A mikroplaszt olyan anyag, amelyről az emberek az utóbbi években egyre jobban tudomást szereztek, mivel nyomai egyre gyakrabban fordulnak elő a környezetben. A mikroműanyagok számos mindennapi termékben megtalálhatók, például kozmetikum mint például tusfürdő, bozót vagy fogkrém. Az apró műanyag részecskék azonban megtalálhatják az ételeinket is. Hogyan hat ez a mi Egészség? És hogyan lehet felismerni a termékeket mikroműanyagok nélkül? Itt megtudhatja, mi ismert ezekről a kérdésekről eddig.
Mi a mikroplaszt?
A mikroműanyagok, mint a neve is mutatja, mikroszkopikus műanyagok. Egy általános meghatározás szerint az apró műanyag részecskék átmérője kevesebb, mint öt milliméter, bár valójában gyakran sokkal kisebbek. A mikroműanyagok szilárd, oldhatatlan és nem biológiailag lebontható műanyagból készülnek, például polietilénből - ezek szintetikus polimerként ismertek.
Hogyan alakulnak ki a mikroműanyagok?
Kialakulásának alapján két különböző típusú műanyag létezik: elsődleges és másodlagos. Az elsődleges forma az iparban előállított műanyag pellet és por. Ban ben kozmetikum mint például tusfürdő vagy súrolók, a kis gyöngyöket masszírozó vagy „csiszoló” hatás elérése érdekében adják hozzá. De ezek alkotják a műanyag termékek gyártásának kiindulási anyagát is. Ezt nevezik elsődleges A típusú mikroplasztikának is. Ezenkívül az ilyen típusú műanyagba beletartoznak a mosóba jutó szálak is víz például egy poliészterből készült ruhadarab mosásakor, valamint az autógumik, az útburkolati jelek, a cipőtalp vagy a műfű kopása. Ez más néven elsődleges B típusú műanyag - de a definíciótól függően néha másodlagos mikroműanyagnak számít. Másodlagos mikroműanyagok akkor keletkeznek, amikor nagyobb műanyag vagy műanyag hulladék darabok lebomlanak, például amikor a műanyag zacskókat vagy a halászhálókat lassan lebontja a nap és az időjárás.
Veszélyek a környezetre
A környezetvédők élesen bírálják a mikroműanyagok ipari felhasználását. A mindennapi termékeinkben lévő apró műanyagdarabok ugyanis szennyvízzel a szennyvíztisztító telepekbe kerülnek, ahol azokat nem lehet teljesen kiszűrni. Idővel a folyókon keresztül a tengerbe kerülnek. Odaérve nem távolíthatók el, és évszázadokig terhelik a környezetet. Szerkezeti jellegéből adódóan az óceánban lebegő mikroműanyagok vonzzák a környezeti toxinokat és baktériumok és gyűjtsük össze a felszínén. A műanyag részecskéket ezután megeszi a tengeri élővilág, például hal vagy kagyló. Ily módon a szennyező anyagokkal dúsított mikroműanyagok nemcsak a tengeri élőlényekre hatnak, hanem végül vissza is kerülnek a lemezeinkre. A mikroműanyagok a mezőgazdasági földek szennyvíziszappal történő megtermékenyítésével vagy biogázüzemek komposztjának felhasználásával is bekerülnek a környezetünkbe, de aztán a talajba.
Hogyan kerülnek a mikroműanyagok a testünkbe?
A mikroműanyagok testünkbe jutásának módjai még nem tisztázottak. Vitathatatlan az, hogy szinte mindenhol észlelhető a környezetben. Nemcsak a talajban, a vizekben és a tengeri állatokban, hanem a levegőben is megtalálhatók a műanyag részecskék. Tehát elméletileg nemcsak tengeri állatok fogyasztásával juthatnak be táplálékláncunkba, hanem termesztett termékek, például zöldségek révén is. Azt is gyanítják, hogy a részecskék táplálékra történő letelepedésével a levegővel együtt lélegezzük be vagy fogyasztjuk a mikroműanyagokat. A kutatók az emberi székletmintákban is képesek voltak kimutatni a mikroműanyagokat. A kísérleti vizsgálatban résztvevők kis száma miatt azonban nem sikerült tisztázni, hogy a részecskék például az elfogyasztott tengeri élőlényekből, műanyagba csomagolt élelmiszerekből vagy más forrásokból származnak-e. A megállapítás sem mond semmit a Egészség hatása - csak a test képes újra kiválasztani a részecskéket. Kozmetikummásrészt valószínűleg nem járulnak hozzá közvetlenül a mikroműanyagok beviteléhez. A Német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) szerint a kozmetikumok mikroplaszt részecskéi túl nagyok ahhoz, hogy behatoljanak a bőr, tehát ez nem jelent azonnal Egészség kockázat.
Egészségügyi következmények az állatokra és az emberekre
Egyelőre keveset tudunk a mikroműanyagok emberi szervezetben bekövetkező következményeiről. Első eredmények állnak rendelkezésre, különösen az állatokkal kapcsolatban. Kagylókban például azt figyelték meg, hogy a mikroplasztikák bejutnak a sejtekbe, és ott gyulladásos reakciókat váltanak ki. A tudósok attól tartanak, hogy a mikroszkóposan apró részecskék emberekben is behatolhatnak a test sejtjeibe, és okozhatnak gyulladás ott. Például, tüdő a szövetet károsíthatják a belélegzett mikroplasztikák, vagy a részecskék felhalmozódhatnak a nyirok a belek csomópontjai. Ezenkívül a laboratóriumi vizsgálatok bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a mikroműanyagok károsíthatják az állatok növekedését és szaporodását. A Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség a gyomor-bél traktus sérüléseitől is tart, és a részecskék a gyomor-bél traktusban is lerakódhatnak, akadályozva az emésztést és blokkolva a abszorpció az élelmiszer.
A szennyező anyagok felszívódása
A mikroműanyagokhoz tapadó szennyező anyagok (például rovarirtók) és kórokozók további potenciális kockázatot jelentenek. Ezek a tengeri élet gyomor-bél traktusába kerülhetnek, ahol potenciálisan rákkeltő vagy mutagén hatást fejthetnek ki. A műanyag bomlása adalékanyagokat, például lágyítószereket, égésgátlókat vagy UV-szűrőket is felszabadíthat az állatok testébe, amelyek mérgezőek vagy hormonális hatásúak lehetnek. Az így szennyezett halak és tenger gyümölcseinek fogyasztásával ezek az anyagok a szervezetünkbe is bejuthatnak. Azt még nem vizsgálták, hogy ez eredményezheti-e a adag ami veszélyes az egészségre. A német szövetségi környezetvédelmi, természetvédelmi és nukleáris biztonsági minisztérium (BMU) azonban rámutat, hogy a megnövekedett szennyezőanyag-tartalmú élelmiszerek nem lehetnek keringés amúgy a kötelező korlátok miatt. Ezenkívül a BMU szerint a műanyag részecskéket a test ismét kiválasztja, így az emberekre nézve nincs egészségügyi kockázat.
A mikroplasztikák elősegítik-e az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát?
Egy tanulmány megvizsgálta a baktériumok a szennyvíztisztító telepekben található mikroműanyagokról. Megállapították, hogy a Sphingopyxis baktérium nemzetség különösen szeret kolonizálni a mikrorészecskéken. Ez egy nemzetség, amely gyakran kialakul antibiotikum ellenállás. Azonban, hogy a mikroműanyagok hozzájárulhatnak-e a antibiotikum az ilyen ellenállást még nem határozták meg.
Hol van benne a mikroplaszt?
A mikroműanyagokat különféle kozmetikumokban, testápolási és tisztítószerekben használják. A Németországi Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség 2015-ös becslése szerint évente mintegy 500 tonna mikroműanyagot használnak fel kozmetikai termékekben Németországban. A tipikusan gyakran műanyagot tartalmazó termékek a következők:
- Hámlás
- Tusfürdő és krémszappan
- Sampon, balzsam és hajlakk
- Krém és testápoló, valamint kéz- és lábápolás
- Körömlakk
- Smink és smink
- Dezodor
- Borotvahab
- Fogkrém
- Sunscreen
- pelenka
- Mosószer és kézi mosás
A mikroműanyagokat néha az iparban vagy az orvostudományban is használják.
Mikroműanyagok ivóvízben és ásványvízben.
Feltételezhető, hogy az ivás víz nem tartalmaz mikroműanyagot, mert a vízkezeléssel a tartalom szinte teljesen csökkenthető. Ezt a német alkoholfogyasztásról szóló tanulmányok mutatták víz. Ha az ivóvízben egyáltalán vannak mikroplasztikák, a mennyiség olyan kicsi, hogy a Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség nem látja a minőség romlását. Aki csapvizet akar inni, annak ezért nem kell vízszűrőt használnia annak biztosítására, hogy az ne tartalmazzon mikroműanyagot. Az ásványvízzel más a helyzet. Egy vizsgálat során mindegyik vizsgált ásványvízben mikroplaszt részecskéket találtak. A kutatók gyanítják, hogy ezek a palackokban vagy fedelekben lévő műanyagból származnak. Nincs azonban oka félni a káros anyagok felhalmozódásától itt. A műanyag vízkazánok gyanúja szerint mikroplasztikákat bocsátanak ki a vízbe.
Mikroplasztikák az élelmiszerekben?
Eddig nem találtak mikroplasztot az élelmiszerekben - a különböző értékelésekhez érkező tanulmányokat általában módszertani hibák miatt cáfoltnak tekintik. Tengeri só valamint tengeri állatok, például halak, kagylók vagy rákok itt kivételt képeznek, amelyben a mikroplasztikákat már többször kimutatták. A BfR azonban hangsúlyozza, hogy legalább a halakban a műanyag részecskék eddig csak a gyomor-bél traktusban voltak megtalálhatók, amelyet általában egyébként sem fogyasztanak el.
Kerülje a mikroműanyagokat - mit tehet maga?
Az óceánok mikroplasztikájának nagy része másodlagos mikroplaszt vagy műanyag gumiabroncsok kopásából és szintetikus textíliák mosásából származik. Ez utóbbi az óceánokban az elsődleges mikroműanyagok becslések szerint 35 százalékát teszi ki - a kozmetikai termékekből származó mikroműanyagok ezzel szemben csak körülbelül két százalékot tesznek ki. Fogyasztóként továbbra is segíthet a mikroműanyagok csökkentésében:
- Ne vásároljon kozmetikai termékeket, amelyek mikroplasztot tartalmaznak. Az alábbiakban bemutatunk tippeket az ilyen termékek és alternatívák azonosítására.
- Aki már rendelkezik mikroplasztikával ellátott kozmetikumokkal, az a legjobb, ha a háztartási hulladékba zárva dobja el - javasolja a BUND e. V.
- Szintetikus textíliák, például gyapjú mosásakor műanyag szálak kerülnek a szennyvízbe. Természetes anyagokból készült ruhák megvásárlásával elkerülheti a mikroműanyagokat. Különleges mosótáskák vagy szennyes zsákok is kaphatók, amelyeknek szűrniük kell a szálakat a mosóvízből - hatékonyságuk azonban szakértők szerint meglehetősen alacsony.
- A legnagyobb műanyagforrás a műanyag hulladék. Aki segít minél többet megtenni műanyag nélkül és elkerülni a műanyag hulladékot, ugyanakkor segít megvédeni a környezetet a mikroműanyagoktól.
Milyen összetevők jelölik a mikroműanyagokat?
A fogyasztók számára az összetevők alapján gyakran nem lehet azonosítani a termékekben található mikroplasztikus műanyagokat, mert a zárt műanyagokra nincs címkézési követelmény. Azonban a kezdeti jelzéseket olyan megnevezésekkel és rövidítésekkel lehet biztosítani, mint például:
- Akrilát kopolimer (AC)
- Nylon-12
- Polietilén (PE)
- Polipropilén (PP)
- Poliakrilátok (PA)
A fogyasztók azonban nem tudják megmondani, hogy ezek az összetevők valójában mikroműanyagok, vagy például a kérdéses anyag folyékony formája. A kozmetikumok és a testápolási termékek esetében ezért tanácsos lehet a természetes kozmetikumok után nyúlni. Az olyan pecsétek, mint a „Kék angyal”, az EU ökocímkéje vagy a tanúsított természetes kozmetikumok címkéi, szintén segíthetnek olyan termékek azonosításában, amelyek nem tartalmaznak vagy csak kevés mikroplasztot tartalmaznak.
Mikroműanyag nélküli termékek listája
Megkönnyítheti a vásárlást, ha előre pontosan megtudja, melyik termék tartalmaz mikroműanyagot, és melyik nem. Különböző helyeken kínálnak mikroplasztikus vagy anélküli termékek listáját - ezek az útmutatók általában online vagy alkalmazásként érhetők el, és folyamatosan frissülnek. A mikroműanyagokat és más műanyagokat tartalmazó termékek egyik ilyen listája megtalálható a BUND eV oldalon. Népszerű alternatíva a CodeCheck alkalmazás, amely (többek között a Greenpeace és a WWF adatai alapján) a vonalkóddal szolgáltatja az összetevőkkel kapcsolatos információkat. A kozmetikumok a mikroműanyagok mellett más szintetikus műanyagokat is tartalmazhatnak, amelyek némelyike folyékony vagy vízoldékony és töltőanyagként vagy kötőanyagként szolgál. Mivel teljesen világos, hogy ezek hogyan romlanak le a környezetben, és milyen hatással vannak a természetre, őket is kritika éri. Gyakran ezért a rendelkezésre álló listák nem tesznek különbséget a mikroműanyagok és az egyéb műanyagok között.
Melyek a mikroműanyagok alternatívái?
A Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség a kozmetikumokban és a mosószerekben található mikroplasztikákat kiadhatatlannak tartja. Valójában számos alternatíva létezik ezen az alkalmazási területen. Az alábbiakban bemutatunk néhány példát:
- Hámlik mikroműanyagok nélkül például kovasavat, cukor felületaktív anyagok vagy gyógyító föld. Alternatív megoldásként készíthet saját súrolót is, vagy használhat olyan eszközöket, mint egy ecset vagy egy hámlás kesztyű.
- Eközben fogkrém mikroműanyagok nélkül szinte szinte az a szabály - még mindig csak néhány gyártó használja a mikroműanyagokat úgynevezett „csiszolóanyagként” a fogkrémjükben.
- A tusfürdő gyakran kapható mikroműanyagok nélkül is. Alternatív megoldásként helyettesíthető például a bár szappant - tehát egyszerre teszi meg a műanyag palack nélkül.
- Ugyanez vonatkozik a samponra: Itt, ráadásul samponok mikroműanyagok nélkül, speciális haj szappanok is kaphatók a darabon.
Következtetés: a mikroplaszt káros az egészségre?
Arra, hogy a mikroműanyagok károsak-e az egészségre, jelenleg lehetetlen egyértelműen megválaszolni. Bár egyre több kutatás folyik a területen, még mindig hiányoznak az egységes meghatározások és mérési módszerek, így alig vannak összehasonlítható tanulmányok. Ezzel párhuzamosan jogszabályi szinten folyik a munka a mikroműanyagok használatának csökkentése érdekében. 2018-ban az EU stratégiát tett közzé az óceánok műanyag hulladékának csökkentésére. A mikroműanyagok használatát hosszú távon is korlátozni kell. A német szövetségi környezetvédelmi ügynökség, amely a mikroműanyagokat a környezet és a víztestek kockázatának tekinti, kampányt folytat a kozmetikai iparral folytatott tárgyalásokon a mikroműanyagok önkéntes betiltása mellett, és kéri a műanyag részecskék EU-szintű tilalmát is. A kozmetikumok és más olyan termékek gyártói, amelyek korábban mikroműanyagot tartalmaztak, már bejelentették, hogy a jövőben az alkotóelem nélkül fognak élni, vagy ezt már megvalósították. Kutatás folyik a mikroműanyagok elkerülésének módjairól más területeken is, például a textilgyártásban.
