Rövid áttekintés
- Tünetek: Nyomásos fájdalom, duzzanat és véraláfutás (ha az erek sérültek), járási nehézség.
- Kezelés: Akut kezelés PECH szabály szerint (pihenés, jég, kompresszió, emelkedés), konzervatív kezelés fizioterápiával, műtét.
- Lefolyás és prognózis: Korai kezeléssel és gondos kiképzéssel általában jó, kezelés hiányában és súlyos esetekben gyakran késői következmények, például ízületi instabilitás.
- Kivizsgálás és diagnosztika: tapintásos és ízületi működési vizsgálatok, röntgen- és ultrahangvizsgálat, mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vagy számítógépes tomográfia (CT).
- Okok és kockázati tényezők: a lábfej befelé csavarodása sport- vagy közlekedési baleseteknél; kockázati tényezők közé tartoznak bizonyos sportágak, amelyek nagy igénybevételt okoznak a bokán és hirtelen irányváltások, valamint az elégtelen edzés és a korábbi sérülések
- Megelőzés: Kellően bemelegítsen sportolás, izomedzés, támasztókötések vagy szalagok előtt, megfelelő és lapos lábbeli (magas szárú sportcipőkhöz).
Mi az az oldalszalag szakadás?
Oldalszalag-szakadás (oldalszalag-szakadás) esetén az ízület külső oldalán fekvő szalag vagy részben (szalagszakadás), vagy teljesen elszakad. A szalagszakadás ezen formája leginkább a felső bokaízületben fordul elő, és itt az egyik leggyakoribb sportsérülés. Az oldalszalagok a boka- vagy bokaízületi sérülések körülbelül 85 százalékában érintettek.
A térdnél például egy külső szalag is található, amely néha sérüléskor vagy eséskor szakad, de ez sokkal ritkábban fordul elő.
A nőket gyakrabban érinti a láb külső szalagszakadása, mint a férfiakat. Míg fiataloknál a külső szalagszakadás gyakran elszigetelten jelentkezik, addig az idősebbeknél gyakran a külső boka (a fibula kitágult alsó vége) törésével jár együtt. Gyermekeknél a sérülések főként a csont növekedési lemezének területén jelentkeznek.
Anatómia – A boka külső szalagja
A felső bokaízület (OSG) fő funkciója az elülső láb felemelése és leengedése. Számos szalag stabilizálja az ízületet, beleértve a külső szalagot (ligamentum collaterale laterale). Ez három különböző szalagrészből áll:
- Ligamentum talofibulare anterius: összeköti az oldalsó malleolus elülső szélét a talusszal (az egyik tarsalis csont)
- Ligamentum talofibulare posterius: összeköti az oldalsó malleolus belsejét a talus csonttal
- Ligamentum calcaneofibulare: összeköti a külső bokát a calcaneusszal
Külső szalagszakadás esetén leggyakrabban a gyenge talofibulare anterius ínszalag érintett. Az esetek körülbelül 20 százalékában ez az ínszalag elszakad, akárcsak a calcaneofibulare szalag. A három szalag közül a legerősebb, a ligamentum talofibulare posterius csak ritkán szakad el. Mindhárom szalag csak erős erő esetén szakad el.
Hogyan lehet felismerni az oldalsó oldalszalag-szakadást?
Az érintettek néha tapintható repedésként érzékelik a felső boka oldalszalag-szakadását. A sérült lábbal gyakran már nem lehet lépni, ami ennek megfelelő járási nehézségeket jelent. Néha az érintett személy csak bicegve jár. Súlyos duzzanat alakul ki a bokaízületben. A szalagszakadás területe fájdalmas a nyomástól. Ha kisebb erek is megsérülnek, a terület elkékül és vérömleny alakul ki.
Mi a terápia az oldalsó oldalszalag-szakadásra?
A legtöbb esetben a külső szalagszakadást nem kell operálni. Bebizonyosodott, hogy a külső szalagapparátus számos súlyosabb sérülése esetén is funkcionálisan jó eredmény érhető el műtét nélkül.
Azonnali beavatkozás
Az oldalsó szalagszakadás akut intézkedései a PECH-szabályon alapulnak (pihenés, jég, kompresszió, emelkedés): A legjobb, ha megszakítja a sporttevékenységet, megemeli a bokát, lehűti (például jéggel vagy hideg vízzel) és alkalmazza. nyomókötés (a duzzanat fellépése ellen). Ha szükséges, fájdalomcsillapítók, például ibuprofén segítenek a fájdalom ellen.
Konzervatív terápia
A funkcionális kezelést általában speciális ortézissel (bokasín) végzik, amelyet az érintett személy ideális esetben legfeljebb hat hétig visel. Megakadályozza a boka újbóli elcsavaródását. Az első héten tanácsos teljesen tehermentesíteni a lábfejet (alkar mankók segítségével); ezt – a fájdalomtól függően – a terhelés fokozatos növelése követi. Ha a szalagszakadás nem túl súlyos, gyakran elegendő a stabilizálás sín helyett szilárd kötéssel.
A ragasztás általában nem elegendő a kezelés kezdetén, de a kezelés során igencsak támogató. Javasoljuk, hogy a lehető legtapasztaltabb felhasználók alkalmazzák a szalagokat. Vannak, akik bőrirritációt tapasztalnak a szalagok miatt, ezért gyakran csak korlátozott kezelési időtartamra alkalmasak.
A következetes immobilizálás szinte csak jelentős fájdalom esetén szükséges. Gipszsínt csak ritkán és néhány napig használnak. Ezt követően általában elegendő a leírt védelem a sínekkel történő újbóli csavarodás ellen.
Művelet
Az oldalszalag-szakadást csak néhány esetben kell műtéti úton kezelni. A következő esetekben az orvos műtétet fontolgat:
- Mindhárom szalag külső szalagszakadása
- További porc/csontkárosodás
- Az ízület teljes instabilitása
- Az ízület tengelyeltérése
- Krónikus instabilitás súlyos esetei
- A konzervatív terápia kudarca
- Külső szalagszakadás profi sportolókban
A szalagszakadás súlyosságától függően különféle sebészeti eljárások állnak rendelkezésre a szalag (egy)szakadás kezelésére. Vagy varrható a szalag (centrális szakadás esetén), vagy az orvos egy ín egy részét beilleszti a testből. Ha a szalag a csonthoz közel szakad, az orvos általában megpróbálja visszahelyezni a csonthoz (visszahelyezés).
A sebészeti beavatkozás előnyei a külső szalagszakadás kisebb kiújulási aránya és az ízületi instabilitás csökkenése. Azonban még ez a látszólag csekély beavatkozás is magában hordozza a műtéti kockázatot.
A műtét után az orvos általában egy-két hétre rögzíti a bokaízületet sínben. Ezt követi a funkcionális utókezelés, szintén ortézissel vagy úgynevezett stabilizáló cipővel. A rehabilitáció összesen három-négy hónapig tart.
Fizikoterápia
A kezelés típusától függetlenül a szakértők azt tanácsolják, hogy az oldalsó oldalszalag szakadása után korán kezdjék meg a fizioterápiás intézkedéseket. A cél az izmok erősítése a boka területén, hogy jobban stabilizálja az ízületet. Az egyensúly edzés (például a wobble boardon) is hasznos. Az edzés során a terhelést a fájdalommentes teljes terhelés eléréséig növeljük. A támasztó kötések általában megkönnyítik az edzést és később a sporthoz való visszatérést.
Mennyi idő alatt gyógyul meg egy oldalsó oldalszalag szakadás?
A külső szalagszakadás után ritkán vannak szövődmények. A prognózis általában nagyon jó. Általában az orvos fizioterápiás kezelést ír elő külső szalagszakadás után a gyógyulás elősegítése érdekében. A rehabilitációs időszak körülbelül négy-tizenkét hét, a szakadás súlyosságától és a terápia típusától függően. A természetes helyreállítási folyamatok a szövetben néha akár egy évig is eltartanak.
A gyógyulás időtartama az egyén általános egészségi állapotától, valamint a megerőltető tevékenység típusától függ, ezért nem határozható meg pontosan. A szakértők azt tanácsolják az érintetteknek, hogy az oldalsó oldalszalag szakadása után körülbelül az első két hónapban tartózkodjanak a sportolástól, különösen azoktól, amelyek az oldalsó szalagszalagokat különösen megterhelik. A maradványtünetek, például a duzzadásra való hajlam, egyes esetekben több hónapig is eltarthatnak, de általában teljesen eltűnnek.
Ritkán az oldalsó oldalszalag-szakadást ízületi merevség vagy hosszan tartó ízületi kopás (osteoarthritis) követi. Ha a kezdeti fájdalom nem enyhül, fontolóra kell venni a boka beütődését vagy (elhanyagolt) nyírási törést. Az ütközés lágy szövetek, például szalagok beszorulását jelenti.
A sérülést követő egy éven belül az átlagos populációhoz képest megközelítőleg kétszer akkora a kockázata annak, hogy az oldalsó oldalszalag-szakadás kiújul. Az instabilitás néha következetes fizikoterápiával korrigálható. Az esetek akár 40 százalékában megmarad a mechanikai instabilitás, ami aztán műtétet tesz szükségessé.
Hogyan lehet diagnosztizálni az oldalsó oldalszalag szakadást?
Oldalsó oldalszalag-szakadás gyanúja esetén ortopéd, traumasebészek vagy sportorvosok a legjobb kapcsolattartók. Először az orvos beszél a pácienssel, hogy fontos információkat szerezzen a tünetekről és a sérülés lefolyásáról. Ennek érdekében többek között a következő kérdéseket teszi fel:
- Hogyan történt a sérülés?
- Hol lokalizálódik a fájdalom?
- Tud még állni az érintett lábon?
- A sérülés előtt abba kellett hagynia a tevékenységét?
- Volt már sérülésed ezen a lábon?
Ezután az orvos részletesen megvizsgálja az érintett lábfejet. Mint minden sérülésnél, először ellenőrzi, hogy a láb véráramlása, motoros funkciója és érzékenysége sértetlen-e. Oldalsó oldalszalag-szakadás esetén általában már a vizsgálat során egyértelmű duzzanat és vérömleny észlelhető a bokaízületnél.
A láb helytelen elhelyezkedése gyakran csontsérülésre utal. Az ízületi helyzet eltérései azonban az egyetlen külső szalagszakadás esetén is lehetségesek.
Ha a lábfej tapintásakor a szenvedő fájdalmat érez a külső boka alatt, ez külső szalagszakadásra utal. A csontpontokon jelentkező nyomásos fájdalom viszont csonttörést jelez.
Már a nyomásfájdalom és a hematóma kombinációja is nagyon valószínűvé teszi a külső ínszalag sérülését.
Speciális vizsgálatok ellenőrzik a külső szalag működését. A felső bokaízület stabilitásának vizsgálatára az úgynevezett fiókos tesztet alkalmazzák. Ennek érdekében az orvos megpróbálja előre tolni a lábfejet hajlított térddel és rögzített sípcsonttal. Ily módon az instabilitást oldalról oldalra történő összehasonlításban (talus-előrelépés) lehet meghatározni. Egy másik teszt az inverziós stresszteszt, amelyet a calcaneofibularis szalagszakadás kimutatására használnak.
Oldalszalag-szakadás esetén a bokaízület gyakran oldalirányban nyitható, a másik láb ép bokaízületéhez képest megnövekedett O-pozícióval.
Mivel a lábfejben sokféle izom, inak és szalagok találhatók, a külső szalagvizsgálat alternatív diagnózisokat is figyelembe vesz, mint például az Achilles-ín szakadás.
Leképezés
A képalkotás nem mindig szükséges. Például egy röntgenvizsgálat tisztázza, hogy a külső szalagszakadáson kívül vannak-e csontsérülések (például csontszalag-szakadás). Néha az orvos úgynevezett tartott képeket készít. Ebben az esetben rögzíti a lábfejet egy bizonyos helyzetben, hogy megvizsgálja a felső bokaízület nyílását, és közvetve észlelje az oldalszalag szakadását.
Az ultrahangos vizsgálat (sonográfia) különösen alkalmas a bokaízület stabilitásának ellenőrzésére. Az orvosok általában csak egyedi esetekben alkalmazzák ezt a technikát.
A további diagnózis érdekében néha számítógépes tomográfiát (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotást (MRI) alkalmaznak, bár ezeket az eljárásokat csak bizonyos esetekben és ritkábban alkalmazzák. Az MRI-vizsgálat azonban különösen jó az oldalsó oldalszalag-szakadás és más sérülések, különösen a kötőszövet sérüléseinek azonosítására.
Mi okozza a külső szalagszakadást?
Az oldalsó oldalszalag szakadása akkor fordul elő, amikor a láb kifelé csavarodik, például járás vagy futás közben. A mindennapi életben az egyenetlen vagy csúszós talaj, a lépcsők vagy a járdaszegélyek növelik a lábcsavarodás és a sérülések kockázatát.
A sportolók általában ellenőrizetlen mozdulatok hatására, ellenféllel való ütközéskor vagy ugrás utáni landoláskor csavarják ki a bokájukat. Az oldalsó oldalszalag-szakadás kockázata különösen nagy a gyakori irányváltásokkal, rövid sprintekkel és gyors leállásokkal járó sportágakban, például fociban, teniszben és röplabdában. Fokozott a kockázata annak is, hogy gördeszkázás vagy balett tánc közben a láb olyan erősen kificamodik, hogy a szalag elszakad.
A külső szalagszakadás kockázati tényezői közé tartozik a rossz edzési állapot, gyenge izmok, kontraktúrák vagy izmok, inak vagy ízületi tok megrövidülése. A láb és az ízület helyzetének rossz észlelését eredményező idegkárosodás szintén növeli a külső szalagszakadás kockázatát. A sportolási tapasztalat hiánya kockázatot jelent, ugyanakkor a nagy teljesítményű sportolók különösen veszélyeztetettek. A túlsúly és a magas sarkú szintén kedvez a külső szalagszakadásnak.
Ritka esetekben a szalagszakadáson kívül csont vagy porc sérülései is előfordulnak.
Elkerülhető az oldalszalag szakadás?
Az orvosok azt javasolják, hogy a sportolók kellőképpen bemelegítsenek edzés előtt, hogy elkerüljék az oldalsó oldalszalag szakadását. Kerülje az egyoldalú stresszt. A kompenzáló torna vagy az egyensúlyi sport segít a támasztó izmok (különösen a boka környékén) felépítésében. Azok számára, akik hajlamosak a szalagok csavarodására és szakadására, a sportkötések vagy szalagok segíthetnek a bokák megtartásában. A masszív, magas szárral rendelkező cipők védenek a külső szalagszakadás ellen is.
Kerülje a nagyon magas sarkú cipőket, vagy ne viselje hosszú ideig. Ellenkező esetben a szalagok hosszú távon megrövidülnek, és stressz hatására gyorsabban szakadnak.
