Gyakorlatok műtét után
Egy műtét során mindig fontos, hogy elsődlegesen betartsa a sebész terheléssel, mozgással és rugalmassággal kapcsolatos utasításait! Kezdetben egy gerincműtét után a rotációs mozgásokat gyakran korlátozzák vagy tiltják. Ez azt jelenti, hogy a terápia során kerülni kell őket, amíg ki nem szabadulnak.
Az alapvető feszültséget szolgáló gyakorlatok a legalkalmasabbak a hátsó gyengéd mozgatására egy műtét után. A célzott feszítés és az oldás nemcsak javul összehangolás és erő az érintett területen, hanem a kínálat is vér, amely tápanyagokat és oxigént szállít, és javul az anyagcsere-termékek eltávolítása. Ez elősegíti a gyógyulást.
Egy műtét után a csigolyától a csigolyáig tartó és gerincünket stabilizáló hátizmok gyakran gátoltak. Ezt az izomzatot az alapfeszültség finoman újraaktiválhatja. Ezenkívül az ágyéki gerinc izmosan stabilizált helyzete véd a helytelen megterheléstől a mindennapi életben.
Egy műtét után bizonyos testhelyzetekből történő átadásokat mindig jó alapfeszültség mellett kell végrehajtani. Ez megvédi a sérült szerkezeteket a nyíróerőktől. Ez azt jelenti, hogy a betegnek tudatosan meg kell feszítenie magjait, különösen akkor, ha fekvőből ülő helyzetbe vagy ülő helyzetből feláll.
Ha a hátul még nem engedélyezett sok edzés, akkor a periférikusan sérült struktúrákról különösen jól lehet gondoskodni egy műtét után. Ez azt jelenti, hogy nem a hát sérülése képzett, hanem ennek következménye például a lábak sérülése. Erre a célra tornagyakorlatok a láb izmok használhatók, járásgyakorlat párhuzamos rudakban, támaszokon vagy szabadon, vagy érzékenységi edzés is.
Ha a műveletsorozatok megengedik, a láb sajtó is nagyon alkalmas a comb az izmok célzott módon. Az erő javításán túl, amint a mobilitás elengedett, a mobilitást is újra meg kell gyakorolni az engedélyezett tartományon belül. A hátoldal egyszerű mozgásokkal mozgatható oldalra (oldalirányú dőlés), a medence (lásd fent) előre és hátra döntésével, vagy óvatos elforgatással, például székleten).
Később a stabilizáló izmok aktiválhatók összehangolás kiképzés. Erre a célra a karokon és a lábakon keresztül is érdemes gyakorlatot kezdeményezni. Ha a karokat gyorsan előre-hátra mozgatják a test mellett, függőleges, egészséges helyzetben (lásd fent), mint a sprintelésnél, a felsőtest megpróbál mozogni a karok lengésével együtt. Ha tudatosan tartod ezt a mozgást, megfeszíted a törzs mély mély izmait, és gyakorlod a stabilitást.
Gyakorlatok otthon
A porckorongsérv után különösen fontos megtanulni, hogyan kell tudatosan bánni a testével. A házi feladat elengedhetetlen, és sürgősen ki kell dolgozni a fizioterápiában. Az otthoni jó gyakorlatok a fent említett torna gyakorlatok, mivel ehhez nincs szükség felszerelésre.
Az áthidalás (a fenék fekvő helyzetben történő felemelése az alapfeszültségtől) könnyen elvégezhető a padlón, a kanapén vagy az ágyon. Ha hasizom gyakorlatok jól és biztonságosan elsajátítják, otthon is elvégezhetők. Ezenkívül a hátsóbarát kezelést leginkább otthoni környezetben lehet kiképezni.
Az eleinte üres, később talán súlyozott mosódobozból történő emelés jó feltételeket kínál tanulás hogyan lehet emelni a hátaddal szem előtt tartva, és a láb izmok (térdhajlatok). A nyújtás emellett mobilizációs programot kell végrehajtani. Ez magában foglalja a porckorongsérv tüneteitől és okától függően, pl. Torziós nyújtás helyzetben vagy a csomagtartóban.
Forgáshoz nyújtás helyzetben, a térdeket a fekvő helyzetből az egyik oldalra a padló felé fordítják, a szemközti kar és fej a másik oldalra fordulnak. A csomagüléshez a feneket térdelve a sarokra helyezzük, a homlokot a padlóra helyezzük, miközben a karokat a test mellé fordítjuk. Alapvetően sokféle gyakorlat van a után porcsérv az ágyéki gerinc otthoni használatra.
Megfelelő, személyre szabott programot kell kidolgozni egy terapeutával. A fizioterápiában a fent leírt gyakorlatokat meg kell magyarázni és gyakorolni kell, amíg a beteg biztonságosan és helyesen nem tudja végrehajtani azokat. Szükség esetén a beteg testérzékelését ki kell képezni és javítani kell.
A terápia sikeréhez feltétlenül szükséges az önálló gyakorlat. A terápián a gyakorlatok mellett lágyrészes technikákat és mobilizációs technikákat is alkalmaznak. Itt kifejezetten a sérült vagy megváltozott struktúrákat (pl. Feszült izmok és fasciák, elzáródott csigolyák) gyakorolják, amelyeket a beteg nem képes egyedül elvégezni otthon.
A sorozat összes cikke:
