A calcanealis törés terápiája
Mint gyakran a calcaneal kezelésénél törés, lehet választani a konzervatív és a műtéti kezelés között. Legalább két tényezőtől függ, hogy melyiket választják. Először is felmerül a kérdés, hogy elmozdult-e vagy sem törés, azaz olyan, amelyben a csonttöredékek elmozdulnak.
Másodszor, érdekel minket a feltétel a környező lágyrész és annak vér keringés. A calcaneal esetében törés amely nem vagy csak kissé elmozdult, gyakran konzervatív terápiát választanak. Ez is az első választás az aprított törésnél.
Ha a vér a keringés és a lágyrész helyzete kritikus, ez a konzervatív kezelés oka is. Ez általában magában foglalja a sarok enyhítését és védelmét egy speciális sínben, körülbelül hat hétig. Ez alatt az idő alatt a terápia támogatható fájdalomcsillapítók és fizioterápia.
A megkönnyebbülés fázisa után a sarokcsont radiológiailag ellenőrizzük. Ha a röntgenvizsgálat jó és időben történő előrehaladást mutat a gyógyulásban, akkor sarokcsont fokozatosan ismét nagyobb súly alá helyezhető. Szükség esetén talpbetétek is előírhatók a bőr további védelme érdekében sarokcsont és kompenzálja a láb esetleges rossz helyzetét.
A calcaneus minden elmozdult és nyitott törését műtéti úton kell kezelni, ha a lágyrész helyzet nem kritikus. Mindig előnyös, ha a törés csak néhány töredékből áll, így jobban rögzíthetők eredeti helyzetükben. Ha a calcanealis törés mégis több darab törmelékből áll, akkor a törés zárt redukcióban stabilizálható speciális vezetékekkel kívülről beillesztve. Nagyjából a csonttörmelék menetes, így az így létrejövő rögzítés megfelel az eredeti sarokcsont alakjának.
Az ízület felületén fellépő pontatlanságokat nem mindig lehet megakadályozni. De a nyílt műtéthez képest a lágyrész fertőzések ritkábban fordulnak elő, és a bonyolult, aprított törések is hatékonyan stabilizálhatók. A nyílt műtét a calcanealis törés zárt redukciójának alternatívája.
Ez általában abból áll, hogy a törésdarabokat csökkentik eredeti helyzetükbe, és rögzítik őket csavarokkal, feszítő heveder huzallal vagy lemezzel. Itt hangsúlyozni kell a környező lágy szövetek különösen kíméletes kezelését a műtét utáni elkerülés érdekében sebgyógyulás a keringési problémák és a túlzott lágyrészhibák miatti megzavarás. Ezenkívül lehetőség szerint kerülni kell a sebfertőzéseket, vagy haladéktalanul kezelni kell annak érdekében, hogy ne veszélyeztessük a műtéti kezelés sikerét, és hogy a lágyrészhiba terjedése a lehető legkisebb legyen.
A calcaneus úgynevezett „kacsa csőrtörése” esetén az eljárást gyakran a csont alakjának korrekciója után hajtják végre, amelyet bizonyos szivacsos csontcsavarokkal rögzítenek úgy, hogy a Achilles-ín, amely ebben az esetben a törött csontrészhez van rögzítve, már nem tudja mozgósítani. A roncsos csontcsavar alternatívájaként a húzózsinór is felhasználható rögzítésre, amelyet az avulziós töredék és a kalkulus előre fúrt lyukain keresztül lehet behelyezni. A calcanealis törések egyéb típusainak, különösen a benyomástörések műtéti kezelésére gyakran alkalmaznak műtétet a csont alakjának nyílt korrekciójával és lemezzel történő rögzítéssel.
A lemez behelyezésekor fokozott figyelmet kell fordítani a lakók menetére idegek és a hajók hogy ne sértsék meg őket. Az eljárást általában a törés belsejétől kifelé hajtják végre. További huzalok és csavarok használhatók a csont részek megfelelő helyzetben történő további rögzítésére.
A legtöbb esetben a művelet végén vízelvezetést helyeznek be, hogy a sebfolyadék elvezethessen. Ezt azonban általában viszonylag korán el lehet távolítani. Ellenkező esetben a saroktörés posztoperatív kezelése azon alapul, hogy a sarkot körülbelül négy-hat hétig védjük, és járókeretet viselünk a sarokcsont enyhítésére. Ezenkívül fizikoterápiát lehet előírni a mobilitás helyreállításához. Ha a sarokcsont törése megfelelően és komplikációk nélkül gyógyul, a sarokcsont kímélése után lassan ismét nagyobb súly alá kerülhet.
