A hüvely a fül külső része, amely minden emberben egyénileg van kialakítva. Funkcionálisan fontos és nem funkcionális részei is vannak (például fülcimpája). Az aurikuláris betegségek gyakran mechanikai hatások, sérülések, piercingek, rovarcsípések, vagy műtét.
Mi az a fülhallgató?
Az auricle azonosítja a fül külsőleg látható részét. Latin neve auricle auris. Jórészt borított porcszövetből áll bőr. Funkciója a hang vétele, amelyet a tölcsérhatás a belső fül felé koncentrál. A rugalmas porcogó formálja az aurikulum formáját, amely összeolvad a koponya és szövetréteg (periosteum) borítja. Az auricle auris szenzációit négy különböző szabályozza idegek. A nem működő fülcimpák azonban nagyrészt érzéketlenek fájdalom és ezért gyakran használják a rajzoláshoz vér laboratóriumi vizsgálatokhoz. A fülizmokhoz és a Darwin fülcsúcshoz hasonlóan a fülcimpa ma már semmilyen funkciót nem tölt be. Az auricle teljes morfológiája genetikailag meghatározott, ezért minden egyes egyedre jellemző sajátosságokkal rendelkezik.
Anatómia és felépítés
Mindegyiknek van egyénileg megformált fülkagylója, amelyet porcszövet borít bőr. Legfőbb jellemzőjük a szembetűnő redők és mélyedések megkönnyebbülése. Az auricle külső szélét spirálnak nevezzük. A spirál párhuzamosan fut a félhold alakú anthelixszel. Mindkettőt elválasztja a scapha, egy félhold alakú mélyedés. Ez a megkönnyebbülés fontos szűrőrendszerként működik a becsapódó hang számára. A dombormű szélei törést okoznak, és frekvenciájától függően a hang különböző csillapítását. A fülkagylók alakja és mérete meghatározza az arc teljes vizuális benyomását is, amely ugyan nem élettani, de sok esetben pszichológiai jelentőséggel bír. Míg az állatok többsége képes a fülét a hangforrások irányába mozgatni, az embereknél mobilitásuk nagyon csökken. Az ezért felelős fülizmok minden jelentőségüket elvesztették az embereknél, és csak egy kezdetet jelentenek. A húsos bőr az auricle auris alsó részén található lebenyek (füllebenyek) szintén működésképtelenné váltak. Mindegyik embernek azonban egyedi alakú füllebenyei vannak. Összességében az emberi fülkagyló olyan egyedi, mint egy ujjlenyomat, és azonosítási célokra felhasználható a kriminalisztikában.
Funkció és feladatok
Mint korábban említettük, a fülkék domborzati rendszere biztosítja a bejövő hang szűrését. A fénytörés és a hanghullámok csillapítása révén, amely a frekvenciától függ, a agy megszerzi az információt térbeli eredetéről. Az aurikulákon belüli emelkedések és mélyedések a hangnak az eredetétől függően saját hangszínt adnak. Ezen hangszín alapján a agy meghatározhatja, hogy a hang elölről, hátulról, alulról vagy felülről érkezik-e. Annak megállapítását, hogy a hangforrás jobb vagy bal, más mechanizmusok közvetítik. Erre a célra a agy elemzi többek között a hang átmeneti időbeli különbségét. Egy másik lehetőség a hangosság megítélése, amely által a fül felé néző hangforrás általában a leghangosabb. Az állatvilágban gyakran megvan a lehetőség arra, hogy a füleket a megfelelő hangforrás szerint aktívan igazítsák. Ezt a fülizmok közvetítik. Ez a képesség az embereknél nagyrészt már nem létezik. Kezdeti módon néhány ember megingathatja a fülét, de ennek már nincs fiziológiai jelentősége. Emiatt az aurikulákat néha tévesen felesleges szerveknek tekintik. Ez azonban egyáltalán nem így van, mivel az irányított hallás nem lenne lehetséges az előre néző fülhallgató működése nélkül.
Betegségek és betegségek
Az aurikuláris betegségeket gyakran külső ingerek váltják ki. Például sérülések, piercingek, rovarcsípések, fagyás, vagy akár a műtét néha othaematomát eredményez. Az othaematoma véres-serózus folyadék a porcogó az aurikulum és a felsõ rész kötőszöveti (perichondrium). Néha elég csak egy összehajtott fülön feküdni. Gyakran az erőnek való kitettség is szerepet játszik. Az othematoma vöröses duzzanatként nyilvánul meg az auricle auris elején. Fájdalom általában nem fordul elő.Azonban kötőszöveti az effúzió következtében újjászerveződhet, néha az aurikulum jelentős változását eredményezheti. Ha az othematoma nem kezelhető, akkor aurikuláris perichondritis alakulhat ki. Ebben az esetben gyulladásos reakciók lépnek fel a fülkagylóban a Pseudomonas aeruginosa vagy ritkábban Staphylococcus aureus. Ezek a fertőzések nagyon súlyosak, mert teljesen elpusztíthatják a porcogó szövet. A betegség súlyos fájdalom és a tályog képződés. Lehet, hogy a fülcimpás elvörösödik, de nem tartozik a fájdalmas gyulladásos folyamatok alá. Az aurikuláris perichondritis kezelése az alkohol borogatás és antibiotikumok. Gyakran az aurikulák az úgynevezett chondrodermatitis nodularis helicisben is szenvednek. Ezt a betegséget az jellemzi góc képződés a hélixen vagy a anthelixen. Ezek a csomók nagyon fájdalmasak és gyorsan megnőnek 5-8 mm átmérőig. Ezt követően stabilak maradnak. Ennek a betegségnek az okai nem ismertek. Ezen szerzett betegségek mellett a fülkagylók veleszületett rendellenességei is vannak. Ezek a rendellenességek fülcisztákként, füljelzőkként, fülfisztulákként vagy aurikuláris dysplasiaként jelentkeznek. A fülciszták üregeket jelentenek a fül területén. A füljelzők a fülön csapkodó bőrnyúlványok. Az aurikuláris diszpláziák az aurikulák szerkezeti változásaira utalnak, amelyek súlyosságuktól függően a tisztán kozmetikai és funkcionális szintig terjedhetnek.
