A Grisel-szindróma egyfajta subluxáció, amely a nyak. A subluxáció az, amikor az ízület hiányosan elmozdul. Grisel-szindrómában az úgynevezett atlantoaxiális ízületet befolyásolja a diszlokáció. A legtöbb esetben a betegség oka egy védő testtartás, amely gyakran a gyulladásos folyamatok következménye nyak vagy torok.
Mi a Grisel-szindróma?
A Grisel-szindrómát egyes orvosok a Watson-Jones-kór szinonimájának nevezik. A feltétel először egy francia, Grisel doktor írta le. A betegség során az érintett betegek a gerinc védő testtartását veszik fel a nyak. Az esetek többségében a Grisel-szindróma kiváltó tényezője egy gyulladás a torok, orr vagy nyak. A Grisel-szindróma jellegzetes tünete a nyak gerincének subluxációja. Különösen az úgynevezett atlantoaxiális ízületet érinti a betegség során bekövetkező hiányos diszlokáció.
Okok
A Grisel-szindróma okai viszonylag jól tanulmányozottak és ismertek. A legtöbb esetben a feltétel trauma következtében alakul ki. Különböző tényezők lehetnek érintettek, mint pl gyulladás a lágy szövetek orr, torok és garat ill gyulladás a mandulák közül. Ezenkívül a reumatikus jellegű betegségek a Grisel-szindróma lehetséges okának tekinthetők. Egyes betegeknél a betegség a megfelelő területen végzett műtéti beavatkozások után is kialakul, például a mandulák műtéti eltávolítása után (orvosi kifejezés mandulaműtét). Az esetek többségében a fent említett gyulladások felelősek a Grisel-szindróma kialakulásáért. Ellentétben, reuma a betegség okaként sokkal ritkábban fordul elő.
Tünetek, panaszok és jelek
Ha egy személy Grisel-szindrómában szenved, számos panasz és tünet jellemző, és klaszterekben fordul elő. Mindenekelőtt ez magában foglalja a gerinc enyhítő testtartását a nyak területén. Ennek a rossz testtartásnak az oka általában az fájdalom sugárzik a nyak területéről. Ennek eredményeként az atlantoaxiális ízület hiányos elmozdulása van, amely a megfelelő terület gerincében helyezkedik el. Mivel a atlasz bizonyos mértékben elmozdul, és oldalirányban elmozdul, intenzív fájdalom a nyak területén jelentkezik. Ezenkívül a Grisel-szindrómában szenvedő betegek tartják a helyüket fej olyan szögben, hogy a helytelen helyzet könnyen nyilvánvaló legyen.
Diagnózis és lefolyás
A Grisel-szindróma diagnózisát a klinikai tünetek és panaszok alapján állapítják meg, amelyeket általában a vizsgálati technika különféle módszereivel ellenőriznek. Ha több vizsgálati technika ugyanazt az eredményt mutatja, a Grisel-szindróma viszonylag biztosan diagnosztizálható. Ha az emberek szenvednek a betegség döntő tüneteitől, akkor nem ajánlott sokáig várni a javulásra. Ehelyett azonnal fel kell hívni a megfelelő orvost, és be kell mutatni neki a tüneteket. Néha a háziorvos szakorvoshoz irányítja a beteget. Minden vizsgálat első lépése a beteg felvétele kórtörténet. Itt az érintett beteg leírja tüneteit, életmódját és lehetséges tevékenységeit, amelyek hozzájárulhattak a betegség kialakulásához. Különösen fontos, hogy az orvos megismerje a torok vagy a garat legutóbbi gyulladásait. Bizonyos esetekben kísérleti diagnózist már így is fel lehet állítani. Miután a beteginterjú véget ért, az orvos különféle vizsgálati technikákat alkalmaz. Általános szabály, hogy a vizsgálat segítségével Röntgen a technológia kötelező. Itt az orvos a nyaki gerinc területére összpontosít. A képalkotás jelentős jelzéseket ad a Grisel-szindróma jelenlétéről. A bizonyosságot egy MRI vizsgálat biztosítja, amelyet számos esetben elvégeznek. A Grisel-szindróma végleges diagnosztizálása előtt a megkülönböztető diagnózis végre kell hajtani. Az orvos ellenőrzi, hogy a tünetek más betegségek következtében jelentkezhetnek-e. Például, spondylitis ankylopoetica, A Klippel-Feil szindróma, a nyak körüli izmok feszültsége és a veleszületett torticollis figyelembevételre kerül. Ezenkívül a betegeket ellenőrzik torticollis szempontjából, amelyben szenvednek halláskárosodás az egyik fülben és a vestibularis szerv megsérült.
Szövődmények
Grisel-szindróma azt eredményezi fájdalom hogy túl súlyos a beteg számára. E fájdalom miatt a legtöbb érintett egyén védő testtartást alkalmaz, ami nagyon negatívan hat a hátra és a gerincre. Ezenkívül a fájdalom más régiókra is átterjedhet, így például a nyak is érintett lehet. A fej ebben az esetben nagyon görbén tartják, ahogy azt egyenesen tartanánk vezet súlyos fájdalomig. Emiatt viszonylag egyszerű és gyors diagnózis lehetséges, így a kezelést korai szakaszban is meg lehet kezdeni. Kezelés nélkül a Grisel-szindróma fájdalma és kellemetlensége továbbra is fennáll, és spontán gyógyulás vagy javulás nem következik be. Nem ritka, hogy a súlyos és tartós fájdalom vezet a mozgáskorlátozáshoz és így a depresszió és további pszichológiai kellemetlenségek. A Grisel-szindróma kezelése mindig kauzális, és az alapbetegségtől függ. Rendszerint gyógyszert alkalmaznak, és további panaszok vagy szövődmények nem merülnek fel. A legtöbb esetben pozitív a betegség lefolyása.
Mikor kell orvoshoz menni?
Mivel a Grisel-szindróma a legtöbb esetben nagyon specifikus tünetekkel és panaszokkal társul, korán felismerhető és kezelhető. Az orvos általi kezelés mindenképpen szükséges, mert ez a szindróma nem gyógyítja meg önmagát, és a legtöbb esetben a tünetek súlyosbodnak. Orvoshoz kell fordulni, ha súlyos fájdalom jelentkezik a nyakon vagy a gerincben. A fájdalom a test szomszédos régióiba is sugározhat. Ezenkívül az érintettek gyakran védő testtartást alkalmaznak a fájdalom csökkentése érdekében. Ez a helytelen testtartás általában nyilvánvaló, így más emberek is felhívhatják a Grisel-szindrómát az érintett személyre. Ezért, ha a fájdalom hosszú ideig fennáll, és nem kapcsolódik bizonyos tevékenységekhez, ortopéd szakorvoshoz kell fordulni. Nagyon súlyos fájdalom vagy vészhelyzet esetén a kórház is felkereshető. Általában a Grisel-szindróma jól kezelhető.
Kezelés és terápia
Különböző kezelési megközelítéseket lehet fontolóra venni a terápia a Grisel-szindróma. Elvileg azonban a intézkedések a kiváltó októl függ, amely bizonyos esetekben bizonyos mértékben eltér. Így a terápia mert a Grisel-szindróma a szóban forgó alapbetegség kezelése. Bizonyos esetekben az érintett betegek úgynevezett fájdalomcsillapítókat kapnak. Az egyének többségében konzervatív módszerek terápia viszonylag jó sikert mutatnak. Ha tályogok képződnek, azokat általában a műtéti eljárások során eltávolítják. A Grisel-szindróma időben történő diagnosztizálása lehetővé teszi a kezelés gyors megkezdését, így felgyorsul a betegség gyógyulási folyamata vagy a kiváltó okok. Ily módon jelentősen megnő a Grisel-szindrómában szenvedők életminősége.
Kitekintés és előrejelzés
A Grisel-szindróma jól kezelhető. Ha a mozgáskorlátozásokat és a fájdalmat korai szakaszban hozzárendelik egy okhoz, akkor egyénre szabott terápiát lehet kezdeni, amely a tünetek gyors csillapítását eredményezi. A gyors gyógyulás esélye jó, ha a betegnek nincsenek korábbi betegségei, és jól reagál a kábítószer-kezelésre. Bármilyen feszültség ill izom fájdalom ugyanolyan hatékonyan enyhítheti az fizikoterápia. Ha a Grisel-szindrómát a korai stádiumban észlelik és kezelik, a tünetek néhány nap vagy hét alatt teljesen megszűnnek. Késői hatások vagy súlyos szövődmények általában nem fordulnak elő. A prognózis rosszabb, ha nem végeznek kezelést vagy nem megfelelő kezelést alkalmaznak. Ebben az esetben a leírt tünetek fokozódnak és jelentősen korlátozzák az érintett személyt. Az életminőség és a közérzet csökken a betegség folyamán és mentális betegségek kialakulhat. Egyes esetekben tályogok képződhetnek, amelyeket műtéti úton el kell távolítani. Ha a növekedések a gerincen helyezkednek el, akkor elképzelhető a bénulás is. A prognózis azonban általában pozitív. A Grisel-szindróma általában nagyon lassan halad előre, és egyértelműen diagnosztizálható, majd a tünetek alapján hatékony lehet.
Megelőzés
A Grisel-szindróma megelőzése az ok-okozati tényezők figyelembevételével és elkerülésével lehetséges. Azonnali terápiára van szükség a nyak gyulladásához, hogy elkerüljék a Grisel-szindróma kialakulását. Ugyanez vonatkozik a reumás betegségekre is.
Követés
Grisel-szindrómában a követés általában viszonylag nehéznek bizonyul, mivel a szindrómát nem lehet teljes mértékben kezelni. Először tehát a betegnek orvosi értékelésre kell támaszkodnia a további szövődmények megelőzése és a tünetek enyhítése érdekében. Nem lehet egyetemesen megjósolni, hogy lehetséges-e teljes gyógyulás. A terápia nagyon függ az alapbetegségtől. Az érintett személy általában a gyógyszeres kezelés függvénye. Fontos a rendszeres bevitel, és kölcsönhatások mással szerek figyelembe kell venni. Kétség esetén mindig orvoshoz kell fordulni. Gyakran a Grisel-szindróma tünetei viszonylag jól korlátozhatók gyógyszeres kezeléssel. Bizonyos esetekben azonban tályogok képződnek, ezért műtéti beavatkozásra van szükség. Egy ilyen művelet után az érintettnek mindig pihennie kell és gondoznia kell a testet. A gyógyulási folyamat felgyorsítása érdekében kerülni kell a megerőltető vagy sporttevékenységeket. Általában az egészséges életmód kiegyensúlyozott diéta a betegség további lefolyására is nagyon jó hatással van. Az érintett személy várható élettartamát általában nem csökkenti a Grisel-szindróma.
Mit tehetsz te magad
A intézkedések a Grisel-szindrómában szenvedők a maguk mögött álló okától és az orvosi kezelés típusától függenek. Alapvetően a legfontosabb intézkedés az orvos utasításainak betartása az előírt gyógyszerekkel kapcsolatban fizikoterápia feladatok. Ha tályog alakul ki, ügyelni kell a megfelelő higiénia fenntartására a gyulladás megelőzésére. Ha a fájdalom súlyos, az orvos általában fájdalomcsillapítót ír fel. Esetenként a természetes gyógymódokból származó enyhébb készítmény is alkalmazható a csökkentésre nyaki fájdalom és gyulladás. Ezt azonban először az orvossal kell megbeszélni. Ha ezek ellenére is fennáll a Grisel-szindróma intézkedések, orvoslátogatás javasolt. A legtöbb esetben ezt követően műtétet kell végrehajtani. Műtéti beavatkozás után ágynyugalom és megtakarítás alkalmazandó. Különösen a nyaki területet kell kímélni, mivel fennáll a veszélye annak, hogy a seb újra kinyílik. Ezért ajánlott egy párna vagy nyaktámasz segítségével támasztani a nyakat. Ezenkívül az orvosnak figyelemmel kell kísérnie a gyógyulási folyamatot, és gondoskodnia kell arról, hogy az alkalmazott gyógyszerek ne okozzanak mellékhatásokat, ill kölcsönhatások.
