Mi az inzulin?
A szervezet saját inzulinja egy vércukorszint-csökkentő hormon, amely a hasnyálmirigyben termelődik. Központi szerepet játszik számos anyagcsere-folyamatban a szervezetben, különösen a vércukorszintben. Ezért a cukorbetegségben kulcsfontosságú: a betegek abnormálisan magas vércukorszintje vagy annak tudható be, hogy a szervezet túl kevés inzulint termel, vagy az a tény, hogy a termelődő inzulin nem működik megfelelően.
Az első esetben ez abszolút inzulinhiányt eredményez. Ez jellemző az 1-es típusú cukorbetegségre: a cukorbetegség ezen formája csak inzulinkészítményekkel kezelhető. Ez azt jelenti, hogy a hiányzó hormont rendszeresen kívülről kell pótolni (inzulinterápia). Erre a célra különféle inzulinkészítmények állnak rendelkezésre.
Hogyan adják be az inzulint?
Manapság az inzulinra szoruló cukorbetegek maguk fecskendezik be az inzulint ostyavékony tűk és egy töltőtollnak látszó inzulin toll segítségével. Ritkább esetben egy automatikusan működő inzulinpumpa helyettesíti a manuálisan beadott fecskendőket.
Milyen típusú inzulinok léteznek?
A cukorbetegség kezelésében alkalmazott inzulinoknak utánozniuk kell a szükséges hormonhatást a páciens szervezetében. Ez az egyetlen módja a megemelkedett vércukorszint csökkentésének és a másodlagos betegségek (például a diabéteszes lábfej vagy a diabéteszes retinopátia) megelőzésének.
A cukorbetegség kezelésére használt inzulinok származásuk szerint állati inzulinokra (pl. sertés inzulin) és mesterséges inzulinokra (humán inzulin, inzulinanalógok) oszthatók.
Régebben a cukorbetegeket sertés és szarvasmarha hasnyálmirigyéből izolált inzulinnal kezelték (sertés inzulin, szarvasmarha inzulin). Az emberi immunrendszer azonban gyakran antitestek termelésével reagál az idegen anyagra. Ez rontja az inzulin hatását. Ez az oka annak, hogy a sertés- és szarvasmarha-inzulint ritkábban használják, mint korábban.
A génmanipulált humán inzulin azonos a humán inzulinnal. Ez a cukorbetegség kezelésében leggyakrabban használt inzulin. Az állati eredetű inzulinokat és a humán inzulinokat (hatás-meghosszabbító anyagok hozzáadása nélkül) normál inzulinnak is nevezik, mivel szerkezetük megegyezik a humán inzulinnal.
A különféle inzulinokat hatástartamuk és hatásprofiljuk szerint is osztályozzák. Az inzulinkészítmény felhasználásának módja és ideje e két jellemzőtől függ.
Az inzulin hatásának kezdete számos tényezőtől függ, beleértve az injekció beadásának helyét.
Rövid hatású inzulinok
Ezek fedezik az étkezési inzulinszükségletet (bolus). Ezért az orvosok bólusnak, étkezési időnek vagy korrekciós inzulinnak is nevezik őket.
Normál inzulin (korábban: régi inzulin)
A hatás körülbelül 15-30 perc után kezdődik. Ezért az inzulint fél órával étkezés előtt kell beadni (injekció-evés intervallum). A hatás másfél-három óra elteltével éri el csúcspontját. A teljes hatásidő körülbelül négy-nyolc óra.
Inzulin analógok
A hatás gyakran körülbelül öt-tíz perc elteltével jelentkezik. A normál inzulinnal ellentétben nincs időintervallum az injekció beadása és az étkezés között. A maximális hatás egy-másfél óra elteltével érhető el. Összességében ezek az inzulinanalógok rövidebb hatásúak, mint a normál inzulin: hatástartamuk körülbelül két-három óra.
Közepes és hosszú hatástartamú inzulinok
Ezek fedezik a tápláléktól független alapvető inzulinszükségletet (bazális), ezért alapinzulinoknak is nevezik őket.
Közepes hatású inzulinok
Az NPH inzulin bármilyen arányban stabilan keverhető normál inzulinnal. Ezért számos inzulinkészítmény van a piacon állandó NPH/normál inzulin keverékkel. A két komponenst azonban gyakran csak közvetlenül az injekció beadása előtt keverik össze a fecskendőben.
A köztes inzulinok hatása nem egyenletes. Ez néha éjszakai hipoglikémiához vezet, amikor az inzulin eléri a maximális hatását. Reggelente viszont, amikor a hatás elmúlik, megemelkedett cukorszint lehetséges.
Hosszú hatású inzulin analógok
A hosszú hatástartamú inzulinanalógok hatásideje általában legfeljebb 24 óra. Ezért csak naponta egyszer kell beadni őket. A közepes hatástartamú inzulinokkal ellentétben ezek az inzulinanalógok a teljes időtartam alatt viszonylag egyenletesen hatnak, és nem fejtenek ki maximális hatást. Ennek eredményeként csökken az éjszakai hipoglikémia kockázata, és reggel a cukorszint alacsonyabb marad.
Az inzulinanalógok könnyebben használhatók, mint a késleltetett humán inzulinok. Tiszta, oldott folyadék formájában kaphatók, ezért könnyen adagolhatók és nagyon egyenletesen beállíthatók a vércukorszint. A humán inzulinok viszont kristályokként ülepednek le az ampullában (szuszpenzióban). Ezért minden injekció előtt gondosan össze kell keverni az adagok ingadozásának elkerülése érdekében.
Vegyes inzulinok
Hogyan működik az inzulin?
Az egészséges hasnyálmirigy kis mennyiségű inzulint egyenletesen bocsát ki a nap folyamán. Ezek fedezik az alapvető inzulinszükségletet, és így fenntartják a létfontosságú anyagcserefolyamatokat (alapritmus).
A hasnyálmirigy minden étkezéskor további inzulint bocsát ki annak érdekében, hogy a táplálékból származó cukrot hasznosítsa (bolus). A hasnyálmirigy által felszabaduló inzulin mennyisége függ az étkezési szokásoktól, a fizikai aktivitástól, a napszaktól és egyéb körülményektől (például akut betegségektől).
Az, hogy a cukorbetegnek mennyi inzulint kell beadnia, hogy fedezze az alapritmust és a bólust, személyenként változik. A mennyiség a táplálékkal bevitt szénhidrátoktól is függ, amelyeket kenyér egységben (BE) vagy szénhidrát egységben (KHE) adnak meg.
További információ az inzulinról és a BE-ről a Cukorbetegség – kenyéregységek című cikkben található.
Az inzulin- és zsíranyagcsere
Az inzulin túladagolása
A cukorbetegség inzulinterápia célja a vércukorszint normalizálása. Az inzulin túladagolása esetén fennáll a hipoglikémia veszélye – ami súlyos esetekben akár végzetes is lehet.