Melyek a fogszabályozó indikációs csoportok?
A malocclusionok változékonysága miatt fogszabályozás, nehéz szűkíteni őket és osztályozni a súlyosságukat. Erre a célra kifejlesztettek olyan fogszabályozó indikációs csoportokat, amelyek a malocclúziókat sémába sorolják, és amelyek szerint a különböző Egészség a biztosító társaságok irányítják. Öt csoport van az alosztályban, amelyek számozása 1-5.
A malocclusion súlyossága KIG 1-ről KIG 5-re növekszik. A kezelő fogszabályzó osztályozza a beteg dysgnathiáját (= rossz pozíciót) és készít egy szakértői véleményt, hogy a Egészség a biztosító társaság pontosan fel tudja mérni, hogy a tervezett terápia költségeit fedezik-e és milyen mértékben, és várhatóan mennyi ideig tart egy terápia a várt cél eléréséig. Az 1. fogszabályozó indikációs csoport enyhe rendellenességeket ír le.
Ezek korrekciója esztétikai jellegű lenne, ezért törvényszerű Egészség a biztosítótársaságok nem támogatják a kezelést. A KIG 1 magában foglal például egy disztális harapást, amelyben a felső metszőfogak legfeljebb három milliméterre nyúlnak ki az alsó metszők előtt. A legfeljebb 1 milliméteres nyílt harapás szintén az XNUMX-es fogszabályozási indikációs csoportba tartozik, valamint egy mély, egy-három milliméteres harapás, ahol a felső metszőfogak túlságosan átfedik az alsóakat.
Ezenkívül az a zsúfoltság, amely akár két milliméterrel elmozdítja a két foga közötti érintkezési pontot, nem jelenti azt, hogy a törvényben előírt egészségbiztosítónak külön kell fizetnie a fogszabályozó terápiáért. A kiegészítő magánbiztosítás, valamint a magánbiztosítás általában a teljes költségek egy részét fizeti, némelyik a teljes összeget is. Egyes esetekben azonban konzultálni kell az egészségbiztosítóval.
A 2. fogszabályozó indikációs csoport olyan súlyossági fokot ír le, ahol orvosi szempontból és nem csak esztétikai okokból szükséges a korrekció. Ugyanakkor, mint a KIG 1-ben, a törvényben előírt egészségbiztosító társaságok sem fizetnek a kezelésért ebben az alcsoportban. A KIG 2-ben a beteg disztális harapása 3-6 milliméter, nyitott harapása 1-2 milliméter vagy mély harapása három milliméter felett, ahol a felső fogak az alsó fogakon át az ínyig kinyúlnak.
A 2. fogszabályozó csoport magában foglal egy keresztcsípést is, amelyben a felső fogak csúcsai, amelyek valójában kinyúlnak az alsó fogakon, befelé helyezkednek el, ami megnehezíti a rágást a beteg számára. Ez a csoport magában foglalja az érintkezési pontok egy-három milliméteres szűkülését és akár három milliméteres helyhiányt is. A fogorvosok és a fogszabályozók mindezen diagnózisok kezelésének szükségességét látják a semleges harapási helyzet kialakítása érdekében, így a maloccklúziók nem okoznak komolyabb másodlagos betegségeket.
A törvényben előírt egészségbiztosító társaságok azonban nem fizetnek semmit, de ez eltér a kiegészítő biztosítással vagy a magánbiztosítással. A fogszabályozó 3. indikációs csoporttól kezdve az állkapcsok és a fogak helytelen elhelyezése olyan hatalmas, hogy bármely egészségbiztosító társaság, legyen az törvényi, magán- vagy kiegészítő biztosítás, a beteg költségeit addig fedezi, amíg a beteg 17 éves nem lesz. A kezelés orvosilag szükséges a rágási funkció, az esztétika és a beszédképzés helyreállításához.
Ez magában foglalja az elülső nyílás két és négy milliméter közötti harapását, valamint a kétoldalú keresztharapást. Ezenkívül egy keskeny, több mint három-öt milliméteres érintkezési pont súlyossági szintje 3, a helyhiány pedig több mint három milliméter. Három milliméteres mély harapás, ahol a gumik a mély harapás miatt megsérülnek, szintén a harmadik fogszabályozó indikációs csoportba tartozik.
A 4. fogszabályozó indikációs csoport súlyos malocclusionokat tartalmaz, amelyek orvosi szempontból kezelést igényelnek. Ezek közé tartozik az egyoldalú keresztcsípés, amelyet különösen nehéz kezelni. A még szélsőségesebb eset, amikor nemcsak a kereszt harap, hanem az egész fog is felső állkapocs túlságosan befelé van, és már nincs kapcsolat, a KIG 4-ben is kezelésre szorul.
Ezután a szakember beszél nyelvről vagy szájról okklúzió. Egy másik példa egy elülső nyitott harapás, amelynek szélessége meghaladja a 4 mm-t, és amelyet megszokás, például a hüvelykujj túlzott szopása okozhat. A 4. súlyosság egy olyan disztális harapást is magában foglal, amelyben a felső metszőfogak hat-kilenc milliméterrel kinyúlnak az alsók fölé. Ezzel ellentétben a mesiális harapás is, ahol az alsó fogak három milliméterrel nyúlnak ki a felső fogak előtt.
A 4. csoport további jelzése a fogak rögzítésének hiánya, amelyeknél a fogak genetikailag hiányoznak, vagy olyan esetek, amikor a fogak elvesztése miatt elvesztek. A fogak késleltetett vagy hiányzó megjelenését eredményező áttörési rendellenesség szintén jelzi a fogszabályozó kezelést. A 4. súlyossági szinthez tartozó kitörési rendellenesség esetén az implantátumokat ellenálló csapágyakként rögzítik az állkapocsban, hogy a fogakat kihúzzák az állkapcsból, és ezáltal kitörésre kényszerítsék őket.
A KIG 4 4 mm-nél nagyobb helyhiánnyal vagy 5 mm-nél nagyobb zsúfoltsággal is elérhető. Az 5. fogszabályozó indikációs csoport azokat a szélsőséges eseteket tartalmazza, amikor fogszabályozás önmagában nem vezet a cél eléréséhez, de ahol a semleges harapás elérése érdekében a fogszabályozó kezelésen kívül sebészeti terápiát kell végrehajtani. Az 5. súlyosság magában foglalja a hasadékot is ajak és hol szájpadlás csontosodás és a felső állkapocs és a felette lévő lágy szövetek nem fordultak elő, ezért hasadék van jelen.
Az ezzel a rosszul záródó betegek tehát már születettek, és az élet első napjától kezelik őket. Műanyagból készült itatótányér készül nekik, amellyel egyáltalán inni és szopni tudnak. A mai orvosi lehetőségekkel újrapozícionálható a veleszületett hasadékban szenvedő betegek helytelen elhelyezkedése ajak és szájízzel, esztétikailag kellemes módon, így alig van hegesedés.
Az 5. indikációs csoportba tartoznak azok az ütközött, elmozdult fogak is, amelyek malocclusionjét kitörési rendellenességek okozzák. A disztális harapás, amelyben a felső fogak 9 mm-nél nagyobbak az alsó fogak felett, valamint egy mesiális harapás, amelyben az alsó fogak 3 mm-nél nagyobbak a felső fogak felett, szintén a KIG 5-be tartozik. 4 mm-nél nagyobb, amelynél az elülső vagy a hátsó fogak harapás közben egyáltalán nem érintkeznek az szemben álló fogakkal, az 5. indikációs csoportba tartozik. Mindezek a rendellenességek közösek abban, hogy hosszú terápiás útjuk van, amíg a teljes korrekciót el nem érik. Ez gyakran meghaladja a szokásos egy-három éves kezelési időt.
