Rövid áttekintés
- Kezelés: megfelelő lábbeli viselése kellemetlen érzés esetén, mezítláb járás, ortopédia és/vagy ortopédia, fizikoterápia, bizonyos ritkábban előforduló esetekben műtét; nincs terápia, ha nincs kellemetlen érzés
- Tünetek: Nem mindig vannak jelen; teherviseléssel járó fájdalom, a láb belső szélén és a talpon jelentkező fájdalom, nyomási pontok a lábakon; bizonyos körülmények között fájdalom a térdben vagy a csípőben.
- Ok és kockázati tényezők: Rugalmas lapos láb (hajlított-leengedett láb) gyermekeknél normál (nem kóros), egyébként laza szalagok, vádliizmok izomgyengesége, túlsúly, térdízületi elváltozások (térd vagy lábhajlítás), 21-es triszómia (Down-szindróma), a kötőszövet veleszületett betegségei.
- Megelőzés: A lábizmok erősítése, pl. mezítláb járás természetes talajon.
Mi az a lapos láb?
Az egészséges lábbal ellentétben a lapos láb (lat. pes planus) lábcsontvázából hiányzik a hosszanti ív, vagy az ív túl lapos. Így hiányzik a természetes kifelé görbület a saroktól a lábfej gömbjéig. Ennek eredményeként a láb belső széle lesüllyed, így állás közben a teljes talprész „laposan” fekszik a talajon.
A lapos láb kezdeti szakasza a lapos láb. Ebben a formában a lábváz is elveszíti hosszanti ívét, de a lábfej még nem támaszkodik teljesen a talajra.
Melyek a lapos láb különböző formái?
A lapos láb vagy veleszületett (ritka) vagy szerzett, azaz későbbi életkorban jelentkezik. A veleszületett forma jelentősen eltér a szerzett típusoktól, különösen a gyakoriság, a fejlődés és a kezelés tekintetében.
A veleszületett laposláb (általában merev lapostalp) ritka, és gyakran más rendellenességekkel vagy betegségekkel együtt fordul elő. Vagy az egyik láb egyedül, vagy mindkettő érintett. Az érintett csecsemők lábfejének nagyon kifejezett deformációja van. A lábfej nemcsak hogy elveszíti természetes hosszirányú görbületét, de még a talpánál is lefelé görbül.
Szerzett lapos láb (pes planus valgus)
A szerzett (általában hajlékony) lapostalpú betegek kezdetben egészséges lábvázzal születnek, és csak később alakul ki a deformitás. Attól függően, hogy milyen életkorban fordul elő, különbséget kell tenni a szerzett lapos láb különböző típusai között:
- Szerzett csecsemőkori kihajló laposláb: a járáskor kezdete körül jelentkezik.
- Serdülőkorú lapostalp: serdülőkorban alakul ki.
A szerzett, csecsemőkori lapos lábfejet nem szabad összetéveszteni a csecsemőkori természetes (fiziológiás) lapostalppal: körülbelül hat éves korig a gyerekek lábtartása más, mint a felnőtteké. Mivel a combcsontjuk eltérően helyezkedik el, enyhén x lábon járnak, ami szintén befolyásolja a láb helyzetét. Az eredmény egy ideiglenes behajlított lapos láb.
Mi a teendő, ha lapos lábad van?
A lapos lábak kezelésének különféle módjai vannak. Míg a szerzett formák gyakran nem igényelnek sebészeti beavatkozást, addig a veleszületett laposláb esetén a műtét általában elkerülhetetlen.
A veleszületett laposláb terápia
Terápia szerzett laposláb esetén
Ha a tünetek konzervatív intézkedésekkel nem enyhülnek, a szerzett lapos láb műtéte is szóba jöhet. Különösen gyakran operálják az osteoarthritis vagy a tibialis hátsó ínszakadása által okozott lapos lábakat.
Mik a lapos láb tünetei?
A veleszületett laposláb tünetei
A veleszületett laposláb közvetlenül a születés után észrevehető. A lábfej helytelen helyzetei – például a kifelé ívelt lábfej, a hajlított sarok és a lábfej kifelé hajlított elülső része – itt nagyon hangsúlyosak.
A szerzett lapos láb tünetei
A szerzett infantilis laposláb általában tünetmentesen halad. A gyerekeket csak a lábfej látható deformitása miatt veszik észre. Az októl függően a mozgás károsodhat.
A serdülőkorban előforduló lapos lábakat általában erős, hirtelen jelentkező terhelés kíséri. A serdülők sántikálva pihentetik az érintett lábfejet. Kezelés nélkül a serdülő lapos láb súlyosan korlátozza a mozgást.
Lapos láb esetén a fájdalom általában a láb belső szélén és a talpon jelentkezik. A deformitás azonban néha fájdalmat okoz a térdben és a csípőben. A láb egyes részeit érő nagy terhelés miatt esetenként nyomáspontok alakulnak ki, amelyek esetenként további fájdalmat okoznak, és megnehezítik a járást. Sok esetben azonban a lapos láb nem okoz gondot járás közben.
Hogyan lehet felismerni a lapos lábat?
A legtöbb esetben az orvos megtapintja a lábfejet, és ellenőrzi az ízületek mozgékonyságát.
Egy másik eljárás a lábnyom (pedográfia) elektronikus mérőlapon vagy megfelelő modellezőagyagon. Itt könnyen nyomon követhető a talp súlyeloszlása. Ha a lapos láb külsőleg nem állapítható meg biztosan, röntgenfelvételt készítenek. Veleszületett laposláb esetén ezt mindig a diagnózis céljából végzik.
Lapos láb: okok és kockázati tényezők
A veleszületett laposláb elsősorban örökletesnek tűnik, mivel gyakran egy család több tagjában is jelen van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyermek feltétlenül lapos lábbal születik, ha az egyik szülő érintett. Csak a valószínűség növekszik. A veleszületett laposláb pontos okai még nem ismertek.
A szerzett lapos lábfejnek számos oka lehet. A leggyakoribbak a következők:
- Túlsúly
- Kötőszöveti és izomgyengeségek. A megszerzett csecsemőkori kihajló laposláb gyakran az izomgyengeség következménye.
- kötőszöveti betegségek (pl. Marfan-szindróma)
- Az ízületi gyulladás (rheumatoid arthritis) gyakran idősebb korban jelentkezik, de a fiatalokat is érinti.
- Baleset vagy kopás utáni sérülések (osteoarthritis)
- Idegbetegségek és bénulás
- Több lábcsont kóros összenövése
Időseknél a lábszár kórosan megváltozott íne (tibialis posterior ín) néha az ok. Ha az ín egész életében erős igénybevételnek van kitéve, visszafejlődik vagy elszakad, ami egyoldalú lapos lábfejet eredményez.
Ezenkívül a lapos láb kialakulásának kockázata nagyobb a 21-es triszómiában (Down-szindrómában) szenvedőknél.
Prognózis
A nagyon ritka veleszületett lapostalp megzavarja a gyermek járásfejlődését, mozgásképességét. A helytelen helyzet azonban általában időben korrigálható műtéttel.
Megelőzés
A lapos lábfejet nem lehet teljesen megakadályozni. Különösen a veleszületett pes planus esetében nincs lehetőség a megelőzésre.
