Cranio-corpo-graphy: Kezelés, hatások és kockázatok

A Cranio-corpo-graphy egy mérési eljárás, amelyet detektálásra, elemzésre és dokumentálásra használnak egyensúly diszfunkció. Az eljárást először 1968-ban vezették be, és bizonyos vizsgálati eljárások - például az Unterberger-rúgóteszt, a Romberg-teszt és számos más általánosan elfogadott diagnosztikai eljárás - eredményeinek objektív és egységes dokumentálásához is használják. A CCG egy olyan vizsgálati eljárás, amelyet a munkáltatói felelősségbiztosítási szövetség elismert a G-41 iránymutatás (Esés kockázatával járó munka) keretében.

Mi az a cranio-corpo-graphy?

A cranio-corpo-graphy egyik fő felhasználási területe a meghatározás alkalmasság esésveszélyes munkahelyeken végzett munkára. A Cranio-corpo-graphy-t (CCG) először Claus-Frenz Claussen német neurootológus vezette be 1968-ban. A CCG nem magában foglalja a saját vizsgálati eljárását, hanem a vestibularis kapacitás területén elismert vizsgálati módszerek dokumentálásának javítását és tárgyiasítását szolgálja. és a vestibularis rendellenességek. Az eljárás számítógéppel támogatott, és az integrált algoritmusok lehetővé teszik az azonnali elemzést. Az eljárást elsősorban a foglalkozásgyógyászatban alkalmazzák, hogy megfeleljenek a német munkaadók felelősségbiztosítási szövetségének G-41. Számú iránymutatásának a leesés veszélyével járó munkahelyeken történő munkavégzésre, és elsősorban annak bemutatására használják alkalmasság esésveszélyes munkahelyi munkavégzéshez. Ezenkívül a CCG-t minden típusú vizsgálatra is használják egyensúly rendellenességek „normál betegeknél”. A mozgások megjelölésére fej és a vállát, a tesztelő két sisakot visel két lámpával és két további lámpával a vállán. A mozgásmintákat az alany fölött elhelyezett azonnali kamera rögzíti. 1993 óta van egy fejlettebb módszer, amelyben a világító jelzőket a ultrahang markerek.

Funkció, hatás és célok

A cranio-corpo-graphy egyik fő alkalmazása a meghatározás alkalmasság a német munkáltatói felelősségbiztosítási szövetség G-41 iránymutatásának megfelelően esésveszélyes munkahelyeken végzett munkára. A fitnesz például a Romberg állópróbával és az Unterberger szerinti taposópróbával bizonyítható. A Romberg-teszt elvégzéséhez a tesztelő személy vagy a páciens mindkét lábán egyenesen, zárt helyzetben, kinyújtott karokkal és csukott szemmel áll. Fontos, hogy ne legyenek vizuális vagy akusztikus tájékozódási lehetőségek, például erős fény a szoba egyik pontján vagy hangforrás (pl. Ketyegő óra). Az állásteszt során a test kompenzáló mozgásait a fény vagy a fény rögzíti ultrahang markerek és ezt követően értékelték. A test enyhe nyomásával a kísérlet valamivel nehezebb körülmények között is elvégezhető. Ha a test kompenzációs mozgásai meghaladnak egy bizonyos szintet és a vizsgálat során növekednek, vagy ha a tesztet le kell állítani az elesés veszélye miatt, akkor valószínűleg idegsejt okozta összehangolás probléma. Az a tendencia, hogy egy bizonyos oldalra esik, inkább az egyik makula szervének (sacculus vagy utriculus) megzavarására utal, amelyek felelősek a vestibularis rendszeren belüli lineáris gyorsulások (egyensúlyi szervek) kimutatásáért. Az Unterberger-féle pedálos teszt a reflexiós utak tesztelésével jár a vestibularis központok között a agy és a gerincvelő (vestibulospinalis reflex). A pedálos tesztet Siegfried Unterberger osztrák orvosról nevezték el, és abból áll, hogy csukott szemmel egyenletesen járjon a helyszínen. Ugyanazok az előfeltételek érvényesek, mint a Romberg-kísérletben. Ha az alany vagy a páciens akaratlanul és öntudatlanul 45 foknál többet fordult el 50 lépés után, az eredmény feltűnőnek tekinthető. Az akaratlan, 45 foknál nagyobb elfordulás 50 lépésen belül egy adott régió elváltozására utal kisagy vagy a vestibularis rendszer problémáját jelzi. A CCG eljárás olyan speciális vizsgálati módszereket is támogat, mint a LOLAVHESLIT, NEFERT és WOFEC tesztek. A LOLAVHESLIT egy rövidítés, amely a hosszirányú, oldalirányú és függőleges kifejezésekből áll, fej csúszó-teszt. Ülve a páciens egymást követő és ismétlődő tevékenységet végez fej forgások és fejmozgások, amelyeket a CCG rögzít és azonnal értékel. A teszt lehetővé teszi a következtetések levonását a nyak és azonosítja a nyaki csigolyákkal kapcsolatos betegségeket és gerincvelő. A NEFERT (Nyak Flex Rotation Test) a nyak rándulásainak és merevségének, valamint bármely más kimutatására használható ostorszíj hogy jelen lehet. Az eljárást 1998-ban vezették be. A járási ataxia kimutatásának további vizsgálati módszere az úgynevezett WOFEC teszt (Walk on Floor Eyes Closed), amelynek eredményei a CCG segítségével dokumentálhatók, értelmezhetők és tárolhatók.

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

A Cranio-Corpo-Graphy egy nem invazív felvételi és diagnosztikai eljárás, amely nem társítható semmilyen kockázattal vagy mellékhatással. Azonban infarktus akut gyanúja esetén a kisagy or agytörzs, diagnosztikai képalkotó technikák, mint pl mágneses rezonancia képalkotás (MRI), számítógépes tomográfia (CT), vagy funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) a gyors és pontos diagnózis javára kell használni. E tekintetben a feltételezett jelenléte a agytörzs or kisagyi infarktus a CCG alkalmazásának ellenjavallataként értelmezhető. A német foglalkozási Egészség és biztonsági törvény (ArbSchG) hajtja végre a kötelező érvényű EU-irányelveket foglalkozás-egészségügyi és a biztonság, valamint mind a munkaadókat, mind a munkavállalókat megszólítja. A leesés veszélyével járó munka nincs kifejezetten felsorolva a foglalkozásban Egészség és a biztonsági törvény, de a munkáltatóknak nemcsak technikai képzést kell nyújtaniuk az esésveszélyes munkát végző alkalmazottaiknak, hanem megkövetelhetik, hogy igazolják egészségüket a munkáltatói felelősségbiztosítási szövetség G-41. Bizonyítéka egyensúly és a mozgásszervi rendszer teljes funkcionális kapacitása a szükséges bizonyíték része Egészség. 25 évesnél fiatalabbak esetén az egészség igazolását 36 havonta meg kell ismételni; 25 és 50 év közötti életkor, 24–36 havonta; és 50 éves vagy annál idősebb, 12-18 hónaponként.