Leukémia: tünetek, típusok

Rövid áttekintés

  • Tünetek: Fáradtság és kimerültség, csökkent teljesítőképesség, bőrsápadtság, vérzésre és zúzódásra való hajlam (hematóma), fertőzésekre való hajlam, ismeretlen eredetű láz, fogyás, éjszakai izzadás.
  • Gyakori formák: Akut mieloid leukémia (AML), akut limfoblasztos leukémia (ALL), krónikus mieloid leukémia (CML), krónikus limfocitás leukémia (CLL; valójában a limfóma egyik formája)
  • Kezelés: A leukémia típusától és stádiumától függően a kezelési lehetőségek közé tartozik a kemoterápia, a tirozin-kináz inhibitorok, az interferonok, a monoklonális antitestek, a sugárterápia és/vagy az őssejt-transzplantáció.
  • Prognózis: Az akut leukémia gyakran gyógyítható, ha időben észlelik és kezelik. Krónikus leukémiában a terápia sok betegnél meghosszabbíthatja a túlélést. A gyógyulás legfeljebb magas kockázatú őssejt-átültetéssel lehetséges.
  • Diagnózis: Az orvos felveszi a beteg kórtörténetét és fizikális vizsgálatokat végez. Ezen kívül ultrahangos vizsgálatokat, mágneses rezonancia képalkotást (MRI), számítógépes tomográfiát (CT), szcintigráfiát, vérvizsgálatot, szövetmintát (biopszia, csontvelőpunkció) és a gerincfolyadék vizsgálatát (lumbal punkció) végzik.
  • Megelőzés: A leukémia megelőzésére kevés, vagy egyáltalán nincs lehetőség. Az egészséges életmód azonban minimálisra csökkenti a betegség kialakulásának kockázatát. A rendszeres megelőző vizsgálatok például időben tisztázhatják a nem specifikus jeleket.

Mi a leukémia?

A leukémia kifejezés a vérképző rendszer rákos megbetegedésének egy csoportjára utal, amelyet „fehérvérráknak” vagy „leukózisnak” is neveznek. Leukémiák akkor fordulnak elő, amikor a fehérvérsejtek (leukociták), amelyek a csontvelőben speciális őssejtekből keletkeznek, hibásan fejlődnek, és ezt követően ellenőrizhetetlenül szaporodnak.

Ezek a hibás leukociták nem működőképesek, és a betegség során egyre inkább kiszorítják az egészséges fehér- és vörösvérsejteket (eritrocitákat), valamint a vérlemezkéket (trombocitákat).

A vérsejtek fejlődése szakaszosan megy végbe, minden lépésben kezdetben egy úgynevezett éretlen prekurzor sejt keletkezik. A különböző típusú fehérvérsejtek mindegyike a saját prekurzor sejtjéből érik. Ennek a sejtérésnek a megszakítása minden egyes szakaszban lehetséges. Ezért a leukémiának vagy a vérráknak különböző formái léteznek. A leukémia különböző típusai közül egyik sem fertőző.

Leukémia: gyakoriság

Leukémia: tünetek

Sok érintett ember kíváncsi, hogyan nyilvánul meg a leukémia, vagy hogyan ismerhető fel a vérrák. Egyes esetekben a leukémia vagy a vérrák felnőtteknél, akár férfiaknál, akár nőknél, hirtelen nyilvánvalóvá válik a tünetekkel, és gyorsan előrehalad. Az orvosok ezután akut leukémiáról beszélnek. Más esetekben a vérrák lassan és alattomosan alakul ki. Akkor ez egy krónikus leukémia.

Az akut leukémia tünetei

Akut leukémiában a tünetek viszonylag gyorsan kialakulnak. Az akut limfoblasztos leukémia (ALL) és az akut myeloid leukémia (AML) kezdeti tünetei vagy első jelei a következők:

  • Csökkent teljesítmény
  • Tartós láz
  • Éjjeli izzadás
  • Fáradtság
  • Fogyás
  • Csont- és ízületi fájdalom (különösen az ALL-ben szenvedő gyermekeknél)

Idővel az érintett egyének szervezete egyre nagyobb mennyiségű éretlen, nem működő fehérvérsejteket termel, amelyek kiszorítják az egészséges vérsejteket. Ez ennek megfelelően több leukémia jelet okoz. Ha túl kevés a vörösvértest, ez vérszegénységhez vezet. Az érintettek például a következőktől szenvednek:

Sérülés esetén a szokásosnál tovább tart, amíg a seb eláll a vérzéstől. Emellett a leukémiás vagy vérrákos betegeknél több zúzódás (hematóma) is keletkezik, amelyek erős behatás után zúzódásnak tűnnek, és főként a lábakon, azaz a combokon, a lábszáron és a bokán képződnek – ez a vérrák másik jellemző jele.

A vérrák vagy a leukémia más bőrtüneteken vagy bőrelváltozásokon keresztül is megnyilvánul. Súlyos vérlemezke-hiány (thrombocytopenia) esetén például pontszerű vérzések, úgynevezett petechiák lépnek fel a bőrön, amelyek vörös foltokként vagy pöttyökként jelennek meg a bőrön. Ezeket azonban nem szabad összetéveszteni a vörös anyajegyekkel. Nem ritka, hogy a leukémiában a bőrbe történő vérzést bőrviszketés kíséri.

A leukémia gyakran gyengíti az immunrendszert. Ennek eredményeként a betegek tartós fertőzésekben szenvednek, például rosszul gyógyuló gyulladásoktól a szájüregben. Ennek az az oka, hogy a szervezetben túl kevés funkcionális fehérvérsejt található, amelyek viszont a fertőzések leküzdésére szolgálnak. A leukémia immunrendszere ezért összességében legyengül.

A leukémia egyéb lehetséges tünetei a következők:

A hagyományos kínai orvoslás (TCM) szerint a fekete nyelv immunhiányt vagy rákot, például leukémiát jelez. Erre azonban nincs tudományos bizonyíték.

Más ráktípusokhoz hasonlóan az akut leukémia végső szakaszában a tünetek általában fokozódnak és rosszabbodnak.

A krónikus leukémia tünetei

A krónikus leukémia alattomosan kezdődik. Az első néhány hónapban vagy akár években sok betegnek egyáltalán nincsenek tünetei. Néhányan csak általános tünetekről számolnak be, mint például a fáradtság és a csökkent teljesítmény. Az érintettek többsége azonban kezdetben nem ismeri fel ezeket a leukémia jeleiként. Ezért nem mennek orvoshoz. A krónikus leukémiában csak előrehaladott stádiumban alakulnak ki olyan tünetek, amelyek az akut lefolyáshoz hasonlítanak.

A krónikus mieloid leukémiában (CML) három olyan fázist különböztetnek meg, amelyekben a betegség egyre agresszívebbé válik. Ez a leukémia jeleiben is megmutatkozik:

  • Krónikus fázis: Itt a fehérvérsejtek száma abnormálisan megnövekszik (leukocitózis), és a lép megnagyobbodik (splenomegalia). Ez utóbbi gyakran okoz nyomást a bal felső hasban. A leukémia egyéb tünetei ebben a fázisban a fáradtság és a csökkent teljesítmény.
  • Blast krízis (blast relapszus): A betegség e végső fázisában a csontvelő nagy mennyiségű éretlen vérsejteket (úgynevezett mieloblasztokat és promyelocitákat) bocsát ki a vérbe. Ez az akut leukémiához hasonló tüneteket okoz. A legtöbb esetben a betegek hamarosan meghalnak.

A krónikus limfocitás leukémia (CLL) szintén lassan fejlődik. Bár a „leukémia” kifejezés benne van a nevében, ez azonban nem vérrák, hanem a limfóma (rosszindulatú limfóma) egy speciális formája.

Leukémia: típusai

A leukémiákat nemcsak aszerint osztályozzák, hogy milyen gyorsan fejlődik a betegség (akut vagy krónikus), hanem aszerint is, hogy milyen sejttípusból származnak (mieloid vagy limfoid).

Ennek megfelelően az orvosok megkülönböztetik a leukémiák különböző típusait. A négy leggyakoribb forma a következő:

Leukémia forma

Megjegyzések

Akut myeloid leukémia (AML)

Krónikus mieloid leukémia (CML)

Akut limfoblasztos leukémia (ALL)

Krónikus limfocita leukémia (CLL)

Ezen kívül vannak más típusú leukémiák is, amelyek nagyon ritkák. Ilyen például a szőrös sejtes leukémia.

Myeloid leukémia

A mieloid leukémiák a csontvelőben található úgynevezett mieloid progenitor sejtekből származnak. Ezek a prekurzor sejtek általában egészséges vörösvértestekké, vérlemezkékké, granulocitákká és monocitákká fejlődnek. Az utóbbi kettő a fehérvérsejtek alcsoportja.

Amikor azonban a mieloid prekurzor sejtek degenerálódnak és ellenőrizhetetlenül növekedni kezdenek, mieloid leukémia alakul ki. Lefolyásától függően az orvosok különbséget tesznek az akut mieloid leukémia (AML) és a krónikus mieloid leukémia (CML) között. A vérrák mindkét formája elsősorban a felnőtteket érinti. Az AML sokkal gyakoribb, mint a CML.

A mieloid vérrák két formájáról a myeloid leukémia cikkben olvashat bővebben.

Nyirokeredetű leukémia

A limfatikus leukémiák más vérsejt-prekurzorokból származnak, mint a mieloid vérrákok: Itt az úgynevezett nyirok-prekurzor sejtek degenerálódnak. Limfocitákat termelnek. A fehérvérsejtek ezen alcsoportja nagyon fontos az idegen anyagok és kórokozók elleni célzott (specifikus) védekezéshez (specifikus immunvédelem).

Erről a két rákfajtáról többet megtudhat a limfocitás leukémia cikkben.

Szőrsejtes leukémia

A szőrös sejtes leukémia (vagy szőrös sejtes leukémia) egy nagyon ritka rák. Ugyanaz vonatkozik rá, mint a krónikus limfocitás leukémiára: a „leukémia” elnevezés csak azt jelzi, hogy a betegség vérrákhoz hasonlít. Azonban a nyirokrák (pontosabban non-Hodgkin limfóma) kategóriába sorolják.

A „szőrsejtek” elnevezés onnan ered, hogy a rákos sejteknek hajszerű kiterjesztéseik vannak.

A szőrös sejtes leukémia csak felnőtteknél fordul elő. A férfiak lényegesen gyakrabban szenvednek ettől, mint a nők. A krónikus betegség nem túl agresszív. A legtöbb beteg várható élettartama normális.

A hajsejtes leukémia cikkben minden fontosat elolvashat erről a rákról.

Leukémia gyermekeknél

A leukémia elsősorban a felnőttek betegsége: az összes beteg körülbelül 96 százalékát teszik ki. Amikor a leukémia gyermekeknél alakul ki, az szinte mindig akut limfoblasztos leukémia (ALL). A második helyen az akut myeloid leukémia (AML) következik. A krónikus leukémia nagyon ritka gyermekeknél.

A gyermekek vérrákjáról mindent megtudhat, ami fontos a gyermekek leukémiájáról.

Leukémia: kezelés

A leukémia kezelését az egyénhez igazítják. Különféle tényezők játszanak szerepet. Az érintett életkora és általános egészségi állapota mellett elsősorban a betegség lefolyása, vagyis hogy a leukémia akut vagy krónikus.

Akut leukémia kezelése

Az akut leukémia diagnózisát követően a kemoterápiát általában a lehető leghamarabb elkezdik. Ez az akut vérrák kezelésének legfontosabb módszere. A páciens speciális, citosztatikumként ismert gyógyszereket (kemoterápiás szerek) kap. Megakadályozzák a rákos sejtek (és más gyorsan osztódó sejtek) növekedését. A sérült sejtek sem szaporodnak tovább. A szervezet saját kontrollmechanizmusai felismerik a beteg sejteket, és célzottan lebontják azokat.

A terápia alapvetően három szakaszban zajlik, amelyek együttesen hónapokig és évekig tarthatnak:

  1. Indukciós terápia: az érintettek erős kemoterápiát kapnak, amely a lehető legtöbb rákos sejtet eliminálja, és enyhíti a legsúlyosabb tüneteket. A kezelést általában fekvőbetegként, kórházban végzik.
  2. Konszolidációs terápia: Ennek célja az indukciós terápia sikerének „megszilárdítása”. A megfelelően testreszabott kemoterápia lehetőség szerint eltávolítja a megmaradt rákos sejteket.
  3. Fenntartó terápia: A cél itt a kezelés sikerének stabilizálása és a visszaesés (kiújulás) megelőzése. A fenntartó terápia személyenként nagyon eltérő. Ebben a fázisban a betegek gyakran citosztatikus gyógyszereket, például azacitidint szednek tabletta formájában legalább egy évig.

Az indukciós terápia olykor olyan sikeres, hogy a páciens vérében és csontvelőjében gyakorlatilag már nem mutatható ki rákos sejt. Az orvosok ezután remisszióról beszélnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a leukémia meggyógyult. Lehetséges, hogy az egyes rákos sejtek túlélték. Ezért további terápiás lépésekre (konszolidációs terápia) van szükség.

Egyéb terápiás lehetőségek

Néha az őssejt-transzplantáció is része a leukémia kezelésének. Az őssejtek az „anyasejtek”, amelyekből minden vérsejt termelődik a csontvelőben. A transzplantáció előtt nagy dózisú kemoterápiával (és esetleges teljes testbesugárzással) el kell semmisíteni a beteg csontvelőjét és (remélhetőleg) az összes rákos sejtet.

Ezután az orvos egészséges őssejteket ad át, mint transzfúzió során. A sejtek megtelepednek a csontvelő üregeiben, és új, egészséges vérsejteket termelnek.

Az ilyen őssejt-transzplantációhoz az átvitt őssejtek gyakran egészséges donortól származnak (allogén őssejt-transzplantáció). Ez lehet egy családtag vagy egy idegen.

Az őssejtek vérből történő kinyeréséhez a vért a donortól a kar vénáján keresztül veszik. Az úgynevezett sejtszeparátorban a vér őssejtjeit kiszűrik a vérből (stem cell apheresis). A vér ezután visszakerül a donorhoz. A leukémiás beteg ezután megkapja az egészséges vér őssejtjeit. Az őssejt-adományozás mindössze néhány órát vesz igénybe, és általában járóbeteg alapon, érzéstelenítés nélkül történik. Ritka esetekben az orvosok általános érzéstelenítésben eltávolítják a donor őssejtjeit a csontvelőből.

Sok akut limfoblasztos leukémiában (ALL) szenvedő beteg a kemoterápia mellett sugárkezelést is kap. Egyrészt az orvos megelőző intézkedésként besugározza a fejet, mivel a rákos sejtek gyakrabban támadják meg az agyat. Másrészt sugárzást alkalmaz a rosszindulatú nyirokcsomók speciális kezelésére, például a mell területén.

Krónikus leukémia kezelése

Az orvosok általában a krónikus mieloid leukémiát (CML) diagnosztizálják a betegség krónikusan stabil szakaszában. Ezután az orvos leggyakrabban úgynevezett tirozin-kináz-gátlókat ír fel (például imatinibet, nilotinibet, bosutinibet vagy dasatinibet). Ezek a gyógyszerek nagyon specifikusan hatnak a vérráksejtek ellen: gátolják a növekedési jeleket a sejtekben. Ideális esetben ez sok évre megállítja a betegséget. A tirozin-kináz inhibitorok szájon át szedhető tabletták formájában kaphatók, amelyeket a betegek általában életük végéig szednek.

Ugyanakkor az orvos rendszeresen ellenőrzi a vért és a csontvelőt. Ha például a vérértékek vagy a beteg állapota romlik, ez azt jelzi, hogy a CML a következő fázisba (akcelerációs fázisba) kerül. Az orvos ezután megváltoztatja a gyógyszeres kezelést: más tirozin-kináz-gátlókat ír fel. Ily módon a betegség sok betegnél visszakerülhet a krónikus stabil fázisba.

A betegség bármely szakaszában előfordulhat, hogy a beteg állapota rövid időn belül jelentősen romlik. Az orvosok ekkor robbanásválságról beszélnek. Akárcsak az akut leukémia esetében, az érintettek általában intenzív kemoterápiában részesülnek. Ily módon az orvosok megpróbálják gyorsan csökkenteni a betegség jeleit. Ha az állapot javult és stabilizálódott, megfelelő lehet az őssejt-transzplantáció.

Néhány CML-ben szenvedő beteget interferonokkal kezelnek. Ezek hírvivő anyagok, amelyekkel az immunrendszer sejtjei kommunikálnak egymással. Képesek gátolni a rákos sejtek növekedését. Azonban az interferonok – a kemoterápiához hasonlóan – általában kevésbé hatékonyak CML-ben, mint a fent leírt tirozin-kináz inhibitorok.

Ez azonban nem mindig igaz: a tirozin-kináz inhibitorok azoknál a betegeknél fejtik ki legjobban a hatásukat, akiknek a rákos sejtjei rendelkeznek az úgynevezett „Philadelphia kromoszómával”. Így nevezik a jellegzetesen megváltozott 22-es kromoszómát, amely az összes CML-beteg több mint 90 százalékában kimutatható. A többi betegnek nincs megváltozott kromoszómája. Ez az oka annak, hogy a tirozin-kináz-gátlókkal való kezelés gyakran nem működik olyan jól számukra. Ilyenkor néha szükség van a terápia megváltoztatására és például interferonok alkalmazására.

Például sok beteg kemoterápiát és úgynevezett monoklonális antitesteket (immunkemoterápia vagy kemoimmunterápia) kap. A mesterségesen előállított antitestek specifikusan kötődnek a rákos sejtekhez, ezáltal megjelölve azokat az immunrendszer számára. Az orvosok alkalmanként mindkét terápiás formát külön-külön alkalmazzák.

Ha a rákos sejtek bizonyos genetikai változásokat mutatnak, hasznos lehet a tirozin-kináz inhibitorokkal végzett kezelés. Ezek a gyógyszerek blokkolnak egy kórosan megváltozott enzimet, amely elősegíti a rákos sejtek növekedését.

Ha más kezelések nem működnek, vagy ha egy későbbi visszaesés következik be, az (allogén) őssejt-transzplantáció időnként választható. Ez a kockázatos kezelés azonban csak fiatalok vagy jó általános egészségi állapotú emberek számára alkalmas.

Kísérő intézkedések (szupportív terápia)

A kemoterápiával, sugárterápiával és másokkal végzett leukémia-kezelés mellett a támogató intézkedések is nagyon fontosak. Például a betegség tüneteinek és a kezelés következményeinek csökkentését szolgálják. Ez jelentősen javítja a betegek közérzetét és életminőségét.

A fertőzésekre való fokozott fogékonyság szintén komoly probléma a leukémiában. Maga a betegség és a kemoterápia is gyengíti az immunrendszert, így az kevésbé képes felvenni a harcot a kórokozókkal. Ez kedvez a fertőzéseknek, amelyek néha nagyon súlyosak, néha akár életveszélyesek is. Emiatt a leukémiás betegek számára nagyon fontos a gondos higiénia és a lehető legcsíramentesebb környezet.

Sokan antibiotikumot is kapnak a bakteriális fertőzések megelőzésére vagy kezelésére. A gombás fertőzések elleni hatóanyagok gombaellenes szerekként ismertek.

Más panaszok is speciálisan kezelhetők, például vérszegénység vérátömlesztéssel és fájdalom megfelelő fájdalomcsillapítókkal.

Táplálkozás leukémiában

A szakértők elvileg a lehető legkíméletesebb étrendet javasolják, hogy elkerüljék az olyan panaszokat, mint a hányinger és hányás. A nagyon húsban gazdag étrend gyakran megterhelő, ezért a zöldségek és a gyümölcsök alkalmasabbak leukémiára. Fontos a kiegyensúlyozott étrend és az állati zsírok kerülése.

Leukémia: lefolyás és prognózis

Egyes esetekben a leukémia prognózisa különböző tényezőktől függ. Az első és legfontosabb a rák típusa és a betegség stádiuma a diagnózis idején. Attól függően, hogy a leukémia a kezdeti vagy a végső stádiumban van, egyértelmű különbség van abban, hogy mi történik vagy hogyan alakul ki a betegség. Az, hogy a beteg milyen jól reagál a terápiára, szintén befolyásolja a prognózist.

A várható élettartamot és a leukémia gyógyulási esélyeit befolyásoló egyéb tényezők a beteg életkora és általános állapota, valamint az esetleges kísérő betegségek.

A gyógyulás esélyei

A leukémia gyógyítható? Hogyan hal meg valaki leukémiában? Az akut leukémia gyors halált jelent? Ezeket és más kérdéseket sok beteg és hozzátartozója teszi fel. Elvileg akut leukémia esetén a vérrák gyógyítható. Minél korábban fedezik fel és kezelik a leukémiát, annál nagyobb a gyógyulás és a túlélés esélye. Ez különösen igaz a fiatalabb betegekre. A gyógyulás azonban nem valószínű olyan kezelés nélkül, mint a kemoterápia.

Még ha a rák visszaszorítható is, a visszaesés (kiújulás) gyakran később, akár hónapokkal vagy évekkel később következik be. Különösen korai visszaesés esetén csökken a gyógyulás esélye. A leukémiás betegeket ezután újra kezelni kell. Néha az orvosok agresszívebb terápiát vagy más kezelési módszereket választanak.

Krónikus leukémiában a rákos sejtek lassabban szaporodnak, mint a rák akut formáiban (kivétel: blastos krízis CML-ben) – és általában évekig. Emiatt a kezelés általában kevésbé intenzív, de hosszú távon folytatni kell.

Bár a krónikus leukémia általában nem gyógyítható (erre csak kockázatos őssejt-transzplantáció esetén van esély), a terápia sok betegnél enyhíti a tüneteket, lassítja a krónikus leukémia progresszióját. Így a krónikus leukémia várható élettartama valamivel magasabb, mint az akut formáé. Ennek ellenére a krónikus leukémia bizonyos esetekben végzetes is lehet.

Az, hogy pontosan mekkora a várható élettartam a különböző típusú vérrákoknál, azaz az akut vagy krónikus leukémiánál, a betegség kialakulásának korától függ, és általánosságban nem határozható meg.

Leukémia: vizsgálatok és diagnózis

A vérrák gyanúja esetén az első kapcsolatfelvételi pont a háziorvos. Szükség esetén szakorvoshoz irányítja a beteget, például vérbetegségekkel és daganatos megbetegedésekkel foglalkozó szakorvoshoz (hematológus vagy onkológus).

Orvosi konzultáció és fizikális vizsgálat

Az orvos először felveszi a páciens anamnézisét. Ez magában foglalja azt a kérdést, hogy a személy hogyan érzi magát általában, milyen panaszai vannak, és mióta állnak fenn. Szintén fontos információ a jelenleg fennálló vagy a múltban előforduló egyéb betegségekről. Emellett az orvos érdeklődik például arról, hogy az illető milyen gyógyszereket szed, és hogy van-e ismert rákos megbetegedés a családban.

Ezt alapos fizikális vizsgálat követi. Az orvos többek között meghallgatja a tüdőt és a szívet, méri a vérnyomást, tapogatja a májat, a lépet és a nyirokcsomókat. Az eredmények segítségével az orvos jobban felmérheti a beteg általános állapotát.

Vérvizsgálat

Attól függően, hogy milyen magas a leukociták értéke, arra lehet következtetni, hogy leukémia van jelen. Leukémia esetén nem valószínű, hogy túl sok a vörösvértest.

Továbbá az orvos meghatározza az úgynevezett MCH értéket, amely azt jelzi, hogy az egyes vörösvértestek mennyi hemoglobint (Hb, „vörös vér pigment”) hordoznak. A hemoglobin különösen fontos, mivel az általa szállított vas oxigént szállít a véren keresztül minden szövetbe és szervbe.

Például, ha az MCH szint alacsonyabb a normálnál, ez vérszegénységet jelez. Mivel azonban a vérszegénységnek más okai is lehetnek, a leukémiát gyanító orvosok vasszérumtesztet használnak annak megállapítására, hogy van-e például vashiányos vérszegénység. Ebben az esetben a vér vasszintje a normálisnál lényegesen alacsonyabb lenne. Leukémiában előfordulhat, hogy a vas felhalmozódik a vérben anélkül, hogy beépülne a hemoglobinba. Ekkor túl sok vas van a vérben – magas vasérték van jelen.

A kórosan megváltozott vérértékek, mint például a megnövekedett fehérvérsejtszám és túl kevés vörösvértest, a leukémia lehetséges jele. A kóros vérértékek azonban sok más betegségre is jellemzőek. Ezért általában további differenciáldiagnosztikai vizsgálatokra van szükség.

Minden vérvizsgálat, amely egy vérbetegséget tisztáz, magában foglalja az eritrocita ülepedési sebesség (ESR) meghatározását is. Az ülepedési sebesség azt jelzi, hogy a vörösvértestek milyen gyorsan süllyednek le egy nem koagulálható folyadékban. Ez viszont információt nyújt arról, hogy van-e gyulladás vagy más súlyos betegség. Leukémiák esetén a vér ülepedési sebessége általában jelentősen megnövekedett.

A vérsejteken kívül az orvos a laboratóriumban egyéb vérparamétereket is felmér, például a vese- és májértékeket. Ezek az értékek azt mutatják, hogy mennyire jól működik ez a két szerv. Ha a későbbiekben leukémia igazolódik, és a beteg vese- és/vagy májértékei rosszak, ezt figyelembe kell venni a kezelés megtervezésekor.

A laboratórium azt is ellenőrzi, hogy vannak-e baktériumok, vírusok vagy gombák által okozott fertőzés jelei a vérben. Ezek a baktériumok bizonyos tünetekért is felelősek lehetnek, például megnövekedett fehérvérsejtszámért, lázért és fáradtságért.

Leukémia gyanúja esetén részletesen meg kell vizsgálni a beteg csontvelőjét. Ehhez az orvos helyi érzéstelenítésben speciális tű segítségével csontvelőmintát vesz, általában a medencecsontból (csontvelő-punkció). A laboratóriumban az orvos megvizsgálja a csontvelősejtek számát és megjelenését. Tipikus elváltozások esetén egyértelműen kimutatható a leukémia.

A leukémia okozta vérszegénység jele például a retikulociták számának növekedése. Ezek a vörösvérsejtek prekurzor sejtjei. A szakértők azt gyanítják, hogy a szervezet több retikulocita termelésével próbálja ellensúlyozni az eritrociták hiányát.

Néha a csontvelő szövete akár a betegség formájának meghatározására is használható. Ezenkívül az orvos megvizsgálja a sejteket genetikai anyagukban bekövetkezett változásokra. Például létezik a „Philadelphia kromoszóma” krónikus mieloid leukémiában.

A felnőttek és az idősebb gyermekek általában helyi érzéstelenítést kapnak a csontvelő betakarítása előtt. Kisebb gyermekeknél rövid érzéstelenítés megfelelő. Az eljárás általában körülbelül 15 percet vesz igénybe, és járóbeteg alapon is elvégezhető.

További vizsgálatok

Például az orvos megvizsgálja a belső szerveket (lép, máj stb.) ultrahang segítségével. Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálatot is végezhet. Ez a képalkotó eljárás alkalmas a csontok további felmérésére. Ez akkor fontos, ha az orvos gyanítja, hogy a rákos sejtek nemcsak a csontvelőben, hanem magában a csontban is elterjedtek. Egyéb vizsgálati módszerek közé tartozik a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vagy a szcintigráfia.

Az akut limfoblasztos leukémia (ALL) és az akut myeloid leukémia (AML) egyes altípusaiban a rákos sejtek néha az agyat vagy az agyhártyát érintik. Ennek lehetséges jelei a fejfájás, valamint az idegrendszeri hiányosságok, például a látászavarok és a bénulás. Ezután az orvos mintát vesz a gerincfolyadékból (lumbal punkció), és laboratóriumban elemzi. Az MRI szintén hasznos az agy rákos érintettségének kimutatásában.

Leukémia: okok és kockázati tényezők

A vérrák különböző formáinak okai még nem tisztázottak egyértelműen. A szakértők azonban számos olyan kockázati tényezőt azonosítottak, amelyek elősegítik a leukémia kialakulását. Ezek tartalmazzák:

Életkor: Az akut myeloid leukémia (AML) kialakulását az életkor befolyásolja: A betegség kialakulásának kockázata az életkorral növekszik akut leukémiában. Ugyanez igaz a krónikus mieloid leukémiára (CML) és a krónikus limfocitás leukémiára (CLL). Ezzel szemben az akut limfoblasztos leukémia (ALL) főként gyermekkorban fordul elő.

Dohányzás: Szakértők becslése szerint az összes leukémiás eset körülbelül tíz százalékáért a dohányzás felelős. Például az aktív dohányosoknál 40 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakul ki akut mieloid leukémia (AML), mint azoknál, akik soha nem dohányoztak. A korábbi dohányosoknál még mindig 25 százalékkal magasabb a betegség elkapásának kockázata.

Ionizáló sugárzás: Különféle nagy energiájú sugarakra, például radioaktív sugarakra utal. Károsítják a genetikai anyagot – különösen azokban a testsejtekben, amelyek gyakran osztódnak. Ide tartoznak a csontvelő vérképző sejtjei. Ennek eredményeként néha leukémia alakul ki. Minél nagyobb a szervezetre ható sugárzás dózisa, annál nagyobb a leukémia kockázata.

A röntgensugarak is ionizálnak. A szakértők azonban úgy vélik, hogy az időnkénti röntgenvizsgálat nem okoz leukémiát. Ennek ellenére röntgenfelvételt csak feltétlenül szükséges esetben szabad elvégezni. Ennek az az oka, hogy a sugarak által a testben okozott károk általában egy életen át összeadódnak.

Vegyi anyagok: Különféle vegyi anyagok növelik a leukémia kockázatát. Ide tartozik a benzol és más szerves oldószerek. Az inszekticidek és gyomirtó szerek is feltehetően elősegítik a vérrák kialakulását.

Ezt az összefüggést bizonyos, ténylegesen a rák kezelésére használt gyógyszerek (például a citosztatikumok) megerősítik: hosszú távon elősegítik a leukémia kialakulását. Ezért használatuk előtt az orvosok gondosan mérlegelik az ilyen gyógyszerek előnyeit és kockázatait.

Vírusok: Bizonyos vírusok (HTL I. és II. vírusok) részt vesznek a leukémia egy nagyon ritka formájának kialakulásában. Ez az úgynevezett humán T-sejtes leukémia főleg Japánban érinti az embereket. Európában ez a vérrák-változat nagyon ritka.

A leukémia egyéb formái, mint például az AML, a CML, az ALL és a CLL a jelenlegi ismeretek szerint vírusok vagy más kórokozók bevonása nélkül alakulnak ki.

Leukémia: megelőzés

Mivel a leukémia valódi okai nagyrészt tisztázatlanok, kevés megelőző intézkedést lehet meghatározni. Az orvosok azt tanácsolják, hogy minimalizálják a kockázati tényezőket. Az egészséges életmód és például a dohányzástól és a túlzott alkoholfogyasztástól való tartózkodás már segíthet. Különösen, ha idősebb, használja ki a rendszeres megelőző ellenőrzéseket. Így például a korai, nem specifikus jelek időben tisztázhatók.