Bevezetés
Bronchiális asztma a tüdő krónikus gyulladásos betegsége. Ban ben bronchiális asztma, a légutak reverzibilien összeszűkültek és túlérzékenyek. A tünetek a betegség súlyosságától függően változhatnak.
Kényszer a megtisztításra a torok, köhögés vagy légszomj fordulhat elő. Minél gyakrabban jelentkeznek ezek a tünetek, annál súlyosabb a betegség. Különböző tüdőfunkciós tesztek állnak rendelkezésre a végső diagnózis felállításához.
A bronchiális asztma osztályozása
Az ok szerint: A tünetek az asthma brocnhiale következő súlyossági fokaiba sorolhatók a Német Légzőrendszeri Liga irányelvei szerint:
- Bronchiális asztma: Az asztma időszakos (megszakításokkal járó) tünetei naponta hetente kevesebb mint kétszer, éjszaka pedig havonta kevesebb mint kétszer jelentkeznek. Ezenkívül a FEV (magyarázatként lásd a diagnózist) meghaladja a 80% -ot.
- A bronchiális asztma fokozata: A tartós (állandó), enyhe tünetek átlagosan naponta kevesebb mint egy alkalommal fordulnak elő, ami azt jelenti, hogy egy héten belül is vannak szabadnapok, amikor az ember tünetmentes. A tüneti éjszakák száma havonta több mint kétszer nő. Ezenkívül a FEV még mindig meghaladja a 80% -ot.
- Bronchiás asztma: Tartósan mérsékelt tünetek jelentkeznek naponta, hetente egyszer éjszaka. A FEV 60% és 80% között van.
- A bronchiális asztma fokozata: A tartósan súlyos tünetek napközben folyamatosan, éjszaka hetente többször jelentkeznek, a FEV kevesebb, mint 60%.
- Allergiás vagy extrinsic asztma
- Nem allergiás vagy belső asztma
- Hibrid formák
A diagnózis
Különbséget tesznek az akut asztmás roham diagnózisa és az asztma diagnózisa között a tünetmentes intervallum alatt. Az akut asztmás roham diagnosztizálható a fent leírt jellegzetes tünetekkel (légszomj, kilégzési hangok, köhögés, kimerültség). Ha a fent leírt asztma tünetek jelentkeznek, orvoshoz kell fordulni, akkor is, ha a tünetek tünetmentesek.
A tipikus tünetek leírása általában az asztma gyanús diagnózisát eredményezi. A köhögés tünete kevésbé szignifikáns, mint például a sípoló hangok (stridor vagy zihálás) előfordulása. Az asztma diagnosztizálásában fontos szerepet játszik tüdő funkció tesztelése.
Számos tesztet tartalmaz, amelyek mindegyikét arra tervezték, hogy megállapítsák, a tüdő működésének korlátozott-e vagy normálisan működik-e. A spirometria fontos az értékeléshez tüdő funkció. A vizsgálathoz a beteg lélegez száj egy spirométer szájrészébe és a orr orrkapocs zárja.
A készülék méri az erőt, amellyel a beteg belélegzi és kilélegzi, valamint a mozgott levegő mennyiségét. Ezután a készülék görbe formájában grafikusan megjeleníti a levegőmennyiségeket. A normál mellett lélegző, az eszközt arra is használják, hogy teszteljék, hogyan változnak az értékek maximálisan belélegzés és a kilégzés.
A bronchiális asztma diagnosztizálásának egyik legfontosabb értéke az egy másodperces kapacitás, más néven FEV1 (kényszerített kilégzési (kilégzett) térfogat 1 másodperc alatt) vagy Tiffeneau-teszt. Ebben az eljárásban arra kérjük a beteget, hogy a lehető legmélyebben lélegezzen be, majd a lehető leggyorsabban és mélyebben lélegezzen be. Ezután a spirométer jelzi, hogy az első másodpercen belül mekkora mennyiségű belégzett levegőt leheltek ki.
Hörgő asztmában ez az érték azért csökken, mert a levegőnek nagyobb ellenállást kell leküzdenie a krónikus gyulladás és a légutak szűkülete miatt. Még akkor is, ha ezt a nagyobb ellenállást nem észlelik a tünetmentes intervallumban, a spirométerrel meg lehet mérni. A csúcsáramlás mérése különösen alkalmas az asztmás roham súlyosságának diagnosztizálására.
Az eszközök nagyon praktikusak, és például otthoni asztmások használhatják öngyógyításra.ellenőrzés, ezért is nevezik „az asztmás klinikai hőmérőjének”. A „csúcsáramlás” méréséhez az ember egy szájrészen keresztül is lélegzik, itt azonban a csúcsáramot, vagyis a tüdõbõl kilökõdik a legerõsebb légáramlást. Nem a térfogat mozog, hanem az az erő, amellyel a légáramlás kiszökik a száj.
Ha - mint az asztmásokra jellemző - először a hörgők ellenállását kell legyőzni, akkor csökken a légáramlás ereje. Az értékek csökkenése tehát az asztma súlyosbodását jelenti. A metakolin provokációs teszt egy belélegzés provokációs teszt.
Ez azt jelenti, hogy a metakolin anyagot a beteg belélegzi. Ezután értékelik a légutak reakcióját a metakolinra. A metakolin egy olyan gyógyszer, amely stimulálja a paraszimpatikus idegrendszer. A meglévő asztmában a légutak még szűkebbé válnak, mint egészséges embereknél, és légszomj következhet be.
A tesztet spirometriával értékelik. A vizsgálandó betegnek a metakolint porlasztón keresztül adagolják. Ezt követően megmérik az értékeket, például az egy másodperces kapacitást vagy a légúti ellenállást.
Ha ezek meghaladtak egy bizonyos értéket, akkor kórosak. A légutak feltételezett túlérzékenysége tehát megerősíthető. Továbbá tüdő funkció, an allergiás teszt allergiás bronchiális asztma esetén is el kell végezni, pl szúráspróba.
A szúráspróba magában foglalja az allergén tartalmú különféle folyadékok alkalmazását a alsókar (pl. kat haj, nyírfa pollen vagy rozsliszt). Egy heggyel könnyedén szúrhatunk az oldat által borított bőrbe. Egy idő után vörös duzzanatok alakulnak ki, ha allergia van az alkalmazott allergénre.
Amellett, hogy a allergiás tesztmeghatározhatjuk a teljes IgE-t. Az összes IgE jelentős növekedését az allergiás betegség jelenlétének fontos jelzésének tekintik. Ezenkívül kifejezetten kereshető az IgE antitestek a feltételezett allergén ellen irányul. An röntgen a mellkas (mellkas) a betegség korai szakaszában nem feltűnő, de a betegség akut stádiumában más olyan betegségek kizárását szolgálja, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak az asztmához. Ha a betegség hosszabb ideig fennáll, következtetéseket lehet levonni a Röntgen képet a tüdők esetleges szöveti károsodásáról.
