Diagnostics
Ráadásul fizikális vizsgálat, a képdiagnosztika a legnagyobb bizonyosságot kínálja a pseudoarthrosis diagnózisában. A legtöbb esetben egy egyszerű röntgen az érintett terület elkészítése. Pszeudoartrózis esetén ez megmutatja a maradékot törés rés és ha szükséges, a csont axiális eltérései. Ezenkívül a ciszták ily módon láthatóvá tehetők: a gyógyulás hiánya miatt a csont túlzott, irányítatlan csontképződéssel reagál, ami a Röntgen kép úgynevezett kavicsciszták formájában a széleken. Ha pszeudartrózis nem erősíthető meg egy röntgen, továbbra is lehetséges mágneses rezonancia tomográfia készítése, amely még részletesebb képet mutat a csontról és a környező lágyrészről.
Terápia
Minden törés a combcsontot általában osteosynthesis segítségével operálják és korrigálják (pl. lemezek, csavarok vagy szögek segítségével). Egy csökkentett vér áramlás vagy fertőző pszeudartrózis lehetséges szövődményei ennek a műtéti eljárásnak. Ennek eredményeként atrófiás pszeudartrózis kialakul, és a hibás combcsont nem tud teljesen meggyógyulni.
Ennek a szövődménynek a kezelése egy másik műtétből áll (revíziós műtét), amelynek során eltávolítják a régi implantátumot és a törés helyét alaposan megtisztítják. A felesleges hegszövetet vagy nekrotikus anyagot kivágják, és a törés helyét intramedulláris körmökkel kezelik. A sípcsont súlyos és bonyolult törései esetén a károsodások miatt pseudoarthrosis léphet fel vér áramlik a csontszövetbe.
De hipertrófiás pszeudartrózisok is jelentkeznek, amikor az érintett láb helytelen mechanikai igénybevételnek van kitéve. Nagyon ritkán a pszeudarthrosis veleszületett a sípcsontban, az úgynevezett konggenciális tibialis pseudoarthrosis. Ebben a betegségben a csontanyagcsere zavart és az érintettek már az élet első éveiben pszeudarthrosisban szenvednek a sípcsontban és a fibulában.
A csontok az alsó láb hajlítsa tovább, ami súlyos rendellenességeket eredményez. Törései a felkar csont (felkarcsont) kezelhetők hagyományos módon (azaz pihenéssel) vagy műtéti úton. A terápiában jelentkező problémák, például a fizikai védelem hiánya, a helytelen osteosynthesis eljárások vagy a csavarok vagy lemezek fellazulása pszeudartrózisok kialakulásához vezethetnek.
A betegek tartósan beszámolnak fájdalom ami még a héttel a törés kezdeti kezelése után sem javult. Valaminek a kezelése felkarcsont A pszeudartrózist általában műtéti úton hajtják végre: a törést stabil módon hozzák össze és az oszteoszintézissel rögzítik. Lehet, hogy a váll közelében lévő komplikált töréseket vállprotézissel kell kezelni.
Az orvostudományban a pszeudoartrózis olyan törés, amely nem egyesül újra, így a két mozgó csonttöredék egyfajta „hamis ízületet” képez (pseudoarthrosis). A scaphoid csont (Os scaphoideum) a carpalhoz tartozik csontok, tehát egy scaphoid törés az összes carpalis törés háromnegyedét teszi ki, és például a túlfeszített (dorzálisan kinyújtott) esés esetén fordul elő. csukló. Ha egy sajka alakú a törést figyelmen kívül hagyják, vagy nem kezelik megfelelően, pseudoarthrosis léphet fel.
Ebben az esetben a csontrészek már nem nőnek össze szilárdan, és a mozgások a töredékek között lehetségesek. Ennek eredményeként a karkasz összeomlik, majd ezt követően helytelenül terhelik és arthrosis a kéz. Sok érintett személy csak mérsékelt terheléstől függ fájdalom, amely a hüvelykujj oldalán található csukló.
Az erősség csökkenése is előfordulhat. A kétsíkú röntgen a diagnózis úttörő diagnosztikai eszköze sajka alakú pszeudoartrózis. Mivel sok esetben itt nem látszik pszeudoartrózis, Stecher szerint újabb képet készítenek, amelyben a kezét ökölbe szorítják és az ulnar felé elrabolják (a kicsi felé). ujj).
A számítógépes tomográfiai kép a scaphoid a művelet megtervezéséhez vagy egy pontosabb értékeléshez szükséges. Döntő fontosságú, hogy a vizsgálatot a Hosszirányú tengelyen keresztül végezzük a scaphoid a lehető legpontosabb információ megszerzése érdekében a rossz helyzetről, a hiba nagyságáról és a pszeudoartrózis helyéről. Idősebb pszeudoartrózisok és az elégtelenség vagy a hiány erős gyanúja esetén vér a csont részek ellátása, a kéz mágneses rezonancia képalkotása (MRI a kéz) kontrasztanyaggal a megfelelő eljárás a vérellátás értékelésére.
Még akkor is, ha az érintettnek csak kiskorúja van fájdalom vagy pszeudoartrózis miatti kellemetlenség, a sajka alakú az álartartozást mindig műtéti úton kell stabilizálni. A fő hangsúly itt a helytelen betöltésből eredő hosszú távú károk elkerülésére irányul, mint pl arthrosis. A művelet a töredékek csontos újraegyesítését és az eredeti scaphoid forma helyreállítását eredményezi.
A legtöbb esetben a hibát funkcionális csontanyaggal kell kitölteni iliac címer vagy sugár. Ha a megmaradt csonttöredék nincs elegendő vérrel ellátva hajók (vaszkularizált) mikrosebészeti technikákat alkalmaznak az átültetendő csontblokk eltávolítására, beleértve az érrendszert is, és átültetik a scaphoidba. A műtét általában körülbelül három napos fekvőbeteg kórházi tartózkodáshoz kapcsolódik, amelyet négy-hat hétig tartó immobilizáció követ vakolat öntvény.
A scaphoid csontos fejlődésének három hónap után láthatónak kell lennie a röntgenfelvételen. A törött borda (törés) után az elégtelen gyógyulás úgynevezett pseudoarthrosishoz vezethet. Azok a csonttöredékek, amelyek nem nőttek össze, mozgékonyak, és így „hamis ízületet” alkotnak. A csontdarabok együttnövekedésének kudarcának leggyakoribb oka az elégtelen vérkeringés.
A csonttörés vagy a műtét utáni helytelen viselkedés, például a túl gyors terhelés és a páciens számára túl rövid pihenőidő szintén oka lehet a pseudoarthrosis kialakulásának. A kockázati tényezők mellett áll: A pszeudoartrózis tünetei, akárcsak maga a betegség, gyakran csak fokozatosan jelennek meg. Ide tartoznak a bőrpír, a duzzanat és a fájdalom, amelyek főleg köhögéskor vagy tüsszögéskor, majd nyugalomban is jelentkeznek.
Továbbá a csontstabilitás nagymértékben csökkenthető, ez az axiális eltérés kívülről is látható lehet. A pszeudoartrózis konzervatív kezelési módszerei, például a vakolat öntött, nehezen kezelhető pszeudoartrózis esetén a borda. Ha az érintett személy fájdalmat és mozgáskorlátozást érez, az álartrózis műtéti úton kezelhető.
Egy viszonylag új, nem invazív eljárás alacsony frekvenciájú ultrahang naponta több hónapon át alkalmazott kezelés, amelynek célja a csontnövekedés serkentése még idősebb pszeudoartrózisokban is. A kezelés sikerét a kezelőorvos rendszeresen rögzíti röntgensugárzással.
- Egészségtelen életmód
- Túlzott alkoholfogyasztás
- Dohányzó
- Cukorbetegség mellitus.
A. Törései kulcscsont (kulcscsont) általában konzervatív módon kezelik.
A kulcscsont esetében ez általában egy hátizsák kötést jelent, amelyet 3-4 hétig a helyén hagynak. Az esetek körülbelül 2-6% -ában ez pseudarthrosis kialakulásához vezethet. A sebészeti beavatkozások során a pseudoarthrosis aránya még valamivel magasabb (ami általában a bonyolultabb töréseknek köszönhető, amelyek elsősorban műtétet tesznek szükségessé).
Évente csak Németországban 4,000-8,000 beteget érint ez a klinikai kép. Ennek eredményeként a fájdalom és a váll funkciójának csökkenése nagyon gyakori panasz. A kulcscsont pseudoartrózisának kialakulásának kockázatát növelő tényezők főleg bonyolult törések, fertőzések és nem megfelelő műtéti kezelés.
Az, hogy a kulcscsont pszeudoartrózisát kezelni kell-e és hogyan, elsősorban attól függ, hogy a betegnek egyáltalán vannak-e panaszai. Ha az álartrózis tünetmentes, azaz semmiféle panaszt nem okoz, akkor kezeletlen maradhat vagy konzervatív módon kezelhető. Ha nem ez a helyzet, akkor műtétre van szükség.
A törésvégeket általában fémlemezekkel és csavarokkal kötik össze. Egy másik alkalmazható sebészeti beavatkozás az intramedulláris rögzítés, pl csontvelő. Ha ez lehetséges, számos előnye van (beleértve a kozmetikai termékeket is), például egy kisebb műtéti heg.
A legtöbb esetben az implantátumokat néhány hónappal vagy 2 évvel a műtét után végül eltávolítják. Ennek ellenére, még a sikeres műtét és a sérülés jó gyógyulása után is, sok beteg még mindig panaszkodik kellemetlenségről, különösen a váll mozgatásakor jelentkező fájdalomról. A láb pseudarthrosisának kialakulásának okai hasonlóak a többi okhoz csontok.
A törés nem megfelelő vagy késői kezelése gyakori oka a hamis ízület kialakulásának, csakúgy, mint a sérült láb túl korai terhelése. A pseudoarthrosis kialakulásának valószínűsége különösen nagy az úgynevezett Jones-törés esetén; különösen, ha a terápia konzervatív, például a segítségével vakolat öntvény. A Jones törés az 5. törése lábközépcsont az aljához közeli csont, vagyis a csont végén lévő törés lábközépcsont a sarok felé irányított láb külső szélének csontja.
A pszeudoartrózist járáskor jelentkező fájdalom és az érintett csont rendellenes mozgékonysága jellemzi. A törés teljes gyógyulásához csavarral vagy feszítő hevederrel kell összenyomni. Szükség lehet a csontanyag bevezetésére a iliac címer a törés elfogadható gyógyulásának elérése érdekében.
Mindenesetre a tarsometatarsalis ízület sérülése (a tarsus és a lábközépcsont csont) a kezelés során röntgenvizsgálattal ki kell zárni. A gerincoszlop pszeudoartrózisai általában a műtét során vagy a csigolyatörések következtében jelentkeznek. Ennek eredményeként hamis ízületek fejlődnek, amelyek a valódi ízületekkel ellentétben nincsenek borítva porcogó. Erős fájdalom, különösen mozgás közben, valamint a fokozott mobilitás és instabilitás a következmény. A műtét általában az egyetlen kezelési lehetőség, amely lehetővé teszi a két fragmens megfelelő összeolvadását.
