Alvajárás (somnambulizmus)
Alvajárás az öntudatlan pszichomotoros aktivitás előfordulása alvás közben anélkül, hogy az érintett személy megfelelő irányultságú lenne, és ezt követően retrográd emlékezet rés (retrográd amnézia). Sok esetben ez a rendellenesség fordul elő gyermekkor, felnőttkorban viszonylag ritkán. Alvajárás nem csupán alvás közbeni „sétára” utal, hanem pusztán olyan helyzetekkel is jellemezhető, amelyekben az érintett felébred, és csökkent tájékozódással például a szobába néz, vagy elrendezi az ágyneműt.
Ellentétben azzal a széles körben elterjedt véleménnyel, hogy az éjszakai váltás során teljesen biztonságos és céltudatos folytatásuk és / vagy „változásuk” során figyelembe kell venni, hogy az alvajárókat ez különösen sérülést veszélyezteti, különösen, ha az alvásváltás közben ébrednek fel. Ennek okaként alvajárás gyermekekkel a még nem eléggé fejlett agy az alvás / ébrenlét ritmusának régiója tekinthető, amelyet különösen külső okok (pl. szabálytalan alvási idők) kedveznek. Felnőtteknél az alvajárás genetikailag meghatározható, de itt is figyelembe lehet venni külső okokat (alkohol, gyógyszeres kezelés, stressz).
Nyugtalan láb szindróma
A nyugtalan láb szindróma erős késztetés jellemzi a lábak mozgatását. Ezenkívül erős érzések (fájdalom(bizsergés) jelentkeznek. Ez a tünet különösen este és éjszaka jelentkezik, ezért nehézségeket okoz az elesésben és az elalvásban. Ennek a betegségnek az okai a hormonális vagy anyagcserezavarok, a polineuropátiák vagy vashiány.
Feltételezik, hogy nyugtalan láb szindróma a. megszakadása okozza dopamin egyensúly (a dopamin a neurotranszmitter, azaz hírvivő anyag információ továbbításához a idegsejt). A sebesség a idegek (elektroneurográfia, ENG), alváselemzések és a vér/vizeletvizsgálat gyakran használják ennek meghatározására. Ennek a szindrómának a dopaminerg és / vagy opioid kezelését gyakran terápiás intézkedésként hajtják végre.
Alvási apnoe szindróma
SAS-ként rövidítve az alvás-apnoe szindrómát (más néven „obstruktív alvási apnoe szindróma”, OSAS) különösen jellemzi az alvás alatti légzésleállás (apnoe). Ez a szindróma alvászavarokat okoz, de neurológiai betegségek következtében is előfordul. A leggyakoribb tünetek a rövid alvási epizódok (10-20 s), légzési leállással, markánsan elhízottság, légzésleállás 10-40 másodperces alvás közben, az oxigén (O2) csökkentése és a szén-dioxid (CO2) tartalom egyidejű növelése a vér kompenzációs ellenintézkedésekkel (azaz hiperventiláció a szív arány) és később encephalopathia pszichoorganikus változásokkal.
Az alvási apnoe szindróma, mint belső betegség terápiája nagyon enyhe esetekben az alvási helyzet és az alváshigiéné változásával kezdődik (lefekvés előtt nincs alkoholfogyasztás, szabályozott ágyidők). Sok betegnek vagy légzésstimulánsokra, vagy akár külső légzés támogatásra van szüksége. Megfelelő ventilátort biztosít szellőzés a felső légzőszervek éjszakai folyamán. A terápiás intézkedések megkezdése előtt a betegeket meg kell vizsgálni a légzőszervek (pl. Garatmandulák) elváltozásaira és ennek megfelelően kell kezelni. A német Neurológiai Társaság (2005) irányelvei szerint az OSAS különböző neurológiai betegségek következményeként is előfordulhat: előfordul
- Multisystem atrophia
- Parkinson-szindróma
- Amiotrófiás laterális szklerózis (ALS)
- neuropathies
- Neuromuszkuláris betegségek
- Izombetegségek
- Agyvelőgyulladás
- Sclerosis multiplex (MS)
- ütés
- Epilepszia, sőt
- Nyugtalan láb szindróma (RLS) és a
- Narkolepszia
