Histrionikus szenvedők személyiségzavar, vagy röviden HPS, markáns színházi és egocentrikus viselkedést mutat. A kezelés csak akkor fordulhat elő, ha a betegek betekintést mutatnak és segítséget keresnek maguknak, és sok évből áll pszichoterápia.
Mi a hisztionikus személyiségzavar?
Mint minden személyiségzavar, a HPS is észlelési és viselkedési mintában nyilvánul meg, amely rendellenes. Ez az egész személyiségre hatással van gondolkodásában, érzésében és párkapcsolati viselkedésében, és negatív hatással van az érintett egész szakmai és mindennapi életére. Az érintettek hisztionikus betegségben szenvednek személyiségzavar olyan érzelmességet mutatnak, amelyet mások túlzásnak érzékelnek, és hajlamosak dramatizálni tapasztalataikat. Ezek a megjelenített érzések azonban felszínesnek és mesterkéltnek tűnnek mások számára, mivel a szenvedők nem tudják és nem is akarják engedni a mély, valódi érzéseket, és nincsenek valódi identitásérzetük. Az érintett személyek ezért könnyen befolyásolhatók, és nagyon gyorsan meggondolják magukat. Egy másik tünet a figyelem és az új tapasztalatok folyamatos keresése. A hisztionikusok érzékenyek arra, hogy ne kerüljenek a figyelem középpontjába, és minden eszközzel megpróbálják magukra vonni a figyelmet. A HPS-ben szenvedő emberek rendszertelen és gyorsan változó kapcsolati magatartást tanúsítanak. Társadalmi kapcsolataik ritkán mélyülnek el, és szexuális vonzerőn alapulnak, ami különösen megnehezíti az azonos neműek barátságát.
Okok
A hisztionikus okok személyiségzavar a mai napig nem kutattak eléggé ahhoz, hogy részletes információkat nyújtsanak erről a témáról. Úgy tűnik, hogy az ok, mint minden személyiségzavarnál, abban rejlik gyermekkor. Ha a gyerekek nem tudták kialakítani saját identitásukat, hamis szeretet- és figyelemérzetet kaptak, vagy ha hiányoztak a stabil, támogató kapcsolatok és a külvilág kellő figyelme az érzésekre, akkor személyiségzavar alakul ki. A pszichológiai kutatások genetikai hajlamra is gyanakszanak az érintettekben. A személyiségzavar okai nyilvánvalóan a korai traumákban rejlenek gyermekkor vagy terhesség. Az azonban nem világos, hogy az érintett személy milyen típusú személyiségzavar alakul ki.
Tünetek, panaszok és jelek
A hisztionikus személyiségzavar jelei ritkán fordulnak elő megfigyelésből vagy egyedüli jellegzetességből. A hisztionikus személyiségzavar tünete azonban az, hogy az ember egészében nézve gyakran természetellenes késztetést mutat az önkifejezés iránt. Ebben az összefüggésben az érzelmek, amelyek általában nagyon eltúlzottnak tűnnek a harmadik felek számára, általában az elismerés megtalálása, a dicséret és a személyes élet helyzetének figyelembevétele körül forognak. A személyiségzavar ezen formájára jellemző az érzések különleges, teatralitása. Sok érintett számára közös, hogy kezdetben meglehetősen érdekesnek, viccesnek és szórakoztatónak tűnnek embertársaik számára. Az a késztetés azonban, hogy a társadalmi helyzetekben mindig a figyelem középpontjába akarjunk kerülni, és a saját érzéseit nagyon eltúlzott módon éljék meg, gyakran az érintettek társadalmi elszigeteltségének fokozásához vezet. A legtöbb esetben az ebben a rendellenességben szenvedő emberek nem érzékelik saját megjelenésüket feltűnőnek embertársaikéhoz képest. Mint sok mentális betegség esetében, a diagnózis kezdeténél sem elegendő betekintést nyújtani a betegségbe. Az érintett emberek észreveszik, hogy sokáig nem tudják fenntartani a társadalmi kapcsolatokat, társadalmilag kirekesztettnek élik meg magukat, de ezt gyakran nem saját külső megjelenésüknek tulajdonítják.
Diagnózis és lefolyás
A diagnózist egy pszichiátriai vagy pszichoterápiás klinika diagnosztikai osztályán végzik. Először is, a személyiségzavar jelenlétét standardizált vizsgálati módszerekkel kell igazolni. Ezt követően a pontos személyiségzavart diagnosztizálni kell a Pszichés rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, a DSM-IV kritériumai alapján. Figyelembe kell venni és egyértelműen ki kell zárni a differenciáldiagnózisokat. Ha a következő tünetek közül legalább öt jelen van, a hisztionikus személyiségzavar bebizonyosodott:
1. kényelmetlenség érzése, amikor az illető nincs a figyelem középpontjában
2. a beteg fizikai megjelenésével próbálja magára vonni a figyelmet
3. az érintett személy interperszonális kapcsolatait a túlzottan szexuálisan vonzó viselkedés jellemzi
4. az érintett személy érzelmi állapota gyorsan változik és felszínesnek tűnik
5. színházi és túlzó, és az érintett hajlamos öndramatizálásra
6. az érintett személy leírása nem túl részletes
7. a beteg könnyen befolyásolható
8. a kapcsolat zavart, a kapcsolatokat szorosabbnak érzékelik, mint amilyenek. A hisztionikus rendellenesség a gyermekkor és ilyennek tűnik először a korai felnőtt életben. Az érintettek milyen mértékben engedélyezhetők vezet a normálisnak tekintett élet a rendellenesség súlyosságától és az időben történő terápiás beavatkozástól függ. Elvileg azonban a személyiségzavarokat nem tekintik teljesen gyógyíthatónak.
Szövődmények
Mivel a hisztionikus személyiségzavarra jellemző az egocentrizmus, a figyelem állandó keresése, a hisztionikus viselkedés, a túlzott érzelmesség, az erős érzelmi ingadozások és a manipulatív viselkedés, alacsony frusztrációval szembeni toleranciával és mások szükségleteivel szembeni empátia hiányával kombinálva, interperszonális komplikációk száma kölcsönhatások. Az érintett egyének nehezen tudnak stabil, egészséges kapcsolatokat kialakítani. A környezet általában elidegenítően reagál viselkedésükre. Ez különösen igaz, ha a triviális eseményeket (amelyek nem a betegek számára szólnak) aránytalanul lefújják. Emellett a figyelem állandó keresése és a figyelem középpontjába kerülés szükségessége gyakran arra készteti az embertársakat, hogy távolságot tartsanak. Ez a helyzet akkor is, amikor felismerik és elutasítják azokat a manipulációs technikákat, amelyeket a hisztionikusok az igényeik érvényesítésére próbálnak használni. Ezek a korán megtanult stratégiák, amelyek a hisztionikus személyiségek velejárói, vezet az interperszonális konfliktusokhoz újra és újra. Még akkor is, ha a hisztionikusok megfelelő kezelésben részesülnek, a mélyen lehorgonyzott viselkedési mintákat nehéz korrigálni, mert általában gyermekkorban tanulták őket. Az ilyen betegekkel való foglalkozás során következetes viselkedésterápia van feltüntetve, ezáltal egyértelmű szabályokat és korlátokat kell megfogalmazni. Ezenkívül a hisztionikus karakterek fokozottan hajlamosak arra depresszió és a szorongási rendellenességek, így gyakran társbetegség áll fenn. Depresszió a szorongás pedig gyógyszeres kezeléssel kezelhető. Összességében azonban ez nagyon összetett kezelési igényt eredményez.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A feltűnő viselkedést, amelyet az embertársak a normától való eltérésként írnak le, mindig orvosnak kell megvizsgálnia. Ha a közvetlen környezetben élők észlelik a szokásos viselkedés változását, tanácsos orvoshoz fordulni. Histrionikus személyiségzavar esetén a klinikai kép része, hogy az érintett személy nem ismeri be a betegséget. Ezért az érintett személyek rokonai vagy a társadalmi környezet személyeinek támogatásától és megítélésétől függenek. Fokozott felelősséggel fordulnak orvoshoz és kérnek segítséget. Célszerű elnyerni az érintett személy bizalmát, hogy vele együtt kezdeményezhesse az orvoshoz való látogatást. Az orvoshoz fordulni kell, amint az ember viselkedése érzelmileg nagyon bántó, vagy a mindennapi életben nem tartják be a kialakított szabályokat. Ha az illető személy figyelmen kívül hagyva viselkedik, megsérti mások magánéletét vagy tiszteletlen, akkor van értelme kivizsgálni az okot. Ha a viselkedést a társadalmi környezetben már minden próbálkozás ellenére sem tolerálhatja több ember, ajánlatos orvoshoz látogatni. Különösen nehéz helyzetekben kötelező kórházi kezelésre kerülhet sor. Ehhez egy nyilvánosság Egészség tisztet kell hívni, aki értékelést ad a helyzetről.
Kezelés és terápia
A hisztionikus személyiségzavar elhúzódó kezelést igényel, ami megterhelő a beteg, rokonai és a pszichoterapeuta számára is. Terápia csak akkor lehetséges, ha az érintett személy maga is szükségesnek látja a cselekvést és a terápiát, mivel együttműködése fontos előfeltétele a terápia sikerének. A többi személyiségzavarral összehasonlítva úgy tűnik, hogy a HPS-ben szenvedők gyorsabban keresnek segítséget és nagyobb betekintést nyújtanak. Viselkedésterápia kínálja a legjobb kilátásokat. Az ok-okozati kutatás elvégezhető és hasznos lehet, de sokkal fontosabb az érintettnek új viselkedési lehetőségeket megmutatni és gyakorolni. Pszichotróp gyógyszerek kíséretére használható terápia ha a betegek depressziósak, de nem segítenek a tiszta HPS-ben.
Kitekintés és előrejelzés
Terápia mert a hisztionikus személyiségzavar nehéz és hosszadalmas. A szenvedőknek nincs betekintés rendellenességeik természetébe. Ezért a prognózis általában nem túl jó. Histrionikus személyiségzavar esetén visszaesésekre és kezelés elhagyására kell számítani. A probléma abban rejlik, hogy az érintettek nem ismerik el és nem fogadják el ezt a diagnózist. A legtöbb hisztionikus személyiségzavarral küzdő ember azt gondolja, hogy fizikailag beteg vagy valamilyen más beteg van mentális betegségek. Akkor is, ha óvatosan bebizonyította megkülönböztető diagnózis hogy ez nem így van, kitartanak feltételezésük mellett. A beteg ezért gyakran elutasítja a terápiát. A drámai személyiségszerkezet miatt gyakran vannak öngyilkossági hajlamok. Az önzetlen beteg minden eszközzel el akarja érni, hogy a terápia megszakadjon vagy fel legyen függesztve. A prognózis csak akkor javul, ha az érintett személy hajlandó elismerni hisztionikus személyiségzavarának valóságát. A histrionikus személyiségzavar a mai napig nem kezelhető hosszú távú terápia nélkül. Jelenleg nincsenek gyógyszerek ilyen rendellenességekre. E tekintetben az érintettek nagy részének gyenge kilátásai vannak a fejlődésre. Csak hosszú távú kognitív viselkedésterápia bármilyen sikert elérhet. A viselkedési rendellenességek és az irracionális cselekvések azonban akkor is fennmaradnak, ha a páciens nem szembesül alternatív cselekvési módokkal.
Megelőzés
A hisztionikus személyiségzavart csak kora gyermekkorban akadályozhatják meg a szülők, ha utódaikat erős személyiséggé nevelik. Az érintett személyeknek maguknak nincsenek megelőzési lehetőségeik.
Utógondozás
A fekvőbeteg vagy részleges kórházi kezelés befejezése után járóbeteg-ellátást kell biztosítani a hisztionikus személyiségzavar további kezelésére. Ez az utógondozás gyakran a beteg rehabilitációjára és a szakmai és magánkörnyezetbe történő visszailleszkedésére összpontosít. A-tól viselkedésterápia perspektívában a személyiségzavarral küzdők kezelése több évig tart. A terápiában elsajátított megküzdési módszereket stabilizálni kell, ami csak folyamatos ellátással biztosítható. Ez idő alatt a páciensnek lehetősége van új viselkedési és tapasztalati módszerek kipróbálására, amelyek konszolidálhatók a további járóbeteg-terápiában. Ezért fontos intézkedések az utógondozásban képviselje a pszichoterapeutával vagy a közösséggel való együttműködést egy csoportterápiában. Különleges súlyosságú és tartós problémák esetén megújult pszichoterápiás kezelésre lehet szükség - intervallum-kezelés értelmében - néhány év múlva. Kérdőívek, interjúk vagy szakértői jelentések segítségével értékelhető a kezelés sikere a rehabilitáció különböző szakaszaiban és a kezelés befejezése után. Miután a tünetek megszűntek, és a beteget sikeresen visszaillesztették, rehabilitáltnak tekintik. A betegnek azonban továbbra is lehetőséget kell adni arra, hogy pszichoterápiás segítséget kérjen, vagy állandó kapcsolattartást biztosítson számára.
Mit tehetsz te magad
A rendellenesség egoszintézise miatt a hisztionikus személyiségzavarral küzdők ritkán keresik a betegség kezelését. Nagyobb eséllyel fordulnak orvoshoz olyan másodlagos pszichés rendellenességek miatt, mint pl szorongási rendellenességek or depresszió. A mai napig nem fejlesztettek ki gyógyszert ennek a rendellenességnek a kezelésére. Az érintetteken azonban minden bizonnyal segíteni lehet a pszichoterápiák keretében. Kognitív viselkedésterápia, amelyben a pszichoterapeuta a pácienssel dolgozik a diszfunkcionális gondolati struktúrák lebontása érdekében, különösen ígéretesnek tekinthető. Fontos, hogy a rendellenesség mögött rejlő személyiségjegyeket ne hagyják el. Mint minden személyiségzavarnál, ezek is a saját karakterének részei. A terápia során azonban az érintett megtanulja, hogy ésszerű szintre csökkentsék személyes jellemzőinek megnyilvánulásait, így a histrionikus személyiségzavar histrionikus személyiségstílussá válhat. Ha az érintett személynek sikerül visszatalálnia a (valódi) elismeréshez és boldogsághoz, akkor a beavatkozást igazoló feltételek, nevezetesen a nyomás és a károsodás szenvedései csökkennek. Ebben a folyamatban a rokonok empátiával és nagy türelemmel tudnak segíteni az érintettnek. Ehhez szükségük van a klinikai képre vonatkozó oktatásra, hogy helyesen tudják értelmezni az érintett személy viselkedését.
