Csalán: jó a hólyagnak?

Rövid áttekintés

• Leírás: A hörgők krónikus gyulladása a légutak rohamszerű összehúzódásával
• Gyakori kiváltó okok: allergiás asztma: pollen, por, állati szőr, élelmiszer; nem allergiás asztma: légúti fertőzés, megerőltetés, hideg, dohányfüst, stressz, gyógyszerek
• Jellemző tünetek: Köhögés, légszomj, légszomj, mellkasi szorító érzés, légzési hangok, nehéz kilégzés, akut asztmás roham
• Kezelés: gyógyszeres (pl. kortizon, béta-2-szimpatomimetikumok) tartós kezelésre és rohamterápiára, allergének kerülése, életmód módosítása
• Diagnosztika: tüdőfunkciós vizsgálat, tüdőröntgen, vérvétel

Mi az asztma?

Az asztma a légutak krónikus betegsége. Asztmás betegeknél a hörgők a krónikus gyulladás miatt túlérzékenyekké válnak.

A hörgők egy szélesen elágazó csőrendszer, amely a légcsőből a belélegzett levegőt a tüdőben lévő kis légzsákokba (alveolusokba) szállítja. Az alveolusokban történik a tényleges gázcsere: az oxigén felszívódik a vérbe, és szén-dioxid szabadul fel a kilélegzett levegőbe.

Különösen a kilégzés nehezebb az érintettek számára. Ez néha fütyülő vagy zümmögő légzési zajként hallható. Súlyos esetekben minden egyes lélegzetvétellel némi levegő marad a tüdőben – ezt az állapotot hiperinflációnak nevezik. A gázcsere ekkor csak korlátozottan működik, így a vérben oxigénhiány alakulhat ki.

Az asztma epizódokban fordul elő. Ez azt jelenti, hogy közben a tünetek újra és újra enyhülnek, vagy teljesen eltűnnek.

Asztma: okok és kiváltó okok

A kiváltó októl függően különbséget tesznek allergiás és nem allergiás asztma között. Ha a légúti betegséget allergia okozza, bizonyos allergének váltanak ki asztmás rohamot, például pollen, házipor, állati szőr vagy penész. A betegség gyakran más allergiákkal együtt fordul elő, és általában gyermekkorban kezdődik.

Nem allergiás asztmában az inger magából a szervezetből származik. A betegség ezen formája általában az élet folyamán alakul ki.

Az allergiás és nem allergiás asztmának is vannak vegyes formái.

Az allergiás asztma kiváltó okai

Az allergiás asztma tünetei főként akkor jelentkeznek, ha a betegek bizonyos allergéneknek vannak kitéve. Az allergiás asztma tipikus kiváltó okai a következők:

• Pollen
• Por (poratkák)
• Állati szőr
• Formák
• Élelmiszer
• Gyógyszer

Ha többet szeretne megtudni a témáról, olvassa el az allergiás asztma című cikkünket.

A nem allergiás asztma gyakori kiváltó okai

Nem allergiás asztmában nem specifikus ingerek okozzák az asztmás rohamot. Ezek tartalmazzák:

• Baktériumok vagy vírusok által okozott légúti fertőzések
• Fizikai megerőltetés (kifejezett asztma), különösen akkor, ha relaxációról hirtelen terhelésre váltunk
• Hideg időjárás
• Dohányfüst (aktív és passzív)
• Parfüm
• Légszennyező anyagok (ózon, nitrogén-dioxid és mások)
• feszültség
• Fémgőzök vagy halogének (különösen a munkahelyen)
• A légutakat szűkítő gyógyszerek, például nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-k, például acetilszalicilsav, diklofenak, ibuprofen, naproxen) vagy béta-blokkolók

Asztma: kockázati tényezők

Az asztma pontosan hogyan fejlődik ki, még nem tisztázott véglegesen. Valószínűleg a környezeti tényezők és a genetikai hatások is szerepet játszanak.

Az asztma kockázata is megnő, ha a szülők dohányoznak a terhesség alatt. A csecsemőkori hosszú szoptatás ezzel szemben több tanulmány szerint csökkenti a gyermekek asztma kockázatát.

Asztma: tünetek

Az asztmát általában a nagyrészt tünetmentes fázisok váltakozása és a hirtelen, ismétlődő asztmás rohamok jellemzik.

Az asztma tipikus tünetei a következők:

• Köhögés, különösen éjszaka (mivel a hörgők ekkor kevésbé tágulnak)
• Légszomj, gyakran éjszaka vagy reggel
• Légszomj
• mellkasi szorítás
• szabad füllel hallható sípoló légzés – száraz, sípoló hang kilégzéskor
• fáradságos, hosszú kilégzés

Asztmás roham: tünetek

Néha megtörténik, hogy az asztmás tünetek súlyosbodnak. Ez akkor fordul elő, ha az asztmás betegek olyan anyagoknak vannak kitéve, amelyekre allergiásak. Ekkor fordul elő:

• hirtelen fellépő légszomj, még fizikai erőfeszítés nélkül is
• gyötrelmes köhögés néha kevés viszkózus, átlátszó vagy sárgás váladékkal
• nyugtalanság és szorongás

A következő az asztmás roham lefolyása:

A percenkénti lélegzetvételek száma növekszik, és a betegek légzéstámasztó izmaikat használják. Így nevezik a felsőtest izomcsoportját, amely képes támogatni a tüdő légzési munkáját – például a hasizmokat. A légzés megkönnyítése érdekében sok beteg a combján vagy az asztalon is megtámasztja magát. Ezenkívül a tipikus asztmás hörgőtünetek részeként kilégzéskor hallható sípoló légzés és fütyülés.

Az intenzív és gyakran fenyegető légszomj fázisa után az asztmás roham általában magától alábbhagy. Ebben a fázisban a beteg sárga nyálkát köhögni kezd. Az orvosok ezután produktív köhögésről beszélnek. Ezt még mindig hallható sípoló hang kíséri légzéskor.

Egy (súlyos) asztmás roham során a következő további tünetek jelentkezhetnek:

• az ajkak és a körmök kékes elszíneződése a vér oxigénhiánya miatt (cianózis)
• felgyorsult szívverés
• kitágult mellkas
• görnyedt vállak
• kimerültség
• képtelenség beszélni
• súlyos légzési elégtelenség esetén: visszahúzódások a mellkason (bordák között, has felső részén, nyaki üreg környékén)

A súlyos asztmás roham orvosi vészhelyzet! Az érintett személynek a lehető leghamarabb orvosi ellátásban kell részesülnie.

Elsősegély asztmás roham esetén

Hogy mely elsősegélynyújtási intézkedések fontosak akut asztmás roham esetén, arról az Asztmás roham cikkben olvashat.

Asztma: kezelés

Az asztmaterápia alapterápiára (hosszú távú terápia), rohamterápiára (igényterápia) és prevencióra oszlik. A kezelési módszerek ennek megfelelően változatosak.

Asztma terápia: gyógyszeres kezelés

Öt (felnőttek) vagy hat (gyermekek és serdülők) szintű asztmaterápia létezik. Minél magasabb a szint, annál intenzívebb a terápia. Ily módon a kezelés egyénileg a betegség súlyosságához igazítható.

Alapterápia (hosszú távú terápia)

Az asztma alapterápiája állandó gyulladáscsökkentő gyógyszerek, úgynevezett kontrollerek alkalmazásából áll. Csökkentik a légutak gyulladását. Ennek eredményeként az asztmás rohamok és az asztmás tünetek ritkábban fordulnak elő, és kevésbé súlyosak. A hosszabb távú hatás érdekében azonban a betegeknek folyamatosan és rendszeresen kell használniuk a kontrollert.

Ha a kortizon önmagában nem elég hatékony, az orvos további vagy alternatív hosszú hatású béta-2 szimpatomimetikumokat (LABA) ír fel, mint például a formoterol és a szalmeterol. Ellazítják a hörgőizmokat, és ezáltal kiszélesítik a légutakat. Ezeket is általában inhalátorral adják be.

Bizonyos esetekben más állandó gyógyszeres kezelés is mérlegelhető az asztma kezelésére. Ezek közé tartoznak az úgynevezett leukotrién antagonisták, például a montelukaszt. A kortizonhoz hasonlóan gyulladáscsökkentő hatásúak, de kevésbé hatékonyak.

Még ha az alapterápia sikeres is, soha nem szabad önkényesen csökkenteni a gyógyszer adagját, vagy teljesen abbahagyni a szedését! Ehelyett először beszéljen orvosával. A gyógyszeres kezelés csökkentése csak akkor lehetséges, ha legalább három hónapig tünetmentes volt.

Rohamterápia (igényes terápia)

Előrehaladott asztmában az orvos hosszú hatású béta-2 szimpatomimetikumot (LABA) is felírhat. Hörgőtágító hatása tovább tart, mint a SABA-é. A LABA-t azonban csak inhalációs kortizon készítménnyel (ICS) együtt szabad alkalmazni igény szerinti terápia céljából. Erre a célra fix kombinációs készítmények is rendelkezésre állnak, amelyek lehetővé teszik a két szer egyidejű inhalálását. Ez a kombinációs terápia felnőtteknél és 12 év feletti gyermekeknél is alkalmazható.

Súlyos asztmás rohamok esetén hívnia kell a sürgősségi orvost. Intravénásan beadhatja a glükokortikoidokat. A súlyos és életveszélyes asztmás rohamokat az orvos ipratropium-bromiddal is kezeli. Ez a hatóanyag a hörgők kitágulását is okozza. Ezenkívül a betegnek oxigént kell kapnia orrszondán vagy maszkon keresztül.

A nagyon súlyos rohamban szenvedő betegeket a sürgősségi orvos kórházba szállítja. A nem megfelelő légzés mellett a szív- és érrendszer életveszélyes szövődményei is előfordulhatnak.

Alkalmazási inhalátor

Az asztmások gyakran használnak úgynevezett turbuhalert. Itt a hatóanyag egy forgó mechanizmuson keresztül a készülék belsejében lévő szitára jut, ahonnan belélegzik. Ha a turbohalert az alábbi, lépésről lépésre leírtak szerint használja, megfelelően fogja használni:

1. Inhaláció előkészítése: Csavarja le a védőkupakot. Tartsa a Turbuhalert FÜGGŐBEN, különben helytelen adagolás lehetséges, és egyszer forgassa el az adagológyűrűt előre-hátra. Ha kattanást hall, a töltés megfelelően működött.

2. kilégzés: Mielőtt az inhalátort a szájához vinné, FOKOZATOSAN KI kell LÉLEGZETNI, és FOKOZATOSAN KI LÉLEGZETET kell tartania. Ügyeljen arra, hogy ne lélegezzen ki a készüléken keresztül.

3. Belégzés: Erősen zárja be ajkaival a turbuhaler szájrészét. Most GYORSAN ÉS MÉLYEN BELÉLEGZZE MEG. Ez felszabadítja a gyógyszerfelhőt. Nem fog megkóstolni vagy érezni semmit, mivel nagyon kis mennyiség is elegendő a Turbuhaler hatásához. Lélegezzen tudatosan a Turbuhaleren keresztül, ne az orrán keresztül.

Csavarja vissza a védőkupakot a turbó inhalátorra. Ügyeljen arra, hogy minden egyes ütést külön-külön lélegezzen be. Hagyjon néhány percet az ütések között. 6.

Minden használat után öblítse ki a száját vízzel. Az inhalátor szájrészét csak száraz ruhával tisztítsa, vízzel soha.

Ügyeljen a turbó inhalátor töltöttségi szintjelzőjére. Ha „0”-on van, a tartály üres, még akkor is, ha rázásakor még mindig zajt hall. Ezek csak a szárítószernek köszönhetőek, nem a hatóanyagnak.

Léteznek belégzést segítő eszközök a gyermekek számára az inhalátor helyes használatához. Az úgynevezett spacer például egy nagyobb légkamrával rendelkező henger, amely az inhalátorra helyezhető. Ezt a tartozékot úgy tervezték, hogy megkönnyítse a gyógyszer belélegzését.

Hiposzenzitizálás allergiás asztmára

Többek között az allergiás asztmát gyógyszeres kezeléssel kell ellenőrizni, amennyiben a beteg jelenleg nem szenved asztmás rohamoktól. Ráadásul a hiposzenzitizálás csak akkor lehet sikeres, ha az érintett személynek csak egy asztmás allergiája van, és nem több.

Arról, hogy pontosan hogyan működik a specifikus immunterápia, és mely allergiákon segít, a Hiposzenzitizáció című cikkünkben olvashat.

Asztma: Mit tehetsz magad

Csak akkor van esély az asztma kordában tartására, ha a lehető legnagyobb mértékben kerüli az asztma kiváltó okát (például hideg levegőt vagy virágport). Jellemzően ezután a betegség lefolyása javul, és kisebb adag gyógyszerre van szükség.

Például állati szőr allergia esetén ez azt jelentheti, hogy kerülni kell az állattal való érintkezést, vagy el kell válni kedvencétől.

De nem mindig lehet teljesen elkerülni a kiváltó okot. Poratka-allergia (házipor-allergia) esetén segíthet a rendszeres ágyneműmosás, illetve a porfogók, például szőnyegek vagy ennivalók hálóhelyiségből való kitiltása.

A dohányzástól is tartózkodni kell: Fokozza a gyulladásos folyamatokat a tüdőben és tovább irritálja a légutakat.

Súlyos bronchiális asztmában szenvedőknek, amelyeket súlyosbít a különböző anyagokkal (pl. fémgőzök) való foglalkozási érintkezés, meg kell fontolniuk a foglalkozás megváltoztatását. Az asztmás serdülőknek szem előtt kell tartaniuk, hogy nem minden foglalkozás alkalmas az asztmások számára a pályaválasztás előtt vagy alatt.

Háziorvosa felajánlja Önnek a lehetőséget, hogy a betegségkezelési program (DMP) részeként asztma képzésen vegyen részt. Ott mindent megtudhat, ami fontos a betegségről, és számos tippet kap, amelyek segítenek kezelni állapotát. Például enyhítő légzési technikákat vagy koppintó masszázsokat mutatnak be, amelyek lehetővé teszik a jobb légzést.

Ezenkívül sürgősségi tervet kell készítenie kezelőorvosával arról, hogy mit kell tennie akut asztmás roham esetén.

Mivel azonban az intenzív fizikai erőfeszítés is kiválthat asztmás rohamot, be kell tartania néhány szabályt:

• Kerülje a szabadtéri testmozgást nagyon hideg vagy nagyon száraz levegőn.
• Meleg időben helyezze át edzését a reggeli vagy esti órákra. Így elkerülheti a megnövekedett ózon- és/vagy pollenkoncentrációt.
• Ne gyakoroljon a szabadban röviddel zivatar után. A vihar virágport kavargat a levegőben, ami aztán felrobban, és további allergéneket bocsát ki.
• Kezdje az edzést lassú bemelegítéssel. Ez időt ad a hörgőrendszerének, hogy alkalmazkodjon a növekvő fizikai stresszhez.
• Ha szükséges, 15 perccel edzés előtt vegyen be egy rövid hatású hörgőtágító gyógyszerből álló, mért dózisú inhalátort orvosával egyeztetve.
• A sürgősségi gyógyszert mindig vigye magával!

Asztma: vizsgálatok és diagnózis

Ha légszomjban szenved, forduljon háziorvosához. Először is részletesen megkérdezi az Ön kórtörténetéről. Valószínűleg felteszi majd többek között ezeket a kérdéseket:

• Mikor jelentkeznek a tünetek – nappal vagy éjszaka?
• Változnak-e a panaszok különleges helyeken, munkahelyen, helyváltoztatáskor vagy nyaraláskor?
• Van allergiája vagy allergiaszerű betegsége (például szénanátha vagy neurodermatitis)?
• Milyen betegségek (különösen a légúti) ismertek az Ön családjában?
• Dohányzik vagy gyakran kerül kapcsolatba dohányfüsttel?
• Ki van téve fémgőzöknek bármilyen foglalkozási tevékenysége során?

Ha asztma gyanúja merül fel, az alapellátó kezelőorvosa pulmonológushoz (tüdőspecialistához) utalhatja Önt, aki rendelkezik a légzésfunkció speciális vizsgálatainak elvégzéséhez szükséges felszereléssel.

Asztma: fizikális vizsgálat

Az anamnézis interjú után az orvos fizikálisan megvizsgálja Önt. Odafigyel a mellkasod formájára, a légzésedre, és arra, hogy vannak-e légzési nehézségeid. Megnézi a körmöd és az ajkaid színét is. Ha ezek kékes színűek, az oxigénhiányt jelez a vérben.

A vizsgálat magában foglalja a mellkas kopogtatását is, amelyet ütőhangszerekként ismerünk. A keletkező kopogó hang alapján az orvos megállapíthatja, hogy a tüdő különösen tágul-e, és nem marad-e természetellenes mennyiségű levegő a mellkasban a kilégzés során.

Asztma: speciális diagnosztika

Az asztma diagnózisának felállításához további vizsgálatok szükségesek. Ezek tartalmazzák:

• Tüdőfunkciós teszt
• A tüdő röntgenképe
• Vérvizsgálat

Tüdőfunkciós teszt

A tüdőfunkció diagnosztikában az orvos azt méri, hogy a belélegzett levegő szabadon áramlik-e a légutakon, vagy a hörgők összehúzódnak. A mérés vagy pneumotachográf segítségével történik, amely a légáramlást méri (spirometria), vagy egy testpletizmográfot, amely a tüdőtérfogat változásait méri (bodypletizmográfia).

A spirometriában a páciens szájrészen keresztül lélegzik, az orrát bilincs zárja. A készülék méri a be- és kilélegzett levegő mennyiségét, valamint a levegő kilégzésének sebességét. Fontos érték itt a FEV1 érték. Azt jelzi, hogy mennyi levegőt lélegeznek ki erőteljesen és gyorsan a mély belégzést követő első másodpercben. Ez az érték gyakran csökken az asztmás betegeknél.

Ha a kezdeti vizsgálatok után asztma gyanúja merül fel, további vizsgálatok következnek, mint például a reverzibilitási teszt: Ehhez az első spirometriát követően gyors hatású, légúttágító gyógyszert kap a beteg, majd néhány perc múlva megismétli a vizsgálatot. Ha a jellemző értékek most jobbak, ez asztmás betegségre utal. Az asztmára ugyanis többek között az is jellemző, hogy a légutak szűkülése visszafordítható.

Az orvos úgynevezett provokációs tesztet is alkalmazhat annak ellenőrzésére, hogy van-e nem allergiás asztma. A kezdeti tüdőfunkciós vizsgálat után a páciens belélegzik egy nem specifikus, azaz nem allergén irritáló anyagot (metakolint), és röviddel ezután megismétli a vizsgálatot. A metakolin irritálja a hörgőizmokat, és összehúzódást okoz. Ha a légzési értékek most rosszabbak, ez nem allergiás asztmát jelez.

A provokációs teszttel azonban óvatosan kell eljárni, mert súlyos asztmás rohamhoz vezethet. Ezért az orvosnak mindig kéznél van egy gyors hatású ellenszere.

Önteszt a csúcsáramlásmérővel

Ehhez úgynevezett csúcsáramlásmérőt használunk: Amikor a szájrészbe fújunk, kilégzéskor méri a maximális légáramlást (csúcsáramlást). Ez általában csökken az asztmás betegeknél.

A kezelés hatásának ellenőrzéséhez vagy az állapotának közelgő romlásának időben történő észleléséhez rendszeresen meg kell határoznia a csúcsáramlást, és naplót kell vezetnie róla.

Erről az egyszerű tüdőfunkciós tesztről bővebben a Csúcsáramlásmérés című cikkben olvashat.

Röntgen

A mellkas röntgenvizsgálatát (mellkasröntgen) más betegségek kizárására használják, amelyek közül néhány az asztmához hasonló tüneteket okozhat. Ide tartoznak a fertőző betegségek, például a tüdőgyulladás vagy a tuberkulózis, valamint bizonyos szívbetegségek. A krónikus hörghurut és a COPD néha megjelenésében is hasonlít az asztmára.

Asztmás roham során a röntgenfelvétel is kimutathatja a tüdő túlfújását.

Vérvizsgálat

Ezenkívül az orvos vérvizsgálatot is alkalmazhat annak megállapítására, hogy az asztma allergiás vagy nem allergiás. Az első esetben bizonyos antitestek kimutathatók a vérben (immunglobulin E, röviden IgE).

Allergia tesztek

Ha az allergiás asztma gyanúja beigazolódik, fontos megtalálni a pontos kiváltó okot. A prick teszt (az allergiateszt egyik formája) erre alkalmas:

Az orvos enyhén bepontozza a bőr felső rétegét, majd olyan oldatokat alkalmaz, amelyek feltételezhetően allergiát okoznak (allergén). Ha jelen van a kiváltó allergén, a szervezet 60-XNUMX perc múlva helyi allergiás reakcióval reagál – a szúrási teszt tehát pozitív, ha duzzanat képződik vagy a bőr kipirosodik.

Asztma: Hasonló klinikai képek

Az asztma könnyen összetéveszthető más hasonló tünetekkel járó betegségekkel. Ezért fontos, hogy az orvos kizárja a tünetek egyéb lehetséges okait. Ezek közé tartoznak a következő betegségek:

• krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
• sarcoidosis vagy exogén allergiás alveolitis
• Szívelégtelenség (szívelégtelenség)
• fertőzések után a légutak gyulladása vagy hegesedése
• mentálisan indukált felgyorsult és elmélyült légzés (hiperventiláció)
• Tuberkulózis
• cisztás fibrózis (cisztás fibrózis)
• Folyadék vagy idegen testek behatolása a légutakba
• Tüdőgyulladás

Asztma: a betegség lefolyása és prognózisa

A bronchiális asztma egy krónikus betegség, ami azt jelenti, hogy hosszabb ideig vagy egész életen át tart.

Tíz asztmás gyermekből legalább hétnél az első tünetek már ötéves koruk előtt észrevehetők. A gyermekek körülbelül felének hét éves kora után is vannak tünetei. Ha azonban a bronchiális asztmát korán észlelik és következetesen kezelik, a serdülőkorban a gyermekek körülbelül 30-50 százaléka meggyógyul.

Az asztma az érintett felnőttek körülbelül 20 százalékánál is gyógyítható, és 40 százalékuknál a tünetek jelentősen csökkennek a betegség lefolyása során.

A krónikus asztma maradandó szív- és tüdőkárosodáshoz vezethet. A tüdőszövetben bizonyos átalakulási folyamatok fokozott megterhelést jelentenek a szív számára, ami krónikus szívelégtelenséghez (jobb szívelégtelenséghez) vezethet.

Németországban a becslések szerint évente körülbelül 1,000 ember hal meg asztma következtében. Ezért fontos az asztma orvosilag előírt terápiájának következetes végrehajtása és az ismert életmódbeli kockázati tényezők, például a dohányzás elkerülése.

Asztma: gyakoriság

Németországban növekszik az asztmások száma. Az asztma ma az egyik legjelentősebb krónikus betegség. A gyermekek asztmája különösen gyakori: a gyermekek körülbelül tíz százaléka szenved bronchiális asztmában, a fiúk gyakrabban, mint a lányok.

Ezzel szemben a felnőttek mindössze öt százalékának vannak asztmás tünetei. Ha az asztma felnőttkorig nem alakul ki, a nőket gyakrabban érinti, mint a férfiakat.