Rövid áttekintés
- A betegség progressziója és prognózisa: A diagnózis időpontjában a daganat stádiumától függ; A prognózis korai stádiumban jó, későn diagnosztizált daganatokban és magasabb stádiumokban kedvezőtlen
- Megelőzés: A méhrák ellen nincs védőoltás.
- Kezelés: műtét, sugárterápia, kemoterápia és szükség esetén hormonterápia.
- Diagnózis: Fizikális vizsgálat tapintással, ultrahang, méh endoszkópia, metasztázis gyanúja esetén hólyag- és kolonoszkópia, mágneses rezonancia képalkotás (MRI), számítógépes tomográfia (CT)
- Okok és kockázati tényezők: Ok nem pontosan ismert, valószínűleg hormonális zavarok (ösztrogén diszfunkció); fokozott kockázat idős korban, genetikai hajlam miatt, sugárkezeléssel, antiösztrogén tamoxifen adásával
Mi a méh rák?
A méh üreges izmos szerv. A felső részt méhtestnek (corpus) nevezik; a két petevezető nyílik belé. Az alsó rövid és csőszerű részt méhnyaknak nevezik. Összeköti a korpuszt a hüvelyvel.
A menopauzaig a méh nyálkahártyája rendszeresen megújul. Minden hónapban a felső rétegek lehullanak és menstruációval kilökődnek. A menopauza során változások következnek be a nyálkahártyában. Bizonyos körülmények között az egyes sejtek genetikai változások (mutáció) következtében rákos sejtekké fejlődnek – endometrium karcinóma alakul ki.
Az orvosok általában kétféle méhnyálkahártya-karcinómát különböztetnek meg: az I. típusú karcinómák teszik ki a méhrákok többségét, mintegy 80 százalékát. Ösztrogénfüggőek – csak ösztrogén hatására alakulnak ki rákos sejtek –, és általában jó prognózisúak. A II-es típusú rákok viszont rosszabb prognózisúak, és az ösztrogén hatása nélkül fejlődnek ki.
A méhrákot nem szabad összetéveszteni a méhnyakrákkal. Ez utóbbi a méh alsó részéből fejlődik ki. Mindkét ráktípus különbözik a korai felismerés, diagnózis és kezelés tekintetében.
Méhrák: tények és számok
Mennyi a méhrák várható élettartama?
A méhrák prognózisa számos tényezőtől függ. A gyógyulási esélyeket és a várható élettartamot az általános egészségi állapot mellett különösen befolyásolja, hogy a corpus carcinoma milyen stádiumban van a diagnózis időpontjában.
Ha a méhrákot korán észlelik, és azonnal megkezdik a terápiát, a prognózis kedvező. Nehezebb azonban, ha a méhdaganat már metasztázisokat képezett. Ezek szívesebben telepednek meg a tüdőben vagy a csontokban, és nehezebben kezelhetők. Ezért fontos, hogy minden olyan nő, akinél a méhrák esetleges tünetei (menstruáción kívüli vagy menopauza utáni vérzés) jelentkeznek, azonnal forduljanak orvoshoz, és tisztázzák az okot.
A betegek körülbelül 80 százaléka még mindig életben van öt évvel a diagnózis után (ötéves túlélési arány).
A visszaeséstől való félelem
Miután túlélte a méhrákot, egyes nők nagyon félnek attól, hogy a daganat kiújul. Ez a pszichés teher gyakran jelentősen rontja az érintettek teljesítményét és életminőségét. A rendszeres szűrések, pszichológiai támogatás és a méhrákos nők önsegítő csoportjában folytatott beszélgetések nyújtanak támogatást.
A daganat négy szakaszra osztható – az úgynevezett FIGO osztályozás (Fédération Internationale de Gynécologie et dʼObstétrique) szerint:
- FIGO I: A daganat az endometriumra korlátozódik, vagy a méhizmok (myometrium) kevesebb vagy több mint felét érinti.
- FIGO II: A daganat a méhnyak (a méhnyak) stromáját (kötőszöveti vázát) érinti, de a méhen belül marad.
- III. ÁBRA: A daganat a méhen kívül metasztázik, pl. a petevezetékekbe, hüvelybe, kismedencei nyirokcsomókba.
- IV. FIGO: A daganat a hólyag és/vagy a végbél nyálkahártyáját érinti, és vannak más távoli áttétek is.
A FIGO szerinti stádiummeghatározáson kívül a daganatot a TNM rendszer szerint osztályozzák (tumor-nodus-metastasis). Ez összhangban van a FIGO osztályozással. Osztályozza a daganat kiterjedését, valamint felméri a nyirokcsomók érintettségét (nodus) és a leánydaganatok jelenlétét is.
Lehet-e védőoltást kapni a méhrák ellen?
A méhrák elleni védőoltás megelőző intézkedésként nem létezik. A méhrákot nem szabad összetéveszteni a méhnyakrákkal, amely ellen valóban létezik védőoltás. A rák utóbbi formáját a humán papillomavírus (HPV) okozza, amely ellen a vakcina irányul. Ez azonban nem hatékony a méhnyakrák ellen.
A méhrák jellemző jeleiről minden fontosat elolvashat a Méhrák – tünetek című cikkben.
Milyen terápiák állnak rendelkezésre a méhrák kezelésére?
A méhrák legfontosabb kezelése a műtét. A rák agresszivitásának és stádiumának függvényében egyéb kezeléseket is alkalmaznak, például sugárterápiát és/vagy kemoterápiát. Egy másik lehetőség a méhrák kezelésére bizonyos esetekben a hormonterápia.
Sebészet
Az endometriumrák legtöbb esetben a műtét a legjobb kezelési lehetőség, amelynek során az orvosok eltávolítják a daganatszövetet (reszekció). Az eltávolított szövet mennyisége a rák stádiumától függ. Ha a méhrák még nem terjedt el túlságosan, általában eltávolítják a méhet (hiszterektómia), a petevezetékeket és a petefészkeket (együttesen adnektómiának nevezik).
Előrehaladottabb stádiumokban szükség lehet a kismedencei és a hasi aorta nyirokcsomóinak, a méh körüli szövetek és a hüvelyboltozat egy részének kimetszésére is. Ha a daganat már átterjedt a hólyagba vagy a belekbe, még több szövetet távolítanak el.
Sugárkezelés
A méhrák műtét utáni sugárterápia akkor javasolt, ha a hüvelyboltozatot is érinti a rák. Ez általában megakadályozza a daganat kiújulását. Ezenkívül sugárzást adnak, ha a méhrák túl előrehaladott a műtéthez, vagy nem távolítható el teljesen.
Kemoterápiás kezelés
Ha a méhrák nem operálható, a műtét után nagy a kiújulás kockázata, vagy már új daganat alakult ki, kemoterápiát adnak. A betegek infúzióban kapják a megfelelő gyógyszereket (citosztatikumokat). Egyes esetekben a kemoterápia és a sugárterápia kombinációja hasznos.
Hormonterápia
A méhrák hormonterápiájának részeként a betegek mesterséges sárgatest hormonokat (progesztineket) kapnak, általában tabletta formájában. Olyan mértékben hivatottak ellensúlyozni az ösztrogénhatást, hogy az ösztrogénfüggő daganat növekedését gátolja – a betegség azonban sokszor így is előrehalad. A hormonterápia tehát nem ad gyógyulást.
Hogyan diagnosztizálják a méhrákot?
Az endometriumrák többféleképpen diagnosztizálható.
Az első választott módszer a hüvelyen keresztüli ultrahangvizsgálat (hüvelyi ultrahangvizsgálat). Ezenkívül a nőgyógyász tapintással érzi a nyálkahártya változásait. Gyakran szövetmintát kell venni (biopszia). Ezt a laboratóriumban vizsgálják. Ez határozza meg, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú elváltozás van-e jelen, és melyik szakaszban van a méhrák.
A méhrák gyanúja hiszteroszkópiával igazolható. Ezt az eljárást járóbeteg alapon végzik. Egy kis rudat (hiszteroszkópot) helyeznek be a méhbe a hüvelyen keresztül. Szükség esetén a nyálkahártyából is nehézség nélkül mintát veszünk.
Képalkotó eljárásokat alkalmaznak a méhrák terjedésének felmérésére. Erre a célra mágneses rezonancia képalkotás (MRI) és számítógépes tomográfia (CT) áll rendelkezésre. Ezeket a vizsgálatokat a kórházban végzik.
Ha felmerül a gyanú, hogy a méhrák már nem korlátozódik a méhre, további vizsgálatokat végeznek. Például cisztoszkópiát (a hólyag vizsgálatát) és rektoszkópiát (végbélvizsgálatot) végeznek annak ellenőrzésére, hogy a daganat átterjedt-e a hólyagba vagy a bélbe.
Mi váltja ki a méhrákot?
Valószínű, hogy a méhrák kialakulása alapvetően a női nemi hormonoktól, különösen az ösztrogéntől függ – szinte minden méhnyálkahártya-karcinóma növekedése ösztrogénfüggő. A menopauza előtt a hormon gondoskodik a nyálkahártya rendszeres megújulásáról. A petefészkekben és a zsírszövetekben termelődik.
A progeszteron (progesztogén) sárgatest hormon is termelődik a petefészkekben. Ellensúlyozza az ösztrogén felhalmozódó hatását, és gondoskodik arról is, hogy a menstruáció során a nyálkahártya kiürüljön. Így, ha az ösztrogén hatása dominál, előfordulhat az endometrium túlzott növekedése, és ezt követően az endometrium karcinóma.
Ezért különösen a túlsúlyos nőknél fokozott a méhrák kialakulásának kockázata a menopauza után: petefészkeik már nem termelnek „védő” progeszteront, de a nagy mennyiségű zsírszövet továbbra is ösztrogént termel.
Azoknál a nőknél, akiknek korán volt az első menstruációjuk, vagy későn mentek át a menopauzán, kissé megnőtt az endometriumrák kockázata. Ugyanez vonatkozik azokra a nőkre, akiknek nem volt gyermekük, vagy soha nem szoptattak.
Az életkor a méhrák kockázati tényezője is.
Úgy tűnik, hogy a genetikai tényezők is szerepet játszanak a méhrák kialakulásában. Egyetlen gén a felelős, ami 50 százalékos valószínűséggel továbbadódik a következő generációnak. Az érintett családokban megnő a méhrák, valamint a petefészekrák és a vastagbélrák kockázata.
Bizonyos hormonális rendellenességek a méhrák további kockázati tényezői. Egyes nőknél az endometrium felhalmozódik, de nincs peteérés, és így nem képződik progesztin.
Vagy más okok miatt a progesztin hatása túl gyenge ahhoz, hogy biztosítsa a megvastagodott nyálkahártya kilökődését. Az endometrium ilyen szokatlan megvastagodását, amely nem kapcsolódik a menstruációs ciklushoz, endometrium hiperpláziának nevezik. A menopauza előtt és után fordul elő, és néha endometrium karcinómához vezet.
