Hol akar meghalni egy idős vagy gyógyíthatatlan beteg ember? A magánélettől és az egészségügyi helyzettől függően többféle hely lehetséges: otthon, hospice-ban, nyugdíjas vagy idősek otthonában vagy kórházban. Minden helynek megvannak a maga sajátosságai az Önt körülvevő emberek, a szabályok – és persze a költségek – tekintetében. Eltér a hangulat, a hozzátartozók bevonásának lehetősége és nem utolsósorban a haldokló bánásmódja.
A fekvőbeteg hospice
Először is: mi az a hospice? A fekvőbeteg-hospice mind szerkezetileg, mind szervezetileg, mind gazdaságilag önálló intézmény. Minden hospice saját képzett személyzettel és saját koncepcióval rendelkezik. A cél azonban mindig az, hogy élete végén minden beteg a lehető legjobb pszichológiai, (palliatív) ápolási és (palliatív) orvosi ellátásban részesüljön harmonikus környezetben.
Ezt a hospice-ellátást képzett, teljes munkaidős és önkéntes ápolószemélyzet biztosítja. Az orvosi ellátást a palliatív gyógyászatban jártas orvosok biztosítják. Szociális munkások, pszichológusok és lelkészek gondoskodnak a betegek és hozzátartozók pszichológiai és lelkipásztori szükségleteiről – gyakran önkéntes alapon.
A felnőttek hospicein kívül egyes országokban (például Németországban és Ausztriában) gyermekhospice is működik. Mivel azonban a kínált szolgáltatások köre általában alig elégíti ki az igényeket, sok helyen várakozási időre kell számítaniuk az érdeklődő betegeknek, hozzátartozóknak.
Otthon haldoklik
Sok palliatív beteg szívesebben hal meg otthon, ismerős környezetben. Az ambuláns/mobil szolgáltatások ezt gyakran lehetővé teszik.
Németországban például ambuláns ápolási és hospice szolgáltatások állnak rendelkezésre, valamint – a bonyolultabb helyzetben lévő betegek számára – palliatív ellátási csoportok (PCT). A megfelelő ellátási struktúrák Ausztriában mobil ápolási és gondozási szolgáltatásokat, mobil palliatív ellátási csoportokat és hospice csapatokat foglalnak magukban. Svájcban a külső kórházi ellátás és a mobil palliatív ellátás lehetővé teszi a súlyosan beteg vagy haldokló betegek számára, hogy életük utolsó szakaszát saját otthonukban töltsék.
Az életvégi gondozók is nyitott füllel látják a beteg hozzátartozóit – még a halál után is, például ha gyászról vagy a temetés megszervezéséről van szó. Hospice szolgáltatások/hospice teamek is rendelkezésre állnak a hozzátartozók számára.
A palliatív betegek különböző ellátási struktúráiról itt olvashat bővebben.
Egy gondozóházban haldoklik
A nyugdíjas- és idősotthoni hospice ellátás kompetenciájáról és minőségéről nem lehet általánosan nyilatkozni. Ennek az az oka, hogy minden otthonnak más a koncepciója, más a filozófiája, és más a személyzeti és térbeli kapacitása is.
Sok otthonban azonban alacsony a létszámarány – túl kevés a személyzet a betegek számára. Ez gyakran túl kevés időt hagy a haldokló személy követelményeinek és szükségleteinek kielégítésére. A hozzátartozók bevonása és támogatása általában kisebb, mint a hospice-ban, a kórházi palliatív osztályon vagy az ambuláns (mobil) hospice szolgáltatásokon vagy hospice teameken keresztül.
Az ambuláns/mobil hospice szolgáltatások vagy hospice teamek azonban kérésre elkísérhetik a betegeket az idősek otthonában az utolsó életszakaszban – akárcsak az önkéntes életvégi kísérők.
Haldoklik a kórházban
A palliatív gyógyászatban képzett orvosok és ápolószemélyzet dolgoznak ott – más szakmai csoportok, például pszichológusok és szociális munkások támogatásával. Káplánok és önkéntesek is részt vesznek a súlyosan beteg és haldokló betegek ellátásában. Minden területen – orvosi, ápolási és pszichoszociális – átfogó ellátásban kell részesülniük, szükségleteiknek megfelelően.
Az a tudat, hogy bármikor megfelelő ellátásban részesülhetnek, sok beteg számára enyhíti a fájdalomtól, légszomjtól vagy más elviselhetetlen tünetektől való félelmet, és egy kicsit megkönnyíti utolsó napjait. A hozzátartozóknak is jól jön a professzionális éjjel-nappali ellátás: lemondhatnak a felelősségről, és időről időre kivonulhatnak, hogy feltöltődjenek maguknak és a haldoklónak.
Ennek ellenére a kórház továbbra is kórház marad: ismeretlen a környezet, gyakrabban cserélődnek a személyzet, az orvosok és az ápolószemélyzet körében beáll a rutin, nehéz a kellő magánélet biztosítása.
