Rövid áttekintés
- Mi az a sáncos láb? Ez a lábfej deformáció általában veleszületett, de okozhatja betegség vagy baleset is. A lábfej erősen felfelé hajlik, szélsőséges esetben a lábujjak a lábszáron támaszkodnak.
- Kezelés: Újszülötteknél általában spontán gyógyulás, gyógytorna, gipsz és sín, műtét, speciális cipő
- Okok: a baba beszűkült helyzete az anyaméhben, vírusfertőzések, genetikai okok, neurológiai rendellenességek, balesetek
- Diagnózis: látható tünetek felmérése, képalkotó eljárások, járásanalízis
- Megelőzés: A gyakori elsődleges formával nem lehetséges, a már meglévő állapotok és sérülések gondos kezelése
Mi az a sarokláb?
A sarokláb (pes calcaneus) a láb speciális deformációja. Ez vagy veleszületett, vagy az élet során szerzett. Ez a másodlagos sarokláb egy másik állapot eredménye. Az esetek többségében a csecsemők bunion lábbal születnek. Kevésbé gyakori a kampós láb és a hajlított láb kombinációja, amelyet kampós-hajlított lábnak vagy hajlított horgos lábnak (pes valgocalcaneus) neveznek.
Tünetek: Így néz ki a sarokláb
Egy markáns saroktalp észrevehető. Az egész lábfejet felfelé nyújtjuk a sípcsont felé. Az orvosok ezt a tünetet dorsiflexiónak nevezik. Ez a hiperextenzió azt jelenti, hogy a lábfejet nem lehet normálisan lefelé hajlítani (talpi flexió). Extrém esetben a lábujjak a sípcsonthoz támaszkodnak úgy, hogy a lábfej kifelé mutasson. A láb úgy néz ki, mintha be lett volna hajtva. Ezért vizuálisan a hegyes láb ellentéte, amelyben a lábujjak lefelé mutatnak.
A deformitások általában csak a lágyrészeket érintik, a csontokat nem érintik. Ez az oka annak, hogy ez a deformitás általában jól kezelhető. A veleszületett, deformált csontokkal járó bunionok viszont nagyon ritkák.
Hajlított sarkú láb esetén a lábfej is túlfeszül felfelé a sípcsont felé. Ráadásul a boka enyhén befelé hajlik, amitől a talp kissé kifelé fordul.
Következményi károk miatti esetleges panaszok
Nem lehet normálisan járni, ha kifejezett saroktalpunk van. Ha a deformitás kevésbé hangsúlyos is, mindenképpen kezelni kell – ha nem tűnik el magától. Ez fontos a következményes károk elkerülése érdekében. Hiszen még egy enyhe saroktalp is kihat az egész mozgásszervi rendszerre.
Hogyan kell kezelni a saroktalpat?
A sarok láb kezelése elsősorban az októl függ. A baba nyálkahártyája általában kezelés nélkül gyógyul.
Spontán gyógyulás
A csecsemők lábfeje gyakori lábdeformitás. Az orvosoknak azonban nem kell automatikusan kezelniük, mert sok esetben magától meggyógyul. Ez néha a születés után néhány napon belül megtörténik.
Masszázs és fizioterápia
Ha a lábfej helytelen helyzete röviddel a születés után nem tér vissza a normális szintre, az orvosok kezelik a baba nyálkahártyáját. Az első lépés a kézi mobilizálás: az izmokat és a szalagokat masszírozzuk és nyújtjuk, amíg a talp vissza nem tér normál helyzetébe.
Javasoljuk, hogy a szülők támogassák ezt a folyamatot azzal, hogy megkérik a gyógytornászt, mutasson meg nekik olyan gyakorlatokat, amelyeket gyermekükkel otthon végezhetnek. Ha szükséges, a gyerekek idősebb korukban felügyelet mellett saját maguk is végezhetik a gyakorlatokat. Erre azonban ritkán van szükség.
Kezelés gipszkötéssel vagy sínekkel
A baba saroktalpának kezelését rendszerint kiegészítik a redression nevű kezeléssel. Egyszerűen fogalmazva, ez azt jelenti, hogy a lábfejet a megfelelő helyzetbe kell kényszeríteni, és ott tartani, amíg a szerkezetek alkalmazkodnak, és a láb ebben a helyzetben marad. Ez két fázisban történik.
Sebészet
A veleszületett nyálkahártyákkal rendelkező babáknál nagyon ritkán van szükség műtétre. Az orvosok gyakrabban használják a másodlagos formára. Ha a deformitást konzervatív módszerekkel nem lehet korrigálni, többféle műtéti kezelési lehetőség kínálkozik. A sebészek többféle módszerrel is rendelkezésükre állnak erre. Ezek a legfontosabbak:
- Az Achilles-ín összeköti a vádli izmát a sarokcsonttal. Sarkú láb esetén tartósan túlfeszített. Ezért célszerű lerövidíteni, vagy megváltoztatni a helyzetét, hogy a talpon húzódjon.
- A sebészek hasonló hatást fejtenek ki, amikor további izominakat helyeznek be az Achilles-ín területére, hogy megerősítsék azt, és így növeljék az izomhúzást.
- A sebészek néha eltávolítanak egy csontdarabot a sarokcsontból (hátsó láb osteotómia), hogy segítsenek a lábnak visszatérni normál helyzetébe.
- Egy másik lehetőség a lábfej megfelelő helyzetbe kényszerítése és végleges rögzítése. Az orvosok például csavarral merevítik a bokaízületet (arthrorisis). Ez a lehetőség azonban hosszú távon korlátozza a páciens mobilitását. Ez észrevehető például gyors séta vagy futás közben.
Talpbetét és speciális cipő
Hogyan alakul ki a sarokláb?
A pes calcaneus lehetséges okai között fontos különbséget tenni a veleszületett és szerzett változatok között.
Veleszületett sarokláb
A csecsemők veleszületett saroktalpja vagy önálló állapot, vagy egy másik állapot eredményeként jelentkezik. Ennek megfelelően különféle okok vannak.
A legtöbb esetben problémamentesen gyógyuló közös primer bunionok valószínűleg a gyermek anyaméhben elfoglalt helyzetétől függenek. Ha helyhiány miatt nyomás nehezedik a baba lábára, kezdetben rossz helyzetben maradnak. Néhány napon belül spontán regresszió valószínű.
Vannak genetikai okai is. Egyes gyermekeknél az alsó lábak és a lábfej közötti izmok egyensúlyhiányai vannak. A vádliizmok ekkor arányosan túl gyengék, ezért a sípcsont és a láb hátsó részének izmai felfelé húzzák a lábfejet.
Szerzett sarokláb
Elvileg a másodlagos sarokláb bármely életkorban előfordul. Lehetséges okok a gyulladások, például a gyermekbénulás (polio) által kiváltott vírusos betegség. Sok esetben bénuláshoz és így saroklábhoz is vezetnek. A gyermekbénulást azonban Németországban a kiterjedt védőoltásoknak köszönhetően felszámolták. Hasonló hatást fejt ki például az autoimmun betegség, a myasthenia gravis is.
A sarokláb akkor is előfordulhat, ha az Achilles-ín megsérül vagy esetleg elszakad. Segít a láb helyzetében tartani. A vádli izomzata is fontos szerepet játszik. Ha megsérülnek, vagy már nem megfelelően táplálják őket, mert például a megfelelő ideg megsérül egy balesetben, az gyakran az izmok egyensúlyának felbomlásához, és ennek eredményeként a láb eltolódásához vezet.
A sebészeti beavatkozás is a nyálkahártyák lehetséges oka. Ez különösen akkor igaz, ha az orvosok egy újabb lábdeformitást akarnak korrigálni, és a korrekció túl intenzív, például az Achilles-ín túlzott meghosszabbításával. A tartósan helytelenül elhelyezett láb szintén helytelen helyzethez vezethet.
Hogyan diagnosztizálható a sarokláb?
Egy újszülöttnél az átfogó diagnózis különösen fontos, ha a sarokláb néhány nap elteltével nem lépett vissza. A vizsgálatok egy része azért is fontos, hogy más betegségeket, mint okokat azonosítani vagy kizárni.
A szülőkkel vagy az érintett felnőttel folytatott beszélgetés során az orvos tisztázza az esetleges korábbi betegségeket (anamnézis). A neurológiai vizsgálat ellenőrzi az idegek működését, és olyan rendellenességeket vagy hiányosságokat keres, mint például a bénulás jelei.
A képalkotó eljárások, mint például a röntgen, az ultrahang, a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) és a számítógépes tomográfia (CT) segítenek a sarokláb kiterjedésének pontos meghatározásában. A járáselemzés hasznos az idősebb betegek számára.
Ha a betegség előrehaladott, további vizsgálatokra lehet szükség. Az orvos felméri, hogy milyen mértékben következett be már a mozgásszervi rendszer következményes károsodása. A hangsúly itt a térdeken, a medencén és a gerincen van.
Megelőzés
Csecsemőknél nem lehet megelőzni az elsődleges bunionokat. Ha a terhesség alatt olyan állapotokat diagnosztizálnak, amelyek másodlagos nyálkahártyákhoz vezethetnek, például nyitott hát, akkor ezeket átfogóan kezelik.
Sérülések után fontos a lábat a megfelelő pozícióba rögzíteni a gyógyulási folyamat érdekében, hogy elkerüljük a duzzanatot.
