Hogyan működik a furoszemid
Mint minden kacsdiuretikum, a furoszemid is úgynevezett „magas mennyezetű diuretikum”. Az ilyen diuretikumokkal széles dózistartományban a vízkiválasztás az adaggal arányosan növelhető. Ez más diuretikumokkal (pl. tiazidokkal) nem lehetséges. Itt egy bizonyos dózis után maximális hatás lép fel, amit további dózisemelésekkel nem lehet fokozni.
A vért a vesében szűrik. A salakanyagok, szennyező anyagok és bizonyos gyógyszerek is kiszűrődnek, és végül a vizelettel ürülnek ki. A vese legkisebb funkcionális egysége a nefron, amely a vesetestből és egy vesetubulusból áll.
A nefronok kis molekulákat szűrnek ki a vérből (a vérfehérjék és a vérsejtek a vérben maradnak). A keletkező elsődleges vizelet még mindig nem tömény, és a benne lévő víz újraabszorpciója révén a vesetubulusokban koncentrálódik. A folyamat során más, a szervezet számára fontos anyagok is kiszűrhetők és visszaszívódnak a vérbe (például glükóz-, nátrium-, kálium- és kloridionok).
Ezekkel a töltött részecskékkel együtt nagy mennyiségű víz is kiürül, ami a tulajdonképpeni szándékolt furoszemid hatás. Ha a furoszemidet nagy dózisokban adják be, a vizelet mennyisége akár napi 50 liter is lehet. A fokozott vízkiválasztás hatására csökken a vérnyomás és csökken a vízvisszatartás a szervezetben.
Felszívódás, lebontás és kiválasztódás
Lenyelés után a furoszemid körülbelül kétharmada felszívódik a bélből a vérbe. A hatás körülbelül fél óra múlva jelentkezik.
A hatóanyagnak csak egy kis része metabolizálódik a májban (körülbelül tíz százalék); a maradék változatlan formában ürül – körülbelül egyharmada a széklettel, a fennmaradó mennyiség a vizelettel. Körülbelül egy óra elteltével a hatóanyag fele kiürült.
Mikor kell alkalmazni a furoszemidet?
A furoszemidet a következőkre használják:
- vízvisszatartás a szervezetben (ödéma) szív-, vese- vagy májbetegségek következtében
- közelgő veseelégtelenség (veseelégtelenség)
Az alapbetegségtől függően a hatóanyagot csak rövid ideig vagy hosszú távú terápiaként szedik.
Hogyan kell alkalmazni a furoszemidet
A legtöbb esetben napi 40-120 milligramm furoszemid adag elegendő. Egyedi esetekben és az alapbetegségtől függően azonban a kezelőorvos napi 500 milligrammos adagot is felírhat.
A hipertónia terápiájában a furoszemid kombinálható más vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel a mellékhatások gyakoriságának csökkentése és a kezelés hatékonyságának növelése érdekében.
Milyen mellékhatásai vannak a furoszemidnek?
Tízből több mint egynél a mellékhatások közé tartozik az elektrolit zavarok (különösen a megváltozott nátrium- és káliumszint), folyadékhiány, alacsony vértérfogat és vérnyomás, emelkedett vérzsírszint és emelkedett vér kreatininszint.
Ezen túlmenően minden tizedik-száz betegnél emelkedik a vér koleszterin- és húgysavszintje, köszvényes rohamok és elektrolitzavarból eredő tünetek (borjúgörcs, étvágytalanság, gyengeség, álmosság, zavartság, szívritmuszavar stb.) ).
Az elektrolit zavarok és a folyadékhiány kockázata nagyobb idős betegeknél, mint fiataloknál.
Mit kell figyelembe venni a furoszemid szedése során?
Ellenjavallatok
A furoszemid nem alkalmazható:
- Veseelégtelenség, amely nem reagál a furoszemid-terápiára.
- Hepatikus encephalopathiával, azaz a máj nem megfelelő méregtelenítéséből adódó agyműködési zavarral társuló májkóma és prekurzora (coma hepaticum, praecoma hepaticum)
- Hipokalémia (alacsony káliumszint)
- Hiponatrémia (alacsony nátriumszint)
- Hipovolémia (a keringő vér mennyiségének csökkenése) vagy kiszáradás (kiszáradás)
Gyógyszerkölcsönhatások
Ha bizonyos egyéb szereket, például glükokortikoidokat ("kortizon") vagy hashajtókat szednek a furoszemid-kezelés során, ez alacsony káliumszintet eredményezhet a vérben. Ugyanez a helyzet, ha a beteg nagy mennyiségű édesgyökeret fogyaszt.
A gyakran fájdalomcsillapítóként használt nem szteroid gyulladásgátló szerek (például ASA) gyengíthetik a furoszemid hatását. Ugyanez a hatás jelentkezhet a fenitoin (epilepszia kezelésére) vagy a vesetubulusokon keresztül is kiválasztódó szerek, például a probenecid (köszvény kezelésére) és a metotrexát (rák és autoimmun betegségek) kombinált alkalmazásakor.
Kerülni kell a furoszemid és a vesét vagy a hallást károsító (vese- vagy ototoxikus hatás) szerek egyidejű alkalmazását. Az ilyen szerek példái közé tartoznak az antibiotikumok, például a gentamicin, a tobramicin, a kanamicin és a rákellenes gyógyszerek, például a ciszplatin.
A hangulatstabilizáló lítium egyidejű használatát csak szorosan ellenőrizni kell, mert a lítium a nátriumhoz hasonlóan szállítódik a szervezetben. A furoszemid ezért jelentősen megváltoztathatja eloszlását a szervezetben.
Korhatár
A furoszemid gyermekek kezelésére is alkalmas, de megfelelően csökkentett dózisban. Mivel a hat éven aluli gyermekeknek gyakran problémái vannak a tabletta lenyelésével, ebben az esetben a belsőleges oldatot kell alkalmazni.
Terhesség és szoptatás
A furoszemid átjut a placenta gáton, így átjuthat a születendő gyermekbe. Terhesség alatt ezért a vízhajtót csak szigorú orvosi felügyelet mellett és csak rövid ideig szabad alkalmazni.
A hatóanyag bejut az anyatejbe, ezért a szoptató anyáknak abba kell hagyniuk a szoptatást.
Hogyan szerezzünk gyógyszert furoszemiddel
Mióta ismert a furoszemid?
1919-től kezdődően mérgező higanyvegyületeket használtak vizelethajtóként. 1959-ben végül alternatívaként kifejlesztették a higanymentes furoszemid hatóanyagot. 1962-ben szabadalmi bejelentést tettek rá, és hamarosan a gyakorlatban is alkalmazták.
