A CRPS időtartama
A CRPS időtartama a betegség típusától és annak súlyosságától függ. Általánosságban elmondható, hogy a betegek többsége képes kontrollálni a fájdalom a sikeres terápia után, bár az érintett testrész mobilitása és működése enyhe korlátozások maradhatnak. Minél korábban észlelik a betegséget és minél előbb kezdődik a kezelés, annál jobb a gyógyulás prognózisa.
A kombináció a fájdalomcsillapítók, a fizioterápia, a foglalkozási terápia és a pszichológiai kezelés központi szerepet játszik. Segítségükkel csökkenteni kell a kóros, fájdalmas mozgásmintákat és helyre kell állítani a normál érzékenységet. Nagyon kis betegeknél azonban a betegség krónikus lefolyású lehet.
Ebben az esetben a tartós, nem gyógyuló fájdalom a beteg egész életében fennmarad, és az érintett végtagok funkciójának végleges elvesztése is fennáll. Ezek a betegek egész életük során intenzív terápiát igényelnek. CRPS (komplex regionális fájdalom szindróma) a felső végtagban gyakran törések okozzák.
A műtéti és a konzervatív kezelés egyaránt CRPS-hez vezethet. A felső végtag CRPS-je leggyakrabban sugártörésekben vesz részt. Itt a CRPS az esetek 1-2% -ában fordul elő.
A betegség azonban kisebb traumákkal is előfordulhat. Általában a felső végtag négyszer gyakrabban érinti a CRPS-t. Gyakran előfordul az is, hogy a sérülés súlyossága nem korrelál a CRPS mértékével.
Általában azonban a törések által kiváltott CRPS jó prognózissal rendelkezik. Mint a felső végtag foglalkozási betegségei, a betegség gyakran a kötőket, a stenotipistákat (gépírók gépírók) és a sűrített levegővel dolgozókat érinti. Ez helytelen vagy túlzott stresszhez vezet a ízületek, ami a CRPS megjelenését okozhatja.
A gyulladásos szakaszban a kéz pépes állagúvá duzzad és elszíneződik a kék-vörös. Ezenkívül fájdalom jelentkezik, ami szintén rontja a ízületek. A dystrophia következő szakaszában, az úgynevezett hamis növekedésben jelentős izomsorvadás lép fel csontvesztéssel.
A bőr sápadt és rosszul van ellátva vér. Az utolsó szakaszban abszolút szövetvesztés van. Ez a merevséghez vezethet ízületek a régióban.
A kéz CRPS szövődménye a kéz-váll szindróma, mert a betegség átterjedhet a vállra is. A kéz-váll szindróma fájdalmas degeneratív változás, mozgáskorlátozásokkal jár a vállöv (más néven periarthritis humeroscapularis) a CRPS szindrómával kombinálva ezen a területen. Ez az ízületek merevedéséhez is vezet, ami rontja a mozgás korlátozását.
A klasszikus CRPS tünetek is jelentkeznek. Ezenkívül a betegség átterjedhet az ujjakra, és az ízületek megmerevedéséhez is vezethet. További komplikációk a CRPS által okozott hátrányok, amelyek különösen a kézben fordulnak elő, és nagyon negatív hatással lehetnek az érintett személy mindennapi életére.
A kézben lévő CRPS kezelésére általában ugyanazokat a kezelési módszereket alkalmazzák, mint általában a CRPS-re. A kezelés magában foglalja fájdalomterápia, fizioterápiás és foglalkozás-terápiás és támogató pszichoterápia. Ha ezek az intézkedések nem járnak sikerrel, olyan módszereket alkalmaznak, mint az ideg elzáródása vagy az ideg stimulálása.
Ezek különösen jól használhatók kézen. A láb CRPS-ét gyakran trauma vagy akár műtét is kiváltja. Még a kisebb traumák is kiválthatják a szindrómát.
A betegség itt is különböző mértékben fordulhat elő. Néhány beteg azt panaszolja, hogy a fájdalom vagy a duzzanat miatt már nem képesek felvenni a cipőjüket. Ez illeszkedik az első szakaszba, a gyulladásos szakaszba.
A fájdalom olyan erőssé válhat, hogy minden érintés fáj, így a betegek nehezen viselhetik zoknit vagy nadrágot, mert még itt is olyan elviselhetetlen a fájdalom. A következő szakaszokban itt is fellép az izomsorvadás és a csontvesztés. A betegség előrehaladtával az ízületek megmerevedhetnek.
Eleinte minden lehetséges konzervatív intézkedést fel kell használni, mielőtt az invazív intézkedéseket fontolóra veszik. Ezáltal a terápia formái nem sokban különböznek a kezelt kezelési lehetőségektől. fájdalomcsillapítók is szedhető és fizioterápia, foglalkozási terápia és vízi torna használható a fájdalom csökkentésére.
Ezenkívül nem szabad megfeledkezni a beteg pszichológiai gondozásáról. Ha a konzervatív intézkedések kudarcot vallanak, invazív intézkedéseket alkalmaznak. Az alsó végtagok idegtömbjei esetében az ember szereti blokkolni az ischiadicus ideget.
Itt megkülönböztetünk egy törzs melletti elzáródást (proximális) és egy, a csomagtartótól távol esõ elzáródást (disztális). A csomagtartó közelében lévő elzáródás esetén az ideg közvetlenül eldugul, amikor kilép a medencéből. Az alsó végtag teljes idegfonata szintén intubálható.
Ez teszi az egészet láb fájdalommentes. A csomagtartótól távol eső elzáródás esetén csak a a térd ürege el van zsibbadva. Ez csak az alsó fájdalomérzetet érinti láb és a láb.
Ebben az esetben az ideg a medencén keresztüli kilépés után blokkolódik. Különböző hozzáférési útvonalak használhatók. A legtöbb esetben azonban nemcsak egy ideg blokkolódik, hanem az alsó végtag teljes idegfonata, az úgynevezett plexus lumbalis.
Ez teszi az egészet láb fájdalommentes. A hozzáférési útvonaltól függően egyéb idegek blokkolható is. A blokkolás könnyebb, ha van ultrahang készüléket kéznél, vagy használjon áramstimulátort a pontos lokalizáláshoz.
