Bevezetés
A mágneses rezonancia képalkotás vagy röviden MRI egy radiológiai metszet képalkotó technika, amely lehetővé teszi a szervek, izmok ízületek káros sugárzás nélkül. Ebben a folyamatban a protonokat, a pozitív töltésű hidrogénmagokat, amelyek az emberi test minden sejtében megtalálhatók, egy nagy mágnes vibrálásra készteti, és megmérik azt a jelet, amelyet eredeti állapotukba visszatérve adnak ki. Mivel a szervek, inak és az izmok így nagy kontrasztban jelennek meg, az MRI különösen jól alkalmazható a Achilles-ín. Ily módon sérülések vagy gyulladások a Achilles-ín látható.
Jelzés
Az MRI a Achilles-ín akkor kell elvégezni, ha az Achilles-ín krónikus gyulladásának gyanúja merül fel, vagy egy esetleges szakadás vagy részleges szakadás megerősítésére. Az Achilles-ín MRI-je is elvégezhető egy esetleges műtét megtervezéséhez. Alternatív módszer lenne egy ultrahang az Achilles-ín.
Eljárás
Achilles-ín MRI esetén az illetékes radiológus tájékoztatja a beteget a vizsgálat céljáról és eljárásáról, beleértve az esetleges ellenjavallatokat, például a szívritmus-szabályozókat, a hallásimplantátumokat vagy a test egyéb fémrészeit, mielőtt vizsgálat. Ezután a páciensnek el kell távolítania az összes fémes tárgyat, például ékszereket, és ha szükséges, fel kell vennie a pólót. Ezután a beteg lefekszik az MRI asztalára, hallásvédőt kap az MRI hangos zajai miatt, és az érintett oldal keresztirányú és hosszanti képei készülnek.
Az Achilles-ín MRI-vizsgálata során nem mindig adnak kontrasztanyagot, mivel az ödéma kialakulása miatti sérülést, vagyis a sérülés körüli vízfelhalmozódást gyakran jól láthatóvá lehet tenni speciális szekvenciákkal (a készülék beállításai). Az Achilles-ín megrepedése gyakran az ín megszakadásával tárható fel, amelyhez kontrasztanyag sem szükséges. Még a megváltozott kontúrok vagy az ina megvastagodása is jól megjeleníthető kontrasztanyag használata nélkül. Kontrasztos közeget lehetne használni, például ha az Achilles-ín krónikus gyulladása gyanúja merül fel, vagy nekrózisok, azaz az ín elhalt részeinek keresése során. Ha kontrasztanyagra van szükség, amiről a vizsgáló orvos a helyszínen dönt, intravénás hozzáférés útján adják be, amelyet a vizsgálat elé helyeznek, és a vizsgálat után ismét eltávolítanak.
