Lábközépcsonttörés: Leírás
A lábközépcsonttörések az összes lábtörés körülbelül egyharmadát teszik ki, és leginkább a sportolókat érintik. Leggyakrabban az ötödik lábközépcsont törik. Az orvosok ezt a fajta lábközépcsont-törést Jones-törésnek nevezik – Sir Robert Jones (1857-1933) sebész után. A sérülés gyakran több lábközépcsontot érint.
Az öt lábközépcsont
A lábközépcsontokat rendszeresen számozzák belülről kifelé (Metatarsalia I-től V-ig):
Az első lábközépcsont (Os metatarsale I) a nagylábujjhoz kapcsolódik. Rövidebb, szélesebb és mozgékonyabb, mint szomszédai, és normál körülmények között testsúlyának körülbelül a felét viseli. Ha az első lábközépcsont eltört, az erő általában akkora volt, hogy a környező lágyrészek is megsérülnek. Ezenkívül általában más lábközépcsontokat is érint a törés – ritka az első lábközépcsont izolált lábközépcsonttörése.
A középső lábközépcsontok (II-IV. lábközépcsontok) különösen felelősek a járás közbeni erőátvitelért.
A hosszú fibuláris izom (musculus fibularis longus) az ötödik lábközépcsonthoz kapcsolódik. Ez arra szolgál, hogy a lábközépcsontot a lábfej irányába mozgassa.
A Lisfranc ízület alkotja a határt a tarsus és a lábközépcsont között. A láb hosszanti és keresztirányú ívének része, ezért jelentős dinamikus és statikus terhelésnek van kitéve.
Lábközépcsonttörés: tünetek
A lábközépcsonttörés tipikus tünete a lábközépcsont területén fellépő fájdalom. A fájdalom pontos helye a törés típusától függ. Például Jones-törés esetén a fájdalom általában a láb oldalsó szélének területén jelentkezik. Nyomásos fájdalom is érezhető az érintett lábközépcsont felett.
A fájdalom miatt a törött láb alig bír el súlyt. A lábközépcsont régióban is duzzadt. Gyakran hematóma (zúzódás) képződik a láb közepén, amely gyakran a lábujjakig terjed. Előfordul, hogy a láb hosszanti íve lelapul, és gyakran helytelen a terhelés a gurulás során. Figyelem: Ha a boka eltört, hasonló tünetek jelentkezhetnek.
Ha ilyen tünetek jelentkeznek, célszerű azonnal orvoshoz fordulni – a lábközépcsont-törést gyakran túl későn ismerik fel, és csak hónapokkal a sérülés után diagnosztizálják. A korai diagnózis és kezelés azonban fontos, hogy a láb fájdalommentesen gyógyuljon, és ne alakuljon ki poszttraumás arthrosis.
Metatarsus törés: okok és kockázati tényezők
Más okok ritkábban fordulnak elő: Például a lábközépcsont-törés stressztörésnek bizonyulhat (fáradt törés, menet közbeni törés). Ez különösen azoknál fordul elő, akik intenzív terhelésnek teszik ki lábukat, például aerobik, balett vagy tánc közben. A futók gyakran szenvednek stressztörést is, ha túl gyorsan növelik edzésterhelésüket. Az ilyen túlterheléssel összefüggő lábközépcsonttörésben általában a második-ötödik lábközépcsont törik el.
A lábközépcsonttörésben különböző szakaszokat érinthet a sérülés, ami gyakran lehetővé teszi következtetések levonását a baleset mechanizmusára vonatkozóan:
Lábközépcsonttörés: fejek
A lábközépcsontok feje a lábujjakkal szomszédos. Ha ezen a területen a lábközépcsont eltörik, általában közvetlen erő a felelős. Rövidülés látható, gyakran tengelyirányú eltéréssel vagy forgással. Ha a sérülést az okozza, hogy a láb beakadt valahova, vagy eltalál egy tárgyat, akkor a lábközépcsont-ízület is elmozdulhat.
Lábközépcsonttörés: subcapital
A lábközépcsontok nyaki vagy subcapitalis törései gyakran elmozdulnak, általában a lábfej felé vagy oldalra. Az ok általában egy oldalirányú nyíró mechanizmus vagy egy ferde közvetlen erő.
Lábközépcsonttörés: lábszár
Lábközépcsonttörés: Alap
Az alaptörés általában közvetlen erő hatására következik be. Gyakran a Lisfranc diszlokációs törés része (lásd alább).
Egyszerű lábközépcsonttörés esetén az ötödik lábközépcsont alapja általában eltörik. A törésdarabok gyakran eltolódnak, amikor a hosszú fibuláris izom ina felfelé húzza a felső csontdarabot.
Metatarsus törés V: Avulziós törés
Avulziós törés (avulziós törés) fordulhat elő az ötödik lábközépcsontban. Általában inverziós trauma következménye, mivel a hosszú fibuláris izom ina meghúzza az ötödik lábközépcsontot, ami törést okoz az alapnál. Az avulziós törés gyakran fordul elő fiatalabb betegeknél sportsérülés következtében, idősebbeknél pedig esés következtében.
Lábközépcsonttörés V: Jones-törés
Jones-törés az ötödik lábközépcsonton is előfordulhat – ez a törés a diaphysis és a metaphysis közötti átmenetnél: a diaphysis a csontszár, a metaphysis pedig a csontszár és a csont vége közötti keskeny terület (epiphysis). Jones-törés például akkor fordulhat elő, ha a láb lábujjhegyen járás közben elcsavarodik és csavarodik.
Lisfranc diszlokációs törés
Metatarsus törés: vizsgálatok és diagnózis
A balesetek áldozatai általában többféle sérülést szenvednek, ezért a lábközépcsont-törést gyakran figyelmen kívül hagyják. A lábsérülést néha csak véletlenül fedezik fel évekkel a baleset után. Éppen ezért érdemes ortopéd és traumatológus sebészhez fordulni a lábközépcsont-törés legkisebb gyanúja esetén is.
Kórtörténet
A lábközépcsonttörés diagnosztizálásához az orvos először megkérdezi Önt a baleset körülményeiről és kórtörténetéről. A lehetséges kérdések a következők:
- Mi történt pontosan a balesetben?
- Fáj valamid?
- A fájdalom terheléskor jelentkezik?
- Voltak már tünetei a lábtörés előtt (pl. fájdalom vagy mozgáskorlátozottság a láb területén)?
Fizikális vizsgálat
Közvetlenül a baleset után a lábközépcsont törést az egyértelmű deformáció alapján lehet azonosítani. Egy későbbi szakaszban azonban a gyakran hatalmas duzzanat megnehezítheti a diagnózist. A vizsgálat során az orvos a láb lágyrészeinek, idegeinek és inainak esetleges kísérő sérüléseit is keresi.
Képalkotó eljárások
Ha a röntgenfelvételek nem elég meggyőzőek, az orvos mágneses rezonancia képalkotást (MRI, más néven mágneses rezonancia képalkotás) és/vagy számítógépes tomográfiát (CT) vagy szcintigráfiát (nukleáris orvosi vizsgálat) is rendel.
Az orvos MRI-t, szcintigráfiát és/vagy vaszkuláris röntgenfelvételt (angiográfia) is elrendel, ha a lábközépcsonttörést fáradtság (stressztörés) vagy betegség okozza. Ez utóbbi a csontdaganatok vagy a Charcot-láb (diabéteszes neuropátiás osteoarthropathia, DNOAP néven is ismert) esete lehet.
Fáradt törés esetén a diagnózis eleinte gyakran nehézkes, mert nem látható törési rés. Csak később, amikor a csont reagál a törésre, és kallusz alakul ki (újonnan képződött csontszövetből áll), a törés lokalizálható. A láb további MRI-vizsgálata segítségével korábbi diagnózis lehetséges.
Lábközépcsonttörés: kezelés
Ha a lábközépcsont eltört, a kezelés célja, hogy a láb minél hamarabb fájdalommentes legyen és teljes teherbírású legyen. Ez nem feltétlenül igényel műtétet. A műtét csak akkor javasolt, ha a törés nagyon elmozdult.
A lábközépcsonttörés konzervatív kezelése
A lábfej ezért kezdetben kívülről kemény talppal, puha gipszkötéssel (támasztó kötés) és szalagkötésekkel van stabilizálva. A gipszet körülbelül hat hétig kell viselni. A törés típusától függően a láb körülbelül négy hét után súly alá kerülhet. Az orvos rendszeres röntgenvizsgálatokkal követi nyomon a gyógyulási folyamatot.
V avulziós törés formájában kialakuló lábközépcsonttörés esetén elegendő, ha az érintett személy ún. stabilizáló cipőt vagy kemény cipőtalpat visel a láb védelmére.
Minimálisan elmozdult Jones-törés esetén a láb kezdetben hat hétig immobilizálható egy öntött cipőben. A páciens teljes súlyával a lábára nehezedhet, mivel a gipszcipő nagyon stabil, a felső bokaízület pedig szabadon mozgatható marad. Ezt követően a lábra rögzíthető kötések, amíg újra működőképes nem lesz.
A legtöbb stresszes törés konzervatív módon kezelhető. A lábat körülbelül hat hétig gipszben kell rögzíteni.
Sebészi lábközépcsont törés kezelése
Ha a töredékek túlságosan elmozdultak, műtétre van szükség. A csontdarabokat csavarok vagy lemezek segítségével igazítják és stabilizálják. A műtét általában csak két napot vesz igénybe a kórházban. A rendszeres röntgenvizsgálatok megmutatják, mikor kerülhet ismét megnövelt súly alá a láb.
Ha a megmaradt lábközépcsontok eltörnek, akkor a csontot zárt módon visszahelyezik, és úgynevezett Kirschner-drótokkal rögzítik a bőr alá. Ha a csonttöredékek így nem illeszthetők egymáshoz, nyílt műtétet kell végezni. Mivel az első lábközépcsont elsősorban a lábat stabilizálja, törés esetén különösen korán és jól kell rögzíteni.
Lisfranc diszlokációs törés
A Lisfranc ízület törése esetén a törést nyíltan újra kell igazítani. A törés helye általában a második lábközépcsont alján található. Ezt azután egy vonalba állítják, és oldalról két hornyolt vezetékkel látják el a stabilizálás érdekében. Ezután a lábközépcsontok tövét csavarokkal rögzítik a tarsalis csontsorhoz.
Súlyos lágyrészkárosodás esetén „külső rögzítőt” használnak. A Schanz csavarokat az első és a negyedik lábközépcsontba, valamint a sípcsontba kell behelyezni.
Metatarsus törés: a betegség lefolyása és prognózisa
A lábközépcsont-törés gyógyulási folyamata jelentősen változhat. Az időtartam és a lefolyás a törés típusától függ. Az is fontos szerepet játszik, hogy a lágyszövetek is károsodtak-e.
Metatarsus törés: szövődmények
Aprított törés esetén, vagy ha több lábközépcsont eltört, és nem sikerült megfelelően helyreállítani, poszttraumás lábfej és laposláb alakulhat ki.
Ha a lábközépcsont-törésben a porc is megsérült, akkor a jó kezelés ellenére osteoarthritis alakulhat ki. Jones-törés esetén esetenként pszeudoarthrosis is előfordulhat, vagyis a csontdarabok nem nőnek vissza teljesen.
Nyílt törések esetén szövődményként osteitis (csontgyulladás) alakulhat ki. Ha a lábközépcsont törést zúzódásos sérülések kísérik, fennáll a kompartment szindróma veszélye is.
