Mi az elektrofiziológiai vizsgálat?
Az elektrofiziológiai vizsgálatot (röviden EPU) mindig szívkatéteres laboratóriumban (akkor EPU-laboratóriumnak is nevezték). Magához a vizsgálathoz speciális szívkatétereket használnak, amelyek segítségével közvetlenül a szíven végezhető elektrokardiológiai vizsgálat. Ha több ilyen szívkatétert helyeznek el a szív meghatározott pontjain, az orvos pontosan nyomon tudja követni a gerjesztés vezetését és részletesen tisztázza a szívritmuszavarokat. Bizonyos értelemben a vizsgáló közvetlenül a szívből készít EKG-t. Ezen kívül az EPU során olyan ingerek is beállíthatók, amelyek rejtett szívritmuszavarokat okoznak, és így kimutathatóvá teszik azokat.
Szívritmuszavarok
Ezt követően a pitvarok és a kamrák találkozásánál az impulzus az AV-csomón és a His-kötegen keresztül eljut a kamrai lábakhoz (a kamrai septumban), végül a Purkinje-rostokhoz (a kamrai izmokban). Gerjesztik a szívizomot a csúcstól, kamrai összehúzódást okozva. Ha az elektromos jeleket rosszul irányítják, vagy további impulzusok keletkeznek a szív falában, a szívritmus megzavarodik. A szív koordinálatlanul működik, így a vér kevésbé hatékonyan, vagy legrosszabb esetben egyáltalán nem pumpálódik a szervezetbe.
Mikor történik elektrofiziológiai vizsgálat?
Az elektrofiziológiai vizsgálat elsősorban olyan szívritmuszavar pontos tisztázására szolgál, amelyet általában korábbi EKG-n észleltek, vagy olyan tüneteket okoztak, mint a szívdobogás. Manapság az EPU-t kifejezetten a syncope diagnosztizálására használják, különösen szívbetegségben szenvedő betegeknél. Az elektrofiziológiai vizsgálat általában nem sürgősségi vizsgálat, hanem csak alapos tervezés után kerül rá sor.
Az EPU-t a következő típusú szívritmuszavarok esetén hajtják végre:
- Egyedi esetekben bradycardia-tachycardia szindróma esetén is EPU-t végeznek a mögöttes mechanizmus tisztázása érdekében – de akkor csak a gyógyító katéteres abláció lehetőségével összefüggésben.
- Ha fennáll a sinus-szindróma – a sinuscsomóból kiinduló bradycardia – alapos gyanúja, alkalmanként EPU-t végeznek.
- Tachycardiás aritmiák – a szív túl gyorsan ver: Az okok közé tartozik a további impulzusok a pitvarok falában (szupraventrikuláris tachycardia) vagy a kamrában (kamrai tachycardia). Tachyarrhythmiák esetén az EPU csak katéteres ablációval kombinálva javasolt.
- Rohamszerű szívdobogás, amikor a tünetek supraventrikuláris tachycardiára utalnak a mechanizmus azonosítása érdekében. Ezek közé tartozik például az atrioventricularis reentry tachycardia (AVRT, beleértve a WPW-szindrómát) és az AV nodális reentry tachycardia. Általában azonnali katéteres abláció következik.
- Szívritmuszavarok olyan egyéneknél, akiknél nem áll fenn mögöttes szívbetegség, és túlélték a hirtelen szívleállást.
Mit kell tenni az elektrofiziológiai vizsgálat során?
Az elektrofiziológiai vizsgálat előtt az orvos részletesen elmagyarázza a betegnek az előnyöket és a kockázatokat. Körülbelül hat órával a vizsgálat megkezdése előtt nem szabad semmit enni, és előtte négy órával nem szabad semmit inni. Röviddel az EPU előtt egy vénás vezetéket helyeznek be, amelyen keresztül gyógyszert és folyadékot lehet beadni (általában a kéz hátsó részén). EKG-t használnak a szívritmus monitorozására az egész EPU-ban, az ujjérzékelő pedig regisztrálja a vér oxigénjét. Rendszeresen mérik a vérnyomást is.
A betegek általában ébren vannak, de nyugtatót kapnak. A vizsgáló helyi érzéstelenítővel csak azt a helyet zsibbadja, ahová az elektrofiziológiai vizsgálat katétereit be akarja helyezni. Ebben a helyi érzéstelenítésben az orvos rendszerint átszúrja a lágyékvénákat, és egy úgynevezett „zárat” helyez el oda. A szelephez hasonlóan megakadályozza a vér kijutását az érből, és lehetővé teszi a katéterek behelyezését.
Ha ez nem sikerül, az elektrofiziológiai vizsgálat katétereit az artériás rendszeren (artériákon) keresztül vezetik be.
A szívbe kerülve az aritmiákat kiváltó elektromos jelek a szív különböző pontjain regisztrálhatók. Ez magában foglalja az EKG írását és értelmezését közvetlenül a szívből (intrakardiális). Egyes esetekben az aritmiákat először a katéterek elektromos impulzusaival kell kiváltani, hogy az orvos megállapíthassa azok természetét és eredetét.
Attól függően, hogy az elektrofiziológiai vizsgálat előtt mennyit tudunk a páciens aritmiájáról, az EPU-nak különböző időre van szüksége. Ha több tesztre van szükség, az EPU hosszadalmas lehet (körülbelül egy óra).
Milyen kockázatokkal jár az elektrofiziológiai vizsgálat?
Az elektrofiziológiai vizsgálat biztonságos eljárás, kevés szövődménysel. Ennek ellenére az EPU irritálja a szívet és a gerjesztőrendszert, ami például pitvarfibrillációt okozhat. Egyéb lehetséges szövődmények:
- Allergia a helyi érzéstelenítőre vagy más gyógyszerekre
- @ Erek, idegek, bőr és lágyszövetek sérülése
- Vérzés @
- Fertőzések
- Vérrögök (trombózisok és embóliák) és stroke
- zúzódások
- Sebgyógyulási rendellenesség
A veszélyes szívritmuszavarok ritkán váltanak ki véletlenül. Sőt, legtöbbjük azonnal korrigálható az elektrofiziológiai vizsgálat során. Mindazonáltal a biztonság kedvéért az EPU labor minden eszközzel rendelkezik, amelyre az orvosoknak szükségük van a szív- és tüdő újraélesztéséhez.
Mit kell szem előtt tartanom elektrofiziológiai vizsgálat után?
Általában az elektrofiziológiai vizsgálat után néhány órával hazamehet. Az EPU utáni első napokban azonban kerülnie kell a sportot vagy más nagyobb megerőltetést.
