Kulcscsont törés - utókezelés - fizioterápia

Aktív gyógytorna a kulcscsont törés (más néven clavicula törés) általában körülbelül 3-5 héttel a sérülés után kezdődik. Ez vonatkozik mind az úgynevezett hátizsákos kötéssel végzett konzervatív terápiára, mind a meglehetősen ritka műtétre. A kulcscsont után végzett fizioterápia célja törés a mozgékonyság és a mozgékonyság helyreállítása, valamint az elveszett izomerő helyreállítása. A korai szakaszban a sérülés után, a használata különböző masszázs technikák is segíthetnek a duzzanat és a fájdalom, valamint az érintett váll passzív mozgósítása.

Fizikoterápia / kulcscsonttörés kezelése

híd kulcscsont a töréseket konzervatív módon, azaz műtét nélkül kezelik. Az érintett kart egy hátizsák segítségével rögzítik. A hátizsák kötszer hátrafelé húzza a vállakat, ami kiegyenesíti a törés és sok esetben csökkenti a fájdalom.

  • A sérülés utáni első hetekben a fizioterápiás kezelés passzív, mivel a törésnek először meg kell gyógyulnia. Ez azt jelenti, hogy a hangsúly a fájdalom és duzzanat, mint pl nyirok vízelvezetés, hő- vagy hidegterápia és egyéb masszázs technikák. A terapeuta gyengéd, passzív gyakorlatokat is végez a fájdalomküszöbön belül, hogy az érintett oldal mozgékony és rugalmas maradjon.

    Körülbelül 4-5 hét elteltével, amikor a kötés eltávolítható, és a törés gyógyítása kellően előrehaladott, megkezdődhet a gyógytorna aktív része. Itt a gyógytornász, az orvosokkal és a pácienssel egyeztetve, egyénit állít össze edzésterv az elveszett izomerő és mozgékonyság helyreállítása, hogy a beteg ismét teljes ellenálló képességű lehessen.

Ha műtétet hajtanak végre, a hegszövet is beletartozik a fizioterápiás kezelésbe, így a szövet hajlékony marad. A célok edzésterv különböző gyakorlatokkal érik el, amelyeket a gyógytornász felügyelete alatt végeznek. A terápia sikere és a lehető leggyorsabb gyógyulás érdekében fontos, hogy a beteg saját felelősségére rendszeresen elvégezze az otthon megtanult gyakorlatokat. Összefoglalva, a fizioterápia célja a kulcscsont A fájdalom csökkentése, az erő és a mozgás szabadságának helyreállítása, valamint a jelen lévő hegszövet mozgósítása.