Mit kell tudnom az immunszuppresszióról és a védőoltásról?
Immunszuppresszióban (immunhiányos, immunhiányos) szenvedőknél az immunrendszer nem működik optimálisan – többé-kevésbé korlátozott a működése. Ennek oka lehet veleszületett vagy szerzett betegség vagy immunszuppresszív terápia.
Bármi legyen is az immunszuppresszió vagy immunhiány oka, számos szempontot figyelembe kell venni a védőoltással kapcsolatban:
Fokozott fogékonyság a fertőzések iránt
Az immunszuppresszióban szenvedők számára a különféle védőoltások még fontosabbak, mint az egészséges immunrendszerűek számára. Ennek az az oka, hogy korlátozott szervezeti védekezőképességük sem tud ellenállni a kórokozóknak. Ezért az immunszupprimált emberek általában fogékonyabbak a (súlyos) fertőzésekre. Néhány példa:
- A reumás betegeknél fokozott az influenza és a pneumococcus fertőzések kockázata. Ez utóbbi például veszélyes tüdőgyulladásban vagy agyhártyagyulladásban nyilvánulhat meg.
- A szisztémás lupus erythematosus fogékonyabbá teszi az embereket az övsömörre. Ezt a szervezetben szunnyadó bárányhimlő-kórokozók újraaktiválása okozza.
- Aki például reuma vagy Crohn-betegség miatt kap TNF-alfa-blokkoló típusú immunszuppresszánsokat, annak fokozott a tuberkulózis kockázata.
Az immunszuppresszióban szenvedő betegek fertőzésre való érzékenységének mértéke számos tényezőtől függ. A releváns tényezők közé tartozik az immunhiány oka és súlyossága, az esetleges kísérő betegségek, valamint a beteg életkora és testtömeg-indexe (BMI).
A védőoltások gyakran kevésbé hatékonyak immunszupprimált betegeknél
A gyenge immunrendszerű emberek ezért különösen előnyösek a védőoltásokból – feltéve, hogy azok kellően hatékonyak. Ez azonban nem mindig van így: az oltási válasz gyakran kevésbé jó immunszuppresszió/immunhiány esetén, mint ép szervezet védekezésénél.
Ennek az az oka, hogy a beadott vakcina hatására a károsodott immunrendszer kevesebb védekező anyagot (antitestet) termel, mint a teljesen működőképes immunrendszer. Ideális esetben ez mégis elegendő védőoltást eredményez.
Az is előfordulhat azonban, hogy a vakcinázásra adott válasz szinte teljesen hiányzik. Ez megtörténhet például, ha valakit az immunszuppresszánsokkal, például alemtuzumabbal vagy rituximabbal végzett kezelés ellenére inaktivált vakcinával oltottak be. Ezek mesterségesen előállított terápiás antitestek, amelyek specifikusan eltávolítanak bizonyos immunsejteket (B vagy T limfocitákat) a vérből. Alkalmasak például sclerosis multiplex (alemtuzumab) és krónikus limfocitás leukémia (alemtuzumab, rituximab) kezelésére.
Az élő vakcinák kritikusak
Az élő vakcinák, mint például a kanyaró, mumpsz és rubeola elleni hármas vakcina (MMR-vakcina) gyakran kritikusak ebből a szempontból. Immunkompromittált egyéneknél az ilyen élő vakcinák bizonyos körülmények között éppen azt a betegséget válthatják ki, amely ellen védeni kell.
Az élő vakcinák reprodukálható, bár legyengített fertőző ágenseket tartalmaznak. Immunkompromittált egyénekben ezek nem okoznak betegséget, csak kiváltják a kívánt antitestképződést.
Ez másképp van az immunszuppresszió (immunhiány) esetén: Előfordulhat, hogy a károsodott immunrendszer még az élő vakcina által legyengített kórokozókkal sem tud megbirkózni. Az érintett embereknél ezután a megfelelő betegség alakul ki, esetleg súlyos vagy életveszélyes szövődményekkel.
Immunhiány esetén ezért gyakran „tilos” (ellenjavallt) az élő vakcinákkal történő oltás. Erről az alábbiakban olvashat bővebben az „Élő védőoltások: kanyaró, mumpsz és társai” részben.
Az élő vakcinákkal ellentétben az inaktivált vakcinák általában alkalmasak immunhiányos betegek oltására. Nem tartalmaznak szaporodásra képes kórokozót, ezért nem okozhatnak betegséget. Ezenkívül az inaktivált vakcinákat általában jól tolerálják még az immunrendszeri rendellenességekkel küzdő betegek is.
A terápiával összefüggő immunszuppresszió vakcinázási időközei
Ezeket az időintervallumokat azonban nem mindig lehet betartani – előfordul, hogy az orvosoknak a lehető leggyorsabban el kell kezdeniük a terápiát, hogy ne maradjon idő az élő oltásra. Ilyenkor általában mellőzni kell őket. Az orvosok csak bizonyos esetekben adnak be élő oltást a terápiával összefüggő immunszuppresszió alatt.
Az immunmoduláló terápia típusától függően előfordulhat, hogy a védőoltással egy bizonyos ideig várni kell annak befejezése után. Például azokat a betegeket, akik veleszületett immunhiány miatt kaptak immunglobulin G antitesteket (legalább 400 mg/testtömegkilogramm) infúzióban kaptak kanyaró, mumpsz, rubeola vagy bárányhimlő ellen legalább nyolc hónappal később.
Kapcsolattartók vakcinázása
Mivel előfordulhat, hogy bizonyos vakcinákat nem adnak be, vagy nem elég hatékonyak az immunszuppresszióban szenvedő betegeknél, a megfelelő védőoltás védelem nagyon fontos a szoros érintkezésben.
Így például, ha egy háztartásban él egy immunszupprimált személlyel, oltási státuszát orvossal kell tisztázni, és szükség esetén kiegészíteni. Ezzel nem csak magát, de ami még fontosabb, immunhiányos szobatársát is megvédi a potenciálisan veszélyes fertőzésektől!
Mik az immunszuppresszió elleni védőoltási javaslatok?
A STIKO speciális ajánlásai az alábbi oltásokra vonatkoznak immunhiány esetén:
Korona elleni oltás
A veleszületett vagy szerzett immunhiányos vagy terápiás immunszuppresszióban szenvedőknek a szakértők ötéves kortól három oltóadaggal és két emlékeztető oltással történő alapimmunizálást javasolnak.
Az összes rendelkezésre álló vakcina (a legtágabb értelemben) a halott vakcinák kategóriájába tartozik.
A két egymást követő Corona-oltás közötti ajánlott időköz számos tényezőtől függ. Például fontos, hogy egy immunhiányos személy milyen Corona-oltást kapott vagy kapjon, és hány oltásról van szó (pl. az alapimmunizálás második adagja vagy az első emlékeztető).
Az is szerepet játszik, hogy a Corona-oltásra adott oltási válasz várhatóan jelentősen korlátozott lesz. Ez a helyzet például súlyos veleszületett immunhiányban szenvedő betegeknél. A ciklofoszfamiddal vagy rituximabbal (immunszuppresszánsok és rákellenes szerek) végzett kezelés szintén jelentősen gyengítheti a páciens testének védekezőképességét.
Hasonlóképpen korcsoportonként eltérő ajánlások is lehetnek.
Kérdezze meg kezelőorvosát, hogy a Corona vakcina adagjai között milyen időközök a legmegfelelőbbek az Ön esetében.
További információért olvassa el a koronavírus elleni védőoltás című részt.
Influenza elleni oltás
Ez vonatkozik például a veleszületett vagy szerzett immunhiányos emberekre.
Az autoimmun sclerosis multiplexben szenvedőknek 60 éves koruk előtt is rendszeresen influenza elleni oltást kell kapniuk. Az influenza (influenza) és más fertőző betegségek növelik az SM-relapszusok kockázatát az érintetteknél.
Az Influenza elleni védőoltás alatt mindent megtudhat, amit erről az oltásról tudni kell.
Az orvosok szívesebben végzik az influenza elleni védőoltást elhalt vakcinákkal. Élő influenza elleni oltóanyag is rendelkezésre áll, amelyet orrspray formájában adnak be. Alkalmazásáról bővebben az „Élő védőoltások: kanyaró, mumpsz és társai” részben olvashat.
Zsindely vakcina
Itt is ugyanaz, mint az influenzánál: az alapbetegség miatt különösen veszélyeztetett emberek számára a STIKO fiatalabb korban javasolja az övsömör (herpes zoster) elleni védőoltást – nem csak 60 éves kortól, mint a lakosság körében.
Az ajánlás például a veleszületett vagy szerzett immunhiányos, például HIV-fertőzött embereknek szól.
Az orvosoknak 60 éves koruk előtt be kell adniuk az inaktivált övsömör elleni vakcinát olyan betegségekben szenvedőknek, mint a rheumatoid arthritis, a szisztémás lupus erythematosus és a krónikus gyulladásos bélbetegségek (pl. colitis ulcerosa).
Hib oltás
Azok, akiknek (már) nincs lépük, vagy akiknek a lépe nem működik, utolérjék a Haemophilus influenzae b típusú elhalt oltást (Hib oltás), ha nem kapták meg gyermekkorukban. A STIKO ajánlásai szerint az oltás tulajdonképpen minden csecsemőnek és kisgyermeknek szól.
Az elmaradt oltás pótlása, ha a lép hiányzik vagy nem működik, a következő okok miatt fontos:
A lép a szervezet védekezőrendszerének fontos eleme. Ha születéstől fogva hiányzik (anatómiai asplenia) vagy nem működik (funkcionális asplenia) vagy műtéti eltávolítás eredményeként, az érintett egyének ki vannak téve a kapszulázott baktériumok által okozott fertőzések súlyos betegségeinek.
Ide tartozik a b típusú Haemophilus influenzae. A kórokozó fül-, orr- és torokgyulladást, tüdőgyulladást és agyhártyagyulladást okozhat. Ha a lép hiányzik vagy nem működik, az ilyen betegségek bizonyos körülmények között életveszélyessé válhatnak.
A STIKO ezért egyetlen Hib oltást javasol az immunhiány ezen formájára. Jelenleg nem lehet felmérni, hogy egy későbbi szakaszban érdemes-e megismételni az oltást – a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek ehhez.
További információ a Haemophilus influenzae b típusú oltás című cikkben található.
Hepatitis B
Az immunrendszernek nehézségei lehetnek a hepatitis B kórokozóival való megbirkózásban bizonyos alapbetegségekben, például HIV-fertőzésben, valamint a dialízisterápia során. Emiatt a szakértők a rendelkezésre álló inaktivált vakcinával történő oltást javasolják.
A vakcinázási eljárásról bővebben a Hepatitis elleni védőoltás részben olvashat.
Élő oltások: kanyaró, mumpsz és társai.
Az élő oltások közé tartoznak a kanyaró, mumpsz, rubeola, bárányhimlő és rotavírus elleni oltások, valamint az orrspray formájában beadott influenza elleni oltás.
Ezek közül kifejezetten javasolt a bárányhimlő elleni oltás immunszuppresszív terápia vagy szervátültetés előtt, ha a beteg vérében nem mutatható ki bárányhimlő ellenanyag. Az oltásról itt olvashat bővebben.
Az orrspray formájában beadott élő influenza elleni oltóanyag 17 és XNUMX év közötti gyermekek és serdülők számára engedélyezett. Ha immunhiányosak, általában nem kapják meg az élő vakcinát, hanem egy inaktivált influenza elleni oltást (lásd: fent: Influenza elleni védőoltás).
Vannak általános oltási ajánlások a kanyaró, mumpsz és rubeola elleni oltásra (mindig kombinált vakcinaként adják be), valamint a rotavírus ellen. Erről bővebben az MMR-oltás és a rotavírus elleni oltás című cikkekben olvashat.
Veleszületett immunhiány
Veleszületett immunhiány esetén az élő oltás sok, de nem minden betegnél ellenjavallt. A betegség egyes formáira vonatkozóan egyértelmű szakértői vallomások állnak rendelkezésre. Két példa:
- Az antitesthiány enyhébb formáiban (például IgA-hiányban) szenvedő betegek megkaphatják és meg is kell kapniuk a STIKO által ajánlott összes élő vakcinát (valamint az inaktivált vakcinákat).
- Ha az I. típusú interferonrendszer hibái okozzák az immunhiányt, akkor minden élő vakcinával történő oltás ellenjavallt.
A veleszületett immunhiány egyéb formái esetében az élő vakcinák alkalmazása eseti döntés. Az orvos figyelembe veszi többek között az alapbetegség típusát és lefolyását, valamint a különböző vizsgálati leleteket. Ennek alapján felmérheti, hogy az élő oltás milyen előnyökkel jár, és milyen lehetséges kockázatokkal jár az adott beteg számára.
HIV-fertőzés
HIV-fertőzés esetén az élő vakcinák alkalmazása ellenjavallt, ha a beteg immunszuppresszált súlyos, vagy AIDS-meghatározó betegségben szenved.
Ez utóbbi olyan betegségekre vonatkozik, amelyek a HIV-vel kapcsolatos immunhiány összefüggésében alakulnak ki. Ilyenek lehetnek például fertőzések (például gombás fertőzések, tuberkulózis, tüdőgyulladás) és különféle daganatos megbetegedések (pl. Kaposi-szarkóma).
Autoimmun betegségek
Ha immunszuppresszív kezelést terveznek, az orvosoknak lehetőség szerint legalább négy héttel korábban élő vakcinát kell beadniuk pácienseiknek. Az ajánlott időintervallum még hosszabb, ha küszöbön áll az okrelizumabbal vagy alemtuzumabbal végzett immunszuppresszió: Ezt követően a terápia megkezdése előtt legfeljebb hat héttel élő vakcinák adhatók be.
Az autoimmun betegségben szenvedő betegek általában nem kaphatnak élő vakcinát az immunszuppresszív terápia során. Ez csak indokolt egyedi esetekben megengedett. Ennek előfeltétele, hogy a kezelőorvos először egyénileg mérlegelje a vakcinázás előnyeit és kockázatait betege számára. Csak akkor jöhet szóba élő oltás, ha a várható előny meghaladja a kockázatokat.
Ilyen lehet például, ha az immunszuppresszív terápia kizárólag alacsony dózisú glükokortikoidok ("kortizon") adásából áll. Ha ennek eredményeként az immunrendszer csak kismértékben elnyomódik, a kérdéses beteg be lehet oltani kanyaró, mumpsz, rubeola és/vagy bárányhimlő ellen.
Egyéb krónikus gyulladásos betegségek
Krónikus gyulladásos betegségekben, például Crohn-betegségben, colitis ulcerosa vagy osteoarthritisben szenvedő betegekre ugyanazok a STIKO ajánlások érvényesek az élő oltásokra vonatkozóan, mint az autoimmun betegségekben szenvedő betegekre (lásd fent).
A meningococcus baktériumok különböző változatokban (szerocsoportokban) léteznek. Ezekhez különféle inaktivált vakcinák állnak rendelkezésre.
A STIKO szerint a veleszületett vagy szerzett immunhiányos gyermekeket, serdülőket és felnőtteket átfogóbban kell beoltani meningococcusok ellen, mint az immunhiányos személyeket. Ennek az az oka, hogy különösen érzékenyek a (súlyos) betegségekre.
Emiatt a STIKO szakemberei két meningococcus elleni oltást javasolnak számukra: az A, C, W135 és Y szerocsoportba tartozó meningococcusok elleni kombinált oltást és a B szerocsoportba tartozó meningococcusok elleni oltást.
A következő immunhiányos állapotok vagy immunszuppresszív terápiák esetén ez a többszörös meningococcus elleni védőoltás különösen ajánlott:
- Komplement/properdin hiány: a komplementrendszer hibája (az immunrendszer fontos része), pl. szisztémás lupus erythematosusban
- Terápia úgynevezett C5 komplement inhibitorokkal, például ekulizumabbal (pl. neuromyelitis optica esetén)
- Hypogammaglobulinemiák: olyan betegségek, amelyekben túl kevés antitest kering a vérben
- Hiányzó vagy nem működő lép (anatómiai vagy funkcionális asplenia), pl. sarlósejtes betegségben
Egyes betegeknek a kezelőorvos emlékeztető oltás beadását is javasolja a meningococcus elleni védőoltás fenntartása érdekében. Például a komplementhiányban szenvedőknek ötévente meg kell kapniuk a meningococcus ACWY vakcinát.
Nincs oltás rendszeres antitest infúzióval.
Azok a veleszületett immunhiányos betegek, akik tartós immunglobulin-pótló kezelésben részesülnek, nem igényelnek meningococcus elleni védőoltást. Ezekkel és más kórokozókkal (például diftéria- és tetanuszbaktériumokkal, pneumococcusokkal) szemben a rendszeres antitest-infúziók megfelelően védettek.
Ez az Európában gyártott immunglobulin készítményekre vonatkozik!
Pneumokokkusz oltás
A pneumococcusok többek között (súlyos) agyhártyagyulladást és tüdőgyulladást okozhatnak. Különösen veszélyeztetettek például a veleszületett vagy szerzett immunhiányos emberek. Ezért koruktól függetlenül be kell oltani őket pneumococcusok ellen. Ez különösen a következő esetekben tanácsos, például:
- A T-sejtek (limfociták típusa) hiánya vagy diszfunkciója
- B-sejt- vagy antitesthiány (például hipogammaglobulinémia)
- károsodott lépfunkció vagy a lép hiánya
- Rák
- HIV-fertőzés
- csontvelő-transzplantáció után
- immunszuppresszív terápia, például autoimmun betegségek vagy szervátültetés után (lehetőség szerint a terápia megkezdése előtt a védőoltást be kell adni)
Az érintett betegek két különböző inaktivált vakcinával történő oltását a következő ütemezés szerint biztosítják:
- Hat-tizenkét hónappal később a betegek PPSV12 vakcinát kapnak (poliszacharid vakcina, amely 23 különböző pneumococcus szerotípus ellen immunizál).
Adott esetben az orvosok azt javasolják betegeiknek, hogy hatévente ismételjék meg az oltást. Ez akkor lehet helyénvaló, ha a betegnél egyénileg fokozott a súlyos pneumococcus-betegség kockázata.
Tudjon meg többet ezekről a vakcinákról és használatukról a Pneumococcus elleni védőoltás című cikkben.
Egyéb védőoltások
Ezenkívül az immunszuppresszióban szenvedőknek lehetőség szerint minden olyan védőoltást is meg kell kapniuk, amelyet a STIKO általában javasol. Ide tartoznak a diftéria, pertussis és tetanusz elleni védőoltások. A betegek az egyes esetekre vonatkozóan részletesebb tájékoztatást kaphatnak kezelőorvosuktól.
Beszéljen orvosával!
Akár immunszuppresszió, akár nem, a védőoltások fontos védőintézkedések a kórokozók ellen, de nem minden beteg számára hasznosak. A cikkben található összes információ csak iránymutatásul szolgál, ha az immunszuppresszió és a vakcinázás összetett témájáról van szó. Azt, hogy az Ön konkrét esetben melyik védőoltás javasolt, beszélje meg kezelőorvosával!
