Kutyaharapás: mit tegyünk?

Kutyaharapás: rövid áttekintés

Mi a teendő kutyaharapás esetén? Elsősegélynyújtás: Tisztítsa meg, fertőtlenítse és zárja le a sebet (pl. gipsszel). Az erősen vérző harapott sebre csíramentes, steril anyagot (pl. steril borogatást) nyomjunk, és szükség esetén nyomókötést helyezzünk rá.
Kutyaharapás veszélyei: súlyos bőr- és izomsérülések, idegsérülések (néha utólagos érzékszervi zavarokkal), érsérülések (néha veszélyes vérvesztéssel), csontsérülések, sebfertőzés, csúnya hegek kialakulása.
Mikor kell orvoshoz fordulni? Elvileg minden harapott sebet orvosnak meg kell vizsgálnia és szükség esetén kezelnie kell (főleg erős vérzés esetén).

Figyelem!

Még a kis harapott sebek is elfertőződhetnek. A legrosszabb esetben életveszélyes tetanusz vagy veszettség fertőzés alakul ki!
Erősen vérző kutyaharapásos seb esetén az első kezelést követően a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulni, vagy a sürgősségi orvost hívni!

Kutyaharapás: Mit tegyünk?

Ha (akaratlanul) irritál vagy megijeszt egy kutyát, az gyorsan elpattanhat. Néha csak a bőr felületesen karcolódik. Lekerekített fogaival és erőteljes állkapcsainak izmaival azonban a kutya súlyos szöveti sérüléseket is okozhat az áldozaton.

Általában a következő elsősegélynyújtási intézkedések javasoltak könnyebb harapás esetén:

Tisztítsa meg a sebet: a harapott sebet óvatosan, de alaposan tisztítsa meg langyos vízzel és szappannal, amint erősen eláll a vérzés.
Sebfertőtlenítés: Használjon megfelelő sebfertőtlenítőt a kutyaharapás sebének fertőtlenítéséhez, ha rendelkezésre áll.
Fedő seb: Kisebb harapás esetén elegendő egy sebtapasz. A nagyobb harapott sebet viszont le kell fedni steril betéttel vagy gézborogatással.
Irány az orvos!

Erős vérzéssel járó harapott seb esetén a következő elsősegélynyújtási intézkedéseket kell tennie:

Vérzés leállítása: A harapott sebre vagy a sebbe nyomjon egy lehetőleg csíramentes puha anyagot (pl. steril borogatást).
Ha a vérzés különösen erős, nyomókötést kell alkalmazni.
Azonnal vigye a beteget orvoshoz, vagy értesítse a mentőket (112) – különösen, ha a vérzést nem lehet elállítani!

Kutyaharapás: kockázatok

A kutyaharapás különféle kockázatokat rejt magában: egyrészt sok szövet sérülhetett meg, például izmok, idegek, erek és csontok. Másodszor, a behatoló baktériumok (különösen a kutyanyálból) sebfertőzést okozhatnak.

Szövetkárosodás

A kutyaharapás különböző mértékű szövetkárosodást okozhat. Enyhe esetekben gyakran csak a bőr felszíni rétege (epidermisz) sérül meg.

Ezenkívül egy mély kutyaharapás a bőrön és az izomszöveten kívül idegeket, ereket, sőt néha csontokat is megsérthet. Az idegsérülések idegi elégtelenséghez (érzékelési zavarokhoz) vezethetnek. Ez például azt jelentheti, hogy az érintett területen a tapintásérzet a jövőben nem lesz olyan jó, mint korábban.

Érsérülések esetén a kiáramló vér felhalmozódhat egy alig nyújtható izomtárcsában (= fasciával körülvett izomcsoport). A terület megduzzad és nagyon fájdalmas. Az orvosok ezt kompartment szindrómának nevezik. További következményként izomgyengeség és idegi elégtelenség alakulhat ki.

Csecsemőknél és kisgyermekeknél a kutyaharapás gyakran különösen rossz következményekkel jár: az állat még könnyebben megharaphat vagy letéphet bennük a teljes testrészeket (pl. fül, kéz vagy akár az egész fej), mint idősebb gyermekeknél és felnőtteknél.

Kutyaharapás fertőzés

A megharapott személy bőrflórájából származó baktériumok, valamint a környezeti baktériumok is megfertőzhetik a harapott sebet. Ez azonban ritkábban fordul elő, mint a kutya nyálából származó baktériumok által okozott sebfertőzés.

A fertőzött harapott sebet a seb körül terjedő duzzanatról és bőrpírról ismerheti fel.

Kutatások szerint az összes kutyaharapás 25-XNUMX százaléka okoz sebfertőzést. A kutyaharapás okozta sebfertőzés valószínűsége eseti alapon több tényezőtől függ. Ezek tartalmazzák:

A harapott seb szennyezettségének típusa és mértéke.
a szövetpusztulás mértéke
az egyéni betegprofil, pl. a fertőzések fokozott kockázata kisgyermekeknél, időseknél és legyengült immunrendszerben (pl. cukorbetegség, HIV, rák vagy kortizonkezelés eredményeként)
érintett testtáj (a kézen, lábon, az arcon és a nemi szerveken a kutyaharapás különösen gyakran vezet sebfertőzéshez)

Néhány sebfertőzés lokalizált marad. Az is előfordulhat azonban, hogy a kórokozók más szövetekre, szervekre is átterjednek. Ennek lehetséges következményei például a következők:

Flegmon: Ez a gyulladás átterjedése a környező szövetekre.
Tályog: genny felhalmozódása az üregben, amelyet a szövetek gyulladással összefüggő olvadása okoz
Ízületi empiéma: genny felhalmozódása az ízületi térben (a kutyaharapás fertőzésének a szomszédos ízületre való átterjedése miatt)
Egy egész ízület gyulladása (ízületi gyulladás): Ez azonban ritkán fordul elő kutyaharapás fertőzés esetén.
a fertőzés szórványos átterjedése más szervekre, ami például csontvelő-gyulladáshoz (osteomyelitis), agyhártyagyulladáshoz vagy gennyfelhalmozódáshoz vezethet a májban, a tüdőben vagy az agyban.

Kutyaharapás: Mikor forduljunk orvoshoz?

Kutyaharapásos seb esetén mindig tanácsos orvoshoz fordulni. Még akkor is, ha a kutya hegyes fogaival csak apró sebeket hagyott a bőrön, ezek nagyon mélyre nyúlhatnak, ami növeli a sebfertőzés kockázatát.

A kutya nyálából ugyanis a kórokozók mélyen behatolhatnak a szövetbe és gyulladást okozhatnak, miközben a kis belépési pont sebszélei gyorsan összetapadnak a bőr felső rétegeiben, így a további sebkezelés látszólag feleslegessé válik.

Ezért a kis harapott sebek általában veszélyesebbek, mint a nagy harapású sebek, amelyek gyakran erősen véreznek és lassabban záródnak.

Kutyaharapás esetén is tanácsos orvoshoz menni, mert a betegnek tetanusz vagy veszettség elleni védőoltásra lehet szüksége. Ezeket a védőoltásokat a lehető leghamarabb be kell adni, mert mindkét betegség életveszélyessé válhat.

Kutyaharapás: orvosi vizsgálatok

Mindenekelőtt az orvos a beteg kórtörténetét (anamnézist) veszi fel a pácienssel vagy a szülőkkel folytatott beszélgetés során (kutyaharapás esetén). A lehetséges kérdések a következők:

Hol és mikor haraptak meg téged (vagy gyermekedet)?
Változott a seb megjelenése a kutyaharapás óta? Ha igen, hogyan (duzzanat, bőrpír, gennyképződés stb.)?
Volt vagy van láz?
Van-e egyéb tünet, például zsibbadás a harapott seb területén, vagy az érintett testrész mozgási problémái?
Vannak-e már meglévő állapotok (például cukorbetegség)?
Szed Ön (vagy gyermeke) valamilyen gyógyszert (pl. kortizont vagy más olyan készítményt, amely elnyomja az immunrendszert)?

Ha nem a saját kutyájáról van szó, lehetőleg a kutya gazdájától szerezze be ezeket az információkat, és adja át az orvosnak.

Fizikális vizsgálat

Az anamnézis interjú után fizikális vizsgálat következik: az orvos alaposan megvizsgálja a kutyaharapás sebet. Megvizsgálja, hogy mennyi szövet sérült, mennyire szennyezett a seb, és vannak-e gyulladásra utaló jelek (például duzzanat, bőrpír, hipertermia, gennyképződés).

Fényképeket készíthet a kutyaharapásról (dokumentáció céljából).

Ha a kutya megharapja a karját vagy a lábát, az orvos az érintett végtag (például könyök- vagy térdízület) mozgékonyságát is ellenőrzi. Az izomerőt, a reflexeket, valamint a bőr tapintását (érzékenységét) is tesztelik. Ily módon az izmok, inak vagy idegek bármilyen károsodása kimutatható.

Vérvizsgálat

Például kutyaharapás gyulladása esetén a különböző gyulladásos paraméterek emelkednek a vérben, mint például a fehérvérsejtek (leukociták) és a C-reaktív fehérje (CRP).

Kutya harapott seb tampon

Az orvos tampont vesz a harapott sebből, vagy mintákat vesz a sebváladékból a laboratóriumi részletesebb elemzéshez. Ott ellenőrzik, hogy a kutyaharapás fertőzés lehetséges kórokozói tenyészthetők-e a mintaanyagban. Ha igen, az orvos megfelelő gyógyszert írhat fel a betegnek a kórokozók ellen.

Leképezés

Ha felmerül a gyanú, hogy csontszövet is megsérült a kutyaharapás során, egy röntgenvizsgálat adhat egyértelműséget. Ha a kutya az arcot vagy a koponyát harapja, az orvos általában számítógépes tomográfiát (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotást (MRI) rendel.

Kutyaharapás: Kezelés az orvos által

A kutyaharapás sebének orvosi kezelése attól függ, hogy az állat melyik testrészét harapta meg, és milyen kiterjedt a sérülés. A sebkezelés általános intézkedései a következők:

A harapott seb tisztítása (pl. 1%-os szerves jód oldattal)
Seböblítés sóoldattal
Debridement (szakadt, zúzott és elhalt sebszövet kivágása)
Elsődleges sebellátás: közvetlen sebzárás gipsszel, szövetragasztóval, kapcsokkal vagy varrattal. Ezt a néhány óránál nem régebbi, szövődménymentes harapás sebek esetén végezzük.
Másodlagos sebkezelés: A kutyaharapott seb kezdetben nyitva marad (néha napokig), és többször megtisztítják, mielőtt véglegesen lezárják (pl. varrással). Ez szükséges nagy és/vagy tátongó sebek, valamint fertőzött sebek esetén.
Szükség esetén a sérült testrész immobilizálása (különösen sebfertőzés esetén).

Egyes esetekben az orvos antibiotikumot ad a betegnek a bakteriális sebfertőzés megelőzésére. Ez helyénvaló lehet például friss, mély harapott sebek, valamint a kritikus testtájékon (kéz, láb, ízületekhez közeli területek, arc, nemi szervek) harapott sebek esetén.

A fokozott fertőzésveszélyes betegek (például cukorbetegek) és az implantátummal rendelkezők (pl. műszívbillentyű) gyakran kapnak antibiotikumot megelőző intézkedésként kutyaharapás után.

Ha már létezik bakteriális sebfertőzés, minden esetben antibiotikumot alkalmaznak.

A tetanusz elleni oltást az orvos kutyaharapás után adja be, ha hiányzik a védőoltás (pl. az utolsó tetanuszoltás túl régen) vagy ismeretlen oltási állapot.

Veszettség elleni védőoltás akkor szükséges, ha a fertőzés nem zárható ki (pl. elvadult kutya harapása, szokatlanul bizalomgerjesztően vagy agresszíven viselkedő házikutya harapása – veszettség gyanúja!).

Akadályozza meg a kutya harapását

Soha ne hagyj egyedül egy kutyával gyereket, még akkor sem, ha az egyébként jól nevelt kutyáról van szó. Még játékon kívül is előfordulhat, hogy a kutya hirtelen fenyegetésként és harapásként fogja fel a gyermeket.
Figyelje meg a kutya figyelmeztető jeleit, például az állat hátrálását, legyének felemelését és fogainak feltárását, morgást, lapított füleket, fodros szőrzetet, felemelt vagy felhúzott farkat.
Ne zavarja a kutyát evés vagy alvás közben! Ha ennivalót vesz el egy etető kutyától, vagy hirtelen (és durván) megérinti az alvó kutyát, az elpattanhat.
Legyen különösen óvatos az anyakutyák és kölykeik kezelésekor.
Ne válassza szét az egymással dulakodó kutyákat. Ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy részt vesz a verekedésben és megsérül.
Kerülje a hangos hangok (például ordibálás) kiadását a kutya körül. Az állat fenyegetésként érzékelheti a hangos zajokat, majd felpattanhat.
Idegen kutyákat csak akkor szabad megérinteni vagy simogatni, ha a gazdi megengedte (ő ismeri legjobban az állatát). Ezenkívül mindig hagyja, hogy a kutya megszagolja, mielőtt hozzáér.

Ha egy idegen kutya közeledik hozzád gazdi nélkül, tartsd be a következő szabályokat, hogy elkerüld a kutyaharapás kockázatát:

Maradj nyugodt és állj meg!
Ne essen pánikba és ne kiabáljon!
Ne bámuljon a kutyára (főleg ne közvetlenül a szemébe)!
Mondj nemet!" vagy "Menj haza!" vagy hasonló halk hangon.
A legjobb esetben álljon oldalra az állathoz – a közvetlen összecsapások kutyaharapásra provokálhatják az állatot.
Várja meg, amíg a kutya elveszti érdeklődését, és elmegy!

Nevelje gyermekét is a helyes kutyatartásra! Különösen nagy valószínűséggel szenvednek kutyaharapást, különösen a kritikus területeken, például a fejen és a nyakon.