A behatolás vagy a bevándorlás a gasztruláció sejtmozgása, ezért embrionális fejlődési lépést jelent. Ebben a folyamatban a leendő endoderma, azaz a külső sziklevél sejtjei a blasztulába vándorolnak. Hibák a sejt mozgásában a sziklevelek korai fejlődése során vezet nak nek vetélés a legtöbb esetben.
Mi a behatolás?
Az ingresszió a gasztruláció sejtmozgása, ami embrionális fejlődési stádiumot eredményez. A gastrulation az embriogenezis fázisa. Az embereknél a fázis magában foglalja a behatolás a blasztociszta és három csíraréteg kialakulása. Elvileg mind a négysejtű szervezet gasztrulációja ugyanazokat az alapelveket követi, de némileg eltérhet fajonként. Számos sejtmozgás jellemzi a gasztrulációt. Továbbá behatolásAz involzió, az elhatárolódás és az epibólia, az ingresszió döntő folyamat a sziklevelek kialakulásában és így a korai embrionális fejlődésben. A behatolást bevándorlásnak is nevezik. A sejtek mozgása során a leendő endoderma sejtjei a blastulába vándorolnak, és ezt követően a delaminálás során a blastocoelbe fojtják. A gasztruláció sejtmozgásait még nem vizsgálták véglegesen.
Funkció és feladat
A gasztruláció során a blastociszta kétrétegű struktúrát eredményez, amely belső és külső sziklevelekből áll. Ezeket a szikleveleket entodermának és ektodermának nevezik. A kezdeti sejtosztódási folyamatok révén a blastociszta mindenható szövete így egyre specifikusabb sejtgyûjteményekké válik, amelyekbõl az egyes szervek és szövetek embrió végül kialakulnak. A migrációs és elmozdulási folyamatok révén az úgynevezett mezoderma az endoderma és az ektoderma közé tolja magát. Ennek eredményeként három csíraréteg keletkezik, amelyek szervspecifikus szöveteket tartalmaznak az egyes testszerkezetek fejlődéséhez. Az első gasztrulációs folyamatot a sejtek mozgása jellemzi behatolás. Ebben a folyamatban a jövő entodermája behatol a blastula blastocoeljébe. Ezt követi az involúzió sejtmozgása, amelyben a leendő endoderma felgöndörödik. Ezeket a folyamatokat követi az úgynevezett behatolás vagy bevándorlás. Ebben a sejtmozgásban az entoderm sejtjei vándorolnak be. Így a sejtek megváltoztatják helyzetüket vagy relatív helyzetüket. A mesenchymalis sejtek embrió ennek a folyamatnak a középpontjában állnak. Az EMT-ben (epitheliális-mesenchymalis átmenet) az elsődleges mesenchymalis sejtek leválnak a hámszövet és szabadon vándorló mesenchymális sejtekké válnak. A behatolás mechanizmusát nem teljesen értették. Tanulmányok léteznek például a tengeri sün. A vizsgálatok szerint három különböző folyamat zajlik le egy sejt behatolásának lehetővé tétele érdekében: A sejt elsődleges mesenchymális sejtjei hámszövet megváltoztathatja affinitásukat a primitív csíkban maradó szomszédos hámsejtek iránt. Ezenkívül a behatolás során a sejtek látszólag megváltoztatják affinitásukat az apikális oldaluk felé néző hialinréteg iránt. Az apikális oldalon a sejtek összeszűkülnek, ezután megváltoztatják intracelluláris szerkezetüket a citoszkeleton drasztikus szerkezetátalakításával. Ennek eredményeként a sejtek mozgékonysága megváltozik. Ezenkívül megnő a blastocoelt bélelő bazális réteg iránti affinitás. A sejtek bevándorlása a blastocoelbe a végső cél. Eközben a sejtek tapadási tulajdonságait jellemeztük. Míg egy leendő elsődleges mesenchymális sejt elveszíti affinitását a hyalinréteg iránt, addig az affinitása a bazális szubsztrát iránt nő. Az azonban továbbra sem tisztázott, hogy a sejtek hogyan hatolnak be az alapmembránba a behatolás során. Az alapmembrán laza mátrixot képvisel, így a sejtek feltehetően átpréselődnek a mátrixon. A spekuláció azt is javasolja, hogy a sejtek egy proteinázt alkalmazzanak. Az ingresszió során számos transzkripciós faktor aktiválódik, nevezetesen a β-catenin és a növekedési faktor receptor VEGFR. A behatolást valószínűleg megkönnyíti az egyes sejtek számára az a tény, hogy a szomszédos sejtjeik egyidejűleg behatolnak. A behatolást delaminálás követi, amelynek során a blastula sejtjei az endoderma sejtjeit a blastocoelbe elválasztják.
Betegségek és rendellenességek
Az embrionális fejlődési rendellenességeket belső tényezők és külső tényezők, például szennyező anyagok okozhatják. Ilyen hibát a terhes nő nem észlel tovább a petesejt megtermékenyítése utáni első napokban. Gyakran észrevétlen vetélés nem sokkal a megtermékenyítés után következik be. Ebben a forgatókönyvben a tojás nem is fészkel. Az érintett személy nem tapasztal semmilyen tünetet. A fejlődés harmadik hetének kezdetétől ez megváltozik. Ettől kezdve a születendő gyermek kívülről érzékeny a káros anyagokra. Különösen a három csíraréteg kialakulása során az olyan káros anyagok, mint a kémiai vagy szerves noxae, számos hibát okozhatnak, amelyek súlyos következményekkel járhatnak. Például a sejtmigráció hibái, például az ingresszió azt eredményezheti, hogy rendellenes mennyiségű sejt áll rendelkezésre az egyes sziklevelekhez. A β-katenin alapvető szerepet játszik az ingresszióban és annak kudarcmentes progressziójában. Ha a β-katenin működésében a test belső hatásainak vagy folyamatainak károsításával blokkolódik, akkor a sejtvándorlás kóros eredményt mutat be. Ebben az esetben a sziklevelek nem tudnak tovább kialakulni. A vetélés az eredmény. Zavarok akkor is előfordulnak, ha a β-catenin túlkínálat van. Ebben az esetben túl sok sejt megy keresztül a sejtek migrációján. A delaminálás során tehát rendelkezésre áll a leendő ectoderm sejtjeinek túlkínálata. A túlkínálat mértékétől függően terhesség meghatározhatja vagy továbbhaladhat és vezet az embrionális rendellenességekhez. A növekedési faktor receptor diszfunkciói és képződési hibái szintén felelősek lehetnek a behatolási hibákért.
