A dumálás a beszéd előzetes szakasza. Az első kommunikációs forma, a sírás után a baba megtanulja magánhangzókat és mássalhangzókat fűzni. Ennek eredményeként babrálás következik, amelyet a felnőttek aranyosnak tartanak, és elengedhetetlen a szavak kialakításához.
Mi a dumálás?
A dumálás a beszéd előzetes szakasza. Az első kommunikációs forma, a sírás után a baba megtanulja magánhangzókat és mássalhangzókat fűzni. Akár a baba éhes, szomjas, tele van a pelenka, vagy a közelségre vágyik, eleinte csak sírva kommunikál. Csak a növekvő társadalmi, érzelmi és mentális fejlődéssel tanulhatja meg a csecsemő szavakat és leírásokat mindarról, amit lát, hall, érez és gondol, és ezeket a szavakat használja. Már jóval az első kimondott szó előtt a baba megtanulta a nyelvi szabályokat és a nyelvhasználat módját, mint egy felnőtt. A nyelv a hallgatáshoz kapcsolódik. A gyermek először megtanulja, hogyan hallgatnak szavak, és később hogyan épülnek fel a mondatok. A nyelv megértése már jelen van az anyaméhben. A baba már itt alkalmazkodik az anya hangjának és a szívverésének. Eleinte a baba hangokat ad ki vele nyelv, ajkak, szájpadlás és első fogak. A babázás fázisában az első „oohs” és „aahs” után megkezdődik a babázás. A csecsemő első kimondott szava a negyedik hónaptól kezdve hallható és esemény minden családtag számára. De addig át kell haladnia a nyelvi fejlődés fontos szakaszain. Legkésőbb kétéves koráig érthetően kell beszélnie.
Funkció és feladat
A gyermek kommunikációja sírással és sikítással kezdődik. Hamarosan a baba megkülönbözteti a különböző hangmagasságokat. Ez a könnyű nyafogástól a hangos sikoltozásig terjed. Idővel kiterjedt, különféle hangokból álló repertoárt fejleszt ki: koózik, sóhajt, gurguláz és kuncog. Körülbelül a negyedik héttől már meg tudja különböztetni a hasonló hangzású szótagokat, mint például az „la” és a „ma”. A negyedik hónaptól kezdve a csecsemő mássalhangzókat és magánhangzókat ötvözve dudálni kezd. Csajozáskor a baba egymás után többször megismétli az összekapcsolt magánhangzókat és mássalhangzókat. A gyermek megpróbálja utánozni a körülötte lévő nyelvet. Így a babázás nem azonos minden csecsemőnél, de nemzetiségtől és az adott nyelvtől függően másként hangzik. E „beszédgyakorlatok” során a csecsemő sok izmot képez és megtanul finomítani mozgásokat, amelyekből végül a nyelve fejlődik ki. Idővel egyre jobban elsajátítja a gége izmait, ami hatással van a hangok differenciált képződésére. Magának a gyermeknek, tanulás beszélni nagy felfedezőút. Minél jobban ösztönzi a környezete, annál intenzívebben akar gyakorolni. A magánhangzók után a csecsemő kezd ezüstöt képezni, és ő beszél az első orr-mássalhangzókkal (B, D, T, P). A baba valamit kifejezni akar, és főként a hangszínt használja erre. Ez még mindig a prototípusban van, az aktuális nyelv prototípusa. Ebben a szakaszban a nyelv olyan, mint egy játszótér. A baba szórakozásból egyszerűen kipróbálja az összes hangot. Ha sok bátorítást kap a folyamat során, akkor gyakrabban lép kapcsolatba a környezetével. A szavak és a beszédritmusok ebből alakulnak ki. A nyelv kollektív tevékenység. Az egészséges nyelvfejlődés érdekében ezért fontos, hogy a szülők a lehető leggyakrabban reagáljanak baba hanggyakorlataira. Válaszuk döntően befolyásolja gyermekük nyelvi fejlődését.
Betegségek és betegségek
Amikor beszél, az idegsejtek a agy csatlakoztatva vannak. A számítógépes hálózathoz hasonlóan egyre erősebbé válik. Az idegi kapcsolatok kialakulásának ösztönzése érdekében a szülőknek lehetőség szerint a nap folyamán párbeszédet kell folytatniuk gyermekeikkel. Mindenekelőtt meg kell ismételniük és meg kell erősíteniük csecsemőjük kimondásait, és új szavakat kell kínálniuk. Ha a nyelv fejlődésének ez a döntő lépése akadályozott vagy egyáltalán nem történik meg, akkor nyelvi rendellenességet okozhat. Vannak nyelvi korai kezdők és későn virágzók, ezért a szülőknek nem szabad pánikba esniük a feltételezett késések miatt. A legtöbb esetben nem okoznak aggodalmat. Sok gyermeknél a nyelv fejlődése csak azért van elmaradva, mert másokkal vannak elfoglalva tanulás feladatok. Nyelvfejlődési rendellenességről csak akkor beszélünk, ha a gyermek nem reagál a hangokra, vagy nem lép kapcsolatba a szülőkkel az élet első évében. Ha a néma marad, bár valójában a csobogó fázist el kellett volna kezdeni, az orvos látogatása megfelelő . Ez a szakasz elemi a normális nyelvfejlődés szempontjából. Ha a gyermek még egyéves korában sem képes megérteni az egyszerű felszólításokat, és nem tudja kimondani az első szavakat, ha hiányoznak az utánzási kísérletek, általában nyelvi fejlődési rendellenesség fordul elő. Ennek számos oka van. Egyrészt figyelembe veszik a genetikai okokat, de lehetnek szerves és neurológiai okok is. Beszédfejlődési rendellenességek fordulnak elő például azzal összefüggésben halláskárosodás, süketség vagy értelmi fogyatékosság. A pszichológiai korlátozások szintén gátolhatják a nyelv fejlődését. Ennek oka ugyanakkor lehet a nyelvi stimuláció hiánya is. A felnőtteknek tehát beszél gyermeküknek újra és újra. Csak így lehet kifejleszteni a nyelv iránti szeretetet, és lehetőséget adni a gyermeknek az utánzásra, mert a csecsemőnek stimulációra van szüksége a beszédhez. A beszédfejlődési rendellenességet logopédusok kezelhetik. Játékos módon a logopédus megpróbálja felébreszteni a gyermekben a beszéd örömét. A célzott gyakorlatok javítják a hallgatást, koncentráció, szóbeli motoros készségek és tanulás képesség. Ha beszédfejlődési rendellenességet diagnosztizáltak, akkor a gyermeknek nem kell élete végéig küzdenie vele. Beszédterápia a kezelések ma már annyira kifinomultak, hogy egy bizonyos idő elteltével már nincs lemaradás.
