Bevezetés
Az oka a bőrkiütés általában bakteriális, vírusos vagy gombás fertőzés. Annak a valószínűsége, hogy a kiütés valójában bőr rák rendkívül alacsony. A kiütés degenerációja rákos betegséggé lehetetlen.
Bár a kiütések időnként a rák, a bőrváltozás ekkor egyidejű jelenség, mint az egész szervezet legyengült védekezőképességének kifejeződése, de nem a bőrrák. Ennek ellenére minden bőrkiütés orvoshoz kell mutatni. Ez azért is célszerű, mert a kapcsolattartók fertőzésének lehetséges kockázata megfelelő kezeléssel csökkenthető.
Bár az orvos a legtöbb esetben mindent meg fog adni, az orvostudomány ismeri a rákok egy csoportját, amelyet valóban könnyen összetéveszthetnek egy bőrkiütés. Ezek az úgynevezett bőr T-sejtes limfómák. A bőr T-sejtes limfómáit a védelmi sejtvonal kontrollálatlan szaporodása jellemzi.
T-cella névként lymphoma azt jelenti, hogy a degeneráció a T-limfocitákat érinti, amelyek különösen gyakoriak a bőrben. A betegség alattomosan és hosszú évek alatt, néha évtizedekig is előrehalad. Ez rosszindulatú rák amelyek a későbbi szakaszokban az egész szervezetre hatással lehetnek. A leggyakoribb T-sejt lymphoma a mycosis fungoides, amely nevét a bőr gombás betegségével (mycosis) való korábbi összetévesztésről kapta. Egy másik T-sejt lymphoma a Sézary-szindróma.
Tünetek
A mycosis fungoides folyamata során hasonló a többi T-sejtes limfómához. Három szakaszban halad, amelyek közül az első egy bőrhöz hasonlít ekcéma, könnyen összetéveszthető egy gyakori kiütéssel. Több kerek vagy ovális, vöröses, változó átmérőjű góc alakul ki, amelyek egyes esetekben hólyagokat képeznek vagy megnedvesítik.
A második szakaszban a már meglévő elváltozások nagysága megnő, és az érintett bőrfelület lemezszerű, kissé megemelt mintázata egyre inkább észrevehető. Nem ritka, hogy súlyos viszketés jelentkezik. Lehetséges a szőrszálak elvesztése a beteg bőrtől, és időnként előfordulhat a környék duzzanata nyirok csomópontokat.
Csak a harmadik szakaszban, az úgynevezett tumor stádiumban alakulnak ki daganatos csomópontok, amelyek a bőr hagymás vagy karéjos emelkedéseként hatnak. Ezek hajlamosak felbomlani és síró fekélyeket képezhetnek. A Sézary-szindróma a bőr általános, nagyon hangsúlyos vörösségével (erythroderma) kezdődik, amely szintén nagyon pikkelyessé válik.
A bőr T-sejtes limfóma diagnosztizálása nem könnyű, és gyakran hosszú időbe telik, míg a végső diagnózist felállítják. Különösen a korai szakaszban a megjelenés hasonlít egy normális bőrkiütésre. A limfóma gyanúja felmerülhet, ha a bőr lefolyik ekcéma nagyon hosszú és ellenáll a terápiának, vagy ha az eredmények szokatlanul tartósak és hasonlítanak pikkelysömör.
Ha a szokásos terápiákat alkalmazták ekcéma or pikkelysömör ne vezessen a bőr javulásához feltétel hosszú terápiás időszak után is el kell végezni a betegség további vizsgálatát. A végleges diagnózist egy bőr kóros leletei után állapítják meg biopszia. A viszketés a beteg bőr gyakori tünete.
Gyakran fordul elő bakteriális, vírusos és gombás fertőzésekben, valamint allergiában, és tartósan befolyásolhatja az érintett beteg jólétét. Bár a viszketés a megbetegedett bőr figyelmeztető jele, tünetként a legtöbb esetben ártalmatlan. A kellemetlen érzés fertőzésre, a bőr kiszáradására, a túlzott napsugárzásra vagy bizonyos ételek vagy a környezetből származó anyagok intoleranciájára utal.
Szinte minden bőrkiütés viszketéssel jár. Csak ritka esetekben jelzi a krónikus viszketés a rákot. A már leírt T-sejtes lymphoma esetén az érintett bőrfelületek (mycosis fungoides) vagy az egész bőr jelentős, néha agonizáló viszketése jelentkezhet (Sézary-szindróma).
Ha az intenzív és megfelelő kezelés ellenére súlyos viszkető bőrkiütések vagy bőrpír hosszú ideig fennmarad, akkor meg kell kérdőjelezni a kezdeti diagnózist, és újra meg kell vizsgálni a betegség okát. A anyajegy, amelyet orvosi terminológia nevusnak neveznek, a pigment pigmentképző sejtjeinek (melanocitáinak) jóindulatú szaporodása. Minden embernek átlagosan körülbelül 30-40 különböző méretű vagy színű anyajegye van.
Időnként ezek megváltoztathatják méretüket, alakjukat és megjelenésüket. Viszketés a körül anyajegy is előfordulhat. Habár a anyajegy jóindulatú megállapítás, időnként degeneráció léphet fel, és bőrrák alakulhat ki.
Ez a veszély különösen a nagyon világos bőrtípusok vagy a szokatlanul sok anyajegyű emberek esetében áll fenn. Az anyajegy rosszindulatú degenerációjára figyelmeztető jel a viszketés. Ez azonban nem mindig jelenti azt, hogy a rák valóban jelen van.
Óvintézkedésként tanácsos konzultálni háziorvosával vagy bőrgyógyászával, aki különféle szögekből nézi az anyajegyet. A bőrrák jelenlétének értékelését az úgynevezett ABCDE szabály végzi. A vakondok akkor tekinthetők gyanúsnak, ha kifejezett aszimmetriát mutatnak (A), elmosódnak (B), több árnyalatot mutatnak (F), nagy átmérőjűek (D, több mint 5 mm), vagy ha a fent említettek gyors fejlődése (E) pontokat lehet meghatározni.
Az anyajegy viszketése tehát korántsem a rák jele. Inkább több paramétert kell figyelembe venni és figyelembe venni a kockázatértékelés során. A vérző anyajegy mindenképpen okot ad az orvos látogatására.
A viszketés mellett fájdalom és a sírás, az anyajegyből való vérzés az eredetileg jóindulatú lelet rosszindulatú degenerációjának jele lehet. Azonban, mint a viszketésnél, a vérző anyajegy sem feltétlenül jelent rákot. Éppen ellenkezőleg, a bőr gondatlan mozgással sérülhetett meg, vagy annak magassága miatt beragadt a ruházatra.
Az orvos megvizsgálja a gyanús anyajegyet a fent említett szempontok alapján, és értékelést végez. Ezen a ponton meg kell említeni, hogy a legújabb tanulmányok szerint az anyajegy degenerálódásának valószínűsége csak jelentéktelenül nagyobb a normál bőrhöz képest. Nyugat-Európában évente körülbelül 10-15 / 100 000 embernél diagnosztizálják a fekete bőrrákot.
