Épp nem sokkal ezelőtt az Ön gyermeke egy napsugár volt, aki mindenkire kíváncsian nézett, de egyik napról a másikra elutasítóan reagál a környezetére. Egy rövid szemkontaktus, és mindennek vége: a gyerek elfordul, a kis kezeit az arca elé tartja, anyja karjába menti magát, vagy akár sír is.
A magyarázat egyszerű: a babád egy idegen! De ez nem ok az aggodalomra. Valójában a furcsaság fontos szakasza gyermeke fejlődésének, és az érzelmi és szociális érettség jele.
Mikor válnak idegenné a babák?
Az, hogy a babák mikor kezdik furcsán érezni magukat, és ez mennyire kifejezett, a gyermek személyes tempójától és egyéni karakterétől függ.
Az idegenekkel szembeni bizonytalanság általában a 4. és a 8. élethónap között növekszik. Spitz Réné A. fejlődéspszichológus ezért a furcsaság fázisának a „8 hónapos szorongás” nevet adta.
Miért érzik magukat furcsán a babák?
Az idegenek fázisában a baba elkezd különbséget tenni az ismerős és az ismeretlen között. Még az első néhány hónapban is felismeri anyát és apát hangjukról és illatukról. Néhány hónappal később azonban tisztán felismeri legközelebbi gondozói arcát, és megkülönbözteti őket a kevésbé ismerős emberektől.
A furcsaság tehát egyszerűen természetes és egészséges távolság az idegenektől. Evolúciós szempontból a furcsaság a túlélés fontos védelmi mechanizmusa.
Furcsaság: félelem az elválástól
A furcsaság egy másik fontos aspektust is kifejez: a szeparációs szorongást. Életének első néhány hónapjában a baba megtanulta, hogy gondozója megbízhatóan gondoskodik róla, és kielégíti szükségleteit. Gondoskodnak róla, élelmet, szeretetet és vigaszt kap.
Ebből a biztonságérzetből alakul ki az úgynevezett alapbizalom, ami a későbbiekben meghatározó lesz az interperszonális kapcsolatokban is. Azonban ebben a szakaszban gyermeke még mindig teljesen Öntől függ. Amint elhagyja a szobát vagy a látóterüket, nyugtalanul, vagy akár pánikkal reagálnak.
Furcsaság – a biztonságos kötődés jele
Akár intenzív, akár csak enyhe: ha babáját mások elidegenítik, biztonságos és stabil kötelék van közted és gyermeked között. Gyermeke tudja, hogy egy megbízható bázisállomás van benne, amikor szorong, szorong vagy bizonytalan. Csak ezzel a tudással tudják bátran felfedezni környezetüket, nyitott és magabiztos személyiséget fejleszteni.
Furcsaság: A veszélyhelyzet felmérése
A túl sok óvatosság ugyanúgy káros a gyermekre, mint a túl kevés. A túlzottan szorongó szülők lefékezhetik utódaik tettvágyát. A túlságosan gondtalan hozzáállás azt közvetíti a gyermek számára, hogy az idegenek általában nem jelentenek veszélyt.
Mi a teendő, ha a baba idegen?
Szülőként nem taníthatod a babádat arra, hogy ne legyen többé idegen – és nem is szabad. Támogassa gyermekét a furcsaság fázisában azzal, hogy biztonságot és biztonságérzetet ad neki.
Ha a baba idegen, ne kényszerítse rokonai karjaiba, ha nagyon nem akarják. Nem szabad azonban túlzottan védenie egy idegen gyereket sem. A társas készségek, amelyek élete hátralévő részében fontosak, csak más emberekkel való érintkezés útján fejleszthetők.
Tippek a furcsaságok kezelésére?
A következő intézkedések segítenek gyermekének megszokni egy új személyt, például egy bébiszittert a furcsaság fázisában:
- Legyél türelmes!
- Fokozatosan építsd fel együtt a kapcsolatot ezzel az új személlyel.
- Vonjuk be a személyt a tevékenységekbe: játék, etetés, pelenkacsere.
- Jelentse be, hogy elmegy, és legyen pozitív és vidám – ne osonjon el.
- Próbafutás elérhető közelségben: Először csak rövid időre hagyja el a helyiséget, és fokozatosan növelje távollétét.
Amikor a babák nem idegenek
A fejlődéspszichológusok számára az eltérő viselkedés azt jelzi, hogy a kötődés kevésbé stabil. Ha egy csecsemőt nem idegenítik el, annak általában a gondozóval kapcsolatos negatív tapasztalatai az okai. Ha elutasítást, távolságtartó viselkedést, hangulati ingadozást, érzelmi hidegséget, elhanyagolást vagy bántalmazást tapasztal, a kötelék megszakad.
Furcsaság – jellem kérdése
A kötődési viselkedés szintén genetikailag előre programozott, és nem csak az anya vagy más közeli gondozók viselkedésétől függ. Vannak például vakmerőek, akik bátran belevetik magukat mindenbe, és félénk nyuszik, akik óvatosan és kísérletezően felfedeznek minden újat.
A baba elidegenedettségének mértékét tehát a gyermek jelleme is befolyásolja. A szülők tehetnek valamit ennek ellensúlyozására, azaz lassíthatják vagy bátoríthatják, és viselkedésükkel pozitívan befolyásolhatják a gyermek hozzáállását. De függetlenül attól, hogy a baba nagyon vagy nagyon ismeretlen, legyen a biztonságos menedékük, ahonnan új kalandokra indulhat!
