázis (a kórokozók behatolnak a szövetbe, és a kezdeti immunválasz bizonyos jelzőanyagok, például citokinek felszabadulásával lép fel; időtartam: XNUMX-XNUMX nap)
  • Szubakut fázis (a vérben a természetes gyilkos sejtek aktiválódása, amelyek elpusztítják a vírusokat; a helyreállítási folyamatok ezzel egy időben kezdődnek; időtartam: legfeljebb négy hét)
  • Krónikus fázis (a vírusok végleg elpusztulnak, helyreállító és átépülő folyamatok – a hegesedés néha a szívizom működési zavaraihoz vezet; néha a gyulladásos reakció továbbra is fennáll; időtartam: több héttől tartósig)

Krónikus szívizomgyulladás

Még kisebb megerőltetés (például lépcsőzés) is légszomjat (dyspnoét) vált ki az érintetteknél. A szívelégtelenség általában hosszú távú gyógyszeres kezelést igényel. Megfelelő terápia mellett azonban a prognózis a legtöbb beteg számára kedvező.

A szívizomgyulladás időtartama

Egyedi esetekben a betegség időtartama a gyulladás mértékétől és a beteg általános egészségi állapotától függ.

Azt is nagyon nehéz megmondani, hogy egy szívizom gyulladás mikor gyógyult be teljesen. Még ha a szívizomgyulladás leküzdése után a beteg ismét teljesen egészségesnek érzi magát, néhány hétig nyugodtan kell folytatnia, és kerülnie kell a fizikai megterhelést. Ez az egyetlen módja annak, hogy megelőzzük a súlyos késői hatásokat (például szívelégtelenséget).

A szívizomgyulladás megelőzése

Például a diftéria elleni védőoltás ajánlott. Ez a bakteriális fertőző betegség a szívizomgyulladás kockázatán kívül más veszélyeket is rejt magában, például súlyos tüdőgyulladást. A gyermekkori védőoltást általában a tetanusz (zárcsont) és a gyermekbénulás (polio) elleni védőoltással együtt adják be.

Nagyon fontos az influenzaszerű fertőzések megfelelő gyógyítása is. Bármilyen láz esetén ajánlatos lehetőleg kerülni a fizikai megterhelést. Ugyanez vonatkozik még az ártalmatlannak tűnő megfázásra is. Ha „áthord” egy ilyen fertőzést, a kórokozók (vírusok vagy baktériumok) könnyen átterjednek a szívbe.

Azok, akiknek már volt szívizomgyulladása, különösen nagy a kockázata annak, hogy újra elkapják (kiújuljanak). Ezeknek az embereknek az orvosok megfelelő óvatosságot javasolnak. Mindenekelőtt kerülni kell a fizikai erőfeszítés, a stressz és az alkohol kombinációját.