Filariasis: tünetek, terápia, megelőzés

Filariasis: Leírás

A filariasis kifejezés a kisméretű, parazita fonálférgek (filariae) által okozott betegségek csoportjára utal, amelyek fertőzött szúnyogok vagy lólegyek harapása révén terjednek át az emberre. A vérből a férgek féregfajtól függően különböző célszövetekbe vándorolnak, ahol elszaporodnak. A filariózisok három csoportra oszthatók:

  • Nyirokfilariasis: A férgek különösen a nyirokerekben élnek.
  • Serous filariasis: a férgek a hasban vagy a mellkasban kolonizálják.

A filariasis túlnyomórészt trópusi országokban fordul elő – főleg Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Dél-Amerikában, Közép-Amerikában és a Karib-térségben. Más országokban, például Németországban, a fertőzést utazók is behurcolhatják. Becslések szerint világszerte mintegy 200 millió ember fertőzött filariae-vel.

A filariae életciklusa

Ha egy fertőzött embert megcsíp egy vérszívó rovar, a rovar ivás közben lenyelheti a mikrofiláriákat. A rovarban a mikrofiláriák fertőző lárvákká fejlődnek, amelyek a következő vérétel során újra bejuthatnak az emberi szervezetbe.

Mivel a paraziták az emberben szaporodnak, ők az elsődleges gazdaszervezetek. A szúnyogok és a lólegyek viszont másodlagos gazdák, mert csak a paraziták emberre való átviteléhez szükségesek.

A nyirokfilariasis a filariasis leggyakoribb formája, világszerte mintegy 120 millió ember fertőződött meg. Három különböző filariális faj okozhatja:

  • Wuchereria bancrofti (az esetek körülbelül 90 százalékáért felelős, Afrikában és Ázsiában található)
  • Brugia Malayi (főleg Dél- és Délkelet-Ázsiában)
  • Brugia Timori (főleg Indonézia délkeleti részén)

A férgek eltömítik az ereket, és folyamatosan új helyi gyulladásos reakciókat váltanak ki. Ez megzavarja a nyirokelvezetést, ami az érintett testrész növekvő duzzanatát okozza idővel.

A fertőzést követően egy-két évbe telik, amíg a férgek teljesen kinőnek, ivarérettek, és mikrofiláriákat termelnek. Ezért a fertőzést gyakran nagyon későn vagy egyáltalán nem fedezik fel. Az elefántiasisként a betegség hónapokig-évekig nem válik nyilvánvalóvá megfelelő orvosi kezelés nélkül.

Subcutan filariasis

A szubkután filariasis két fő szindrómára oszlik:

  • Loa loa filariasis
  • Onchocerciasis (folyami vakság)

Loa loa filariasis

A betegséget a Chrysops nemzetségbe tartozó lólegyek terjesztik. Ezek különösen erdős területeken élnek (lehetőleg gumifa ültetvényeken), nappaliak, vonzzák őket az emberi mozgás és a fatüzek. Különösen az esős évszakban kell védekezni az ilyen típusú lólégy ellen.

A paraziták a bőr alatt élnek és mozognak (körülbelül egy centiméter/perc sebességgel). Néha a férgeket az ujjain vagy a melleid vékony bőrén keresztül is láthatod. Vagy a szem kötőhártyájába vándorolnak, ahol aztán szintén jól láthatóak. A köznyelvben ezért „afrikai szemféregnek” is nevezik őket.

Onchocerciasis (folyami vakság)

A fertőzött feketelégy csípése után az onchocerciasis kórokozó lárvái bejutnak a bőr alatti szövetbe. Ott fejlődnek ki belőlük a kifejlett férgek, amelyek párosodnak és mikrofiláriákat termelnek. Ezek a bőr alatti szövetben maradnak, mint a Loa Loában, ahol gyulladásos reakciókat váltanak ki. Szintén lehetséges a szaruhártya fertőzése a szemekben, amely vaksághoz vezet, ha nem kezelik.

Serous filariasis

A parazitát különféle szúnyogfajok terjeszthetik. A kikelő férgek a pleurális üregben (a tüdő és a mellhártya között), a szívburokban vagy a hasüregben telepednek meg. Ott párosodnak és mikrofiláriákat termelnek, amelyek a fertőzött ember véréből felszívódnak a rovarba, amikor a szúnyog ismét csíp.

Filariasis: tünetek

Az európaiakat általában csak hosszabb trópusi utak során fenyegeti a fertőzés veszélye. Ha megfelelő tünetek jelentkeznek, a betegnek mindig tájékoztatnia kell orvosát a korábbi utazási tevékenységeiről.

Lymphaticus filariasis: tünetek

A lymphaticus filariasisban a tünetek legkorábban három hónappal a fertőzés után jelentkeznek. Vannak, akik kezdetben kevés tünetet mutatnak, míg mások akut tünetekről panaszkodnak. A limfatikus filariasis lehetséges korai jelei a következők:

  • a nyirokcsomók gyulladása és duzzanata
  • bizonyos immunsejtek számának növekedése a vérben (eozinofil granulociták)

A kifejlett férgek elzárják a nyirokjáratokat, és a nyirokerek és nyirokcsomók visszatérő gyulladását okozzák (nyirokgyulladás, lymphadenitis). Az így kialakuló nyirokpangás duzzanatot okoz. Sok éves progresszió után az elefántiázis a következőket okozhatja:

Az elefántiózis a végtagok elváltozásain túl a tüdőt is károsítja. Ha ennek működése károsodik, sok más szervben is hosszú távú károsodás lép fel. A krónikus tüdőbetegség különösen éjszakai asztmás rohamok, visszatérő lázrohamok és a pulmonalis artériák nyomásának növekedése (pulmonális hipertónia) formájában nyilvánul meg.

A kifejlett elefántiázis ritka Európában, és általában csak a feltörekvő és fejlődő országokban figyelhető meg. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint világszerte a nyirokcsomó-filariasis a második vezető oka a hosszú távú rokkantságnak.

Subcutan filariasis: tünetek

Subcutan filariasis esetén a férgek kolonizálják a bőrt és az alatta lévő szöveteket. Gyakran a viszketés a fő tünet, és a duzzanat és a dudorok gyakori kísérő tünetek.

A filariasis ezen formájával fertőzötteknek gyakran nincsenek tünetei, kivéve az alkalmi viszketést. A tipikus „calabar dudor” a test különböző részein kialakulhat – az immunrendszer reakciójaként a féregre és annak ürülékére.

Ez egy helyi, hirtelen fellépő duzzanat, amely egy-három napig fennáll. Általában nem különösebben fájdalmas, de nagyon viszket. Ezenkívül a terület enyhén vörös lehet.

Az onchocerciasis (folyami vakság) tünetei.

A kifejlett (kifejlett) férgek a bőr alatt gubancokat képeznek, amelyek kívülről fájdalommentes csomókként tapinthatók. Az ilyen férgekkel teli bőrcsomót onchocercomának neveznek.

A betegek erős viszketésre panaszkodnak, a bőr begyullad és bőrszerűen megvastagodhat (lichenifikáció). A bőrszín (pigmentáció) egyes területeken eltűnhet, ami egyfajta „leopárd bőrmintát” eredményezhet. Hosszú távon a test egész bőre megváltozik – az úgynevezett „papír vagy öregember bőréről” beszélünk.

A legújabb tanulmányok feltételezik, hogy a féregfertőzés és egy olyan betegség, amelyet részletesebben csak néhány éve vizsgáltak – az úgynevezett „fejbiccentés szindróma” – között lehetséges kapcsolat. Ez az epilepszia egy sajátos formája, amelyet néhány ugandai és dél-szudáni gyermeknél figyeltek meg. Az érintetteknél az étel vagy a hideg epilepsziás rohamot válthat ki. A betegség kialakulásának pontos háttere még nem ismert.

A legtöbb savós filariasisban szenvedő embernek nincsenek tünetei. Amikor a tünetek jelentkeznek, azok általában nem veszélyesek, és nem okoznak rokkantságot. Ezért a serous filariasist kevésbé intenzíven tanulmányozták, mint a többi filariózist.

Filariasis: okok és kockázati tényezők

A különböző filariózisokat különböző szúnyogok vagy lólegyek terjesztik. Ezért ezeket a rovarokat betegségvektoroknak is nevezik. A trópusi országokba utazóknak elvileg az utazás előtt meg kell ismerkedniük az adott célország jellemző betegségeivel és fertőzéseivel.

Betegség vektor

Nyirok filariasis

Az Aedes (részben nappali), Anopheles, Culex, Mansonia (főleg éjszakai) szúnyogok

Subcutan filariasis

A Chrysops nemzetséghez tartozó fékek, fekete legyek (kizárólag nappali)

Serous filariasis

Culicoides szúnyogok (főleg a reggeli és esti órákban aktívak)

Filariasis: vizsgálatok és diagnózis

A mikrofiláriák mikroszkópos kimutatása a páciens vérében biztosítja a filariasis diagnózisát. Attól függően, hogy vélhetően mely szúnyogok terjesztették a kórokozót, a vérmintát különböző időpontokban kell venni: Ez azért van, mert a mikrofiláriák alkalmazkodtak a kórokozót átvivő rovarok harapási szokásaihoz:

Onchocerciasisban a mikrofiláriák egyáltalán nem jutnak be a vérbe – a parazitákat csak közvetlenül a bőr alatt lehet kimutatni.

Ha a mikrofiláriák keresése sikertelen, bizonyos tesztek segítségével specifikus antitesteket lehet keresni a vérben.

Ha már a belső szervek érintettek, képalkotó technikákkal (pl. számítógépes tomográfia, mágneses rezonancia képalkotás) pontosabban meghatározható a már bekövetkezett károsodás.

Filariasis: kezelés

  • Dietil-karbamazin (DEC)
  • ivermectin
  • Suramin
  • mebendazol

Elvileg ezek a gyógyszerek nagyon hatékonyak a filariae elpusztításában. Problémásabb a betegséget egyáltalán felismerni, így a megfelelő kezelési intézkedéseket meg lehet kezdeni.

Egyes filariózisokban a férgek halála erős immunreakciót vált ki a szervezetben, ezért glükokortikoidokat („kortizon”) is kell adni. Gyulladáscsökkentő és depresszív hatásuk van az immunrendszerre (immunszuppresszív), ami megakadályozhatja az esetleges túlzott immunreakciót.

Filariasis: műtét

Onchocerciasis esetén műtéttel lehet eltávolítani a férgeket a bőr alól. Loa loa betegségben a férgek kivághatók a szem kötőhártyájából, ha ott felfedezik őket.

Filariasis: a betegség lefolyása és prognózisa

A kifejlett férgek több évig is életben maradhatnak a gazdaszervezetben. Több hónapig vagy évekig is eltarthat, amíg a mikrofiláriák megjelennek a vérben, így a fertőzést csak későn vagy egyáltalán nem veszik észre. Azonban minél hamarabb kezdik meg a megfelelő kezelést, annál jobb a prognózis.

A lymphaticus filariasisban következetes terápiával elkerülhető a torzító lymphedema (elephantiasis) kialakulása.

Az onchocerciasis a legveszélyesebb filariasis a bennszülött lakosság számára a szem és a bőr gyakran súlyos károsodása miatt. Időben történő kezelés esetén azonban a prognózis lényegesen kedvezőbb.

A serous filariasis a betegség súlyossága és a lehetséges szövődmények szempontjából viszonylag ártalmatlannak tekinthető.

Filariasis: Megelőzés

  • Viseljen hosszú, világos színű ruhát.
  • Használjon szúnyogriasztót (spray, gél, lotion stb.). Győződjön meg arról, hogy a termékek trópusiak, és olyan szervezetek által ajánlottak, mint a WHO.
  • Ne feledje, hogy a riasztószerek mindig csak helyileg hatásosak azon a bőrterületen, amelyre alkalmazzák.
  • Alvás közben használjon szúnyoghálót. Riasztóval impregnált szúnyogháló használata javasolt.
  • Kerülje a folyómedreket és a vizes élőhelyeket, ahol a legvalószínűbb a rovarok jelenléte.
  • Néhány héttel indulás előtt konzultáljon egy trópusi gyógyászat orvosával/utazási orvosával a fertőzések elleni védekezés lehetséges gyógyszereiről és a szükséges utazási védőoltásokról.
  • Ha az utazás során maláriaprofilaxist szed doxiciklinnel, az nagy valószínűséggel hatásos lesz a nyirokcsomó-filariasis és az onchocerciasis ellen is.