Hogyan működik a levofloxacin
A levofloxacin antibiotikum blokkol két, a baktériumok számára létfontosságú enzimet: a DNS-girázt és a topoizomeráz IV-et.
A baktériumok genetikai anyaga, a DNS, egy kötőlétra alakú molekula formájában van, amely általában szorosan tekercselt. Ez megváltozik, amikor a fehérjék képződéséhez tárolt genetikai információkat le kell olvasni, vagy a teljes genomot meg kell sokszorosítani a sejtosztódásra való felkészülés során. A DNS-t ezután „le kell tekerni”. Ehhez a fent említett két enzimre van szükség.
Ha azonban ezeket a levofloxacin gátolja, a baktérium nem tud túlélni, és elpusztul. Az antibiotikum ezért baktériumölő (baktericid) hatású. Az immunrendszernek ekkor már csak az elölt kórokozók kiürítéséről kell gondoskodnia. A betegség tünetei (pl. tüdőgyulladás vagy kötőhártya-gyulladás) ezután nagyon gyorsan javulnak.
Felszívódás, lebontás és kiválasztódás
Szájon át történő beadás esetén a hatóanyag szinte teljesen felszívódik a bélből a vérbe. Az egész szervezetben eloszlik, majd nagyrészt változatlan formában ürül a vesén keresztül.
Mikor kell alkalmazni a levofloxacint?
A levofloxacin alkalmazási területei (javallatai) a következők:
- tüdőgyulladás
- Komplikált húgyúti fertőzések (beleértve a vesemedencet)
- A Pseudomonas aeruginosa baktérium által okozott krónikus tüdőfertőzések cisztás fibrózisban (cisztás fibrózisban) szenvedő felnőtt betegeknél
Általában az orvosok csak akkor írnak fel levofloxacint súlyos bakteriális fertőzésekre, ha más kezelési lehetőség nem áll rendelkezésre.
Hogyan kell alkalmazni a levofloxacint
A Levofloxacint tabletta vagy szemcsepp formájában, illetve nagyon súlyos fertőzések esetén infúzió formájában is alkalmazzák (közvetlenül a véráramba adva). Új alkalmazás az inhaláció, melynek során a hatóanyag szelektíven hat a tüdőben.
Orálisan (szájon át, tabletta formájában) bevéve az adag általában napi 250 és 500 milligramm között van. A kezelés időtartama 28 és XNUMX nap között van, a fertőzés súlyosságától függően.
A levofloxacint tartalmazó szemcseppeket naponta négy-nyolc alkalommal csepegtetik az érintett szembe. A kezelés időtartama a betegség súlyosságától is függ.
A közvetlenül a véráramba (infúzió) beadott hatóanyag mennyiségét általában minden betegnél egyedileg határozzák meg.
Inhalációhoz az orvosok 240 milligramm levofloxacint írnak fel naponta kétszer, lehetőleg tizenkét órás időközönként. Egyenként 28 napos ciklusokban adják be, amelyet 28 napos szünet követ. A kezelést mindaddig folytatják, amíg a beteg hasznot húz belőle.
Milyen mellékhatásai vannak a levofloxacinnak?
A levofloxacin által okozott nemkívánatos hatások nagymértékben függenek a hatóanyag beadásának módjától.
Levofloxacin tabletták és infúziók: Mellékhatások
A levofloxacin mellékhatásként gyakran okoz gyomor-bélrendszeri panaszokat, azaz a kezeltek egy-tíz százalékánál. Az antibiotikum nemcsak a kórokozó baktériumokat, hanem a jótékony baktériumokat is elpusztítja a bélben. A bélflóra kibillent egyensúlyából. Ennek eredményeként a betegek hányingert éreznek, hasmenést vagy hányást szenvednek.
A természetes hüvelyflórát is kibillenti egyensúlyából a levofloxacin. Ez kedvez a gombás fertőzéseknek a nemi szervek területén.
Alkalmanként (a kezeltek kevesebb mint egy százalékánál) súlycsökkenés következik be a levofloxacin bevétele után. Egyes betegek idegesek, fej-, izom- vagy ízületi fájdalmaik vannak, vagy alvási nehézségeik vannak. Egyeseknél zsibbadás vagy bizsergés jelentkezik a bőrön. Az ilyen szenzoros zavarok a levofloxacin mellékhatásai is lehetnek.
Ideális esetben a levofloxacin-terápia során kerülni kell azokat a sportokat, amelyek nagy terhelést jelentenek az inak számára, mint például a foci és a kocogás.
Ha izomgyengeség, ín-, ízületi vagy izomfájdalom bármilyen jelét észleli, ne vegyen be újabb adag levofloxacint, és beszéljen kezelőorvosával. A tünetek a kezelés kezdetén és több hónappal a kezelés befejezése után is jelentkezhetnek.
A levofloxacin megváltoztathatja a beteg vérképét. Ezenkívül a vese- és májértékek a vérképben időnként eltérnek. Ezek általában a terápia befejezése után maguktól normalizálódnak.
Egyes esetekben a levofloxacin megzavarja a szívizom vezetését (a QT-idő megnyúlása). Az orvosok hosszú QT-szindrómáról is beszélnek.
Ritka esetekben az aorta kitágulhat (aorta aneurizma) vagy az aorta fala elszakadhat (aorta disszekció). Mindkettő életveszélyes lehet.
Ha hirtelen erős mellkasi, hasi vagy háti fájdalmat érez, azonnal menjen az ügyeletre. Azonnal orvosi segítséget kell kérnie, ha hirtelen légszomjat vagy új szívdobogásérzést vagy szívritmuszavart tapasztal, vagy ha duzzanat (ödéma) alakul ki a hasában vagy a lábában.
Ritka esetekben a betegek nagyon túlérzékenyen reagálnak a levofloxacinra, egészen allergiás (anafilaxiás) sokkig. Az ilyen súlyos allergiás sokk tünetei a bőrkiütések, szívdobogásérzés, légszomj és keringési problémák, a súlyosságtól függően.
Ha súlyos allergiás sokk lehetséges tüneteit észleli, ne vegyen be további adag levofloxacint, és azonnal forduljon orvoshoz.
A levofloxacint tartalmazó tabletták és infúziók ronthatják az Ön reakcióképességét. A betegek gyakran álmosnak és álmosnak érzik magukat, különösen, ha alkoholt is fogyasztottak. Emiatt a betegeknek nem szabad aktívan részt venniük a közúti forgalomban, és nem szabad nehézgépeket kezelniük az antibiotikum-kezelés során.
Szemcseppek levofloxacinnal: mellékhatások
Ha a hatóanyagot szemcsepp formájában alkalmazzuk, nagyon kevés jut belőle a szervezet keringésébe. A mellékhatások ezért általában a szem alkalmazási helyére korlátozódnak:
A szem gyakran ég, viszket, vagy rövid ideig homályos a látás (utóbbi esetben meg kell várni, amíg látása ismét kitisztul, mielőtt gépjárművet vezetne vagy gépeket kezelne).
A levofloxacin belélegzése: mellékhatások
A leggyakrabban jelentett mellékhatások a hatóanyag belélegzése esetén a köhögés köpettel és anélkül, ízérzési zavarok, fáradtság és gyengeségérzet.
Az inhalációra ugyanaz vonatkozik, mint a tablettákra és a levofloxacint tartalmazó infúziókra: a reakciókészség, és ezáltal a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességek károsodhatnak. Ez különösen igaz alkohollal kombinálva.
A nemkívánatos mellékhatásokról további információk találhatók az Ön levofloxacin gyógyszerének betegtájékoztatójában. Beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével, ha bármilyen egyéb mellékhatást észlel vagy gyanít.
Mikor nem alkalmazható a Levofloxacin?
A levofloxacin tabletta, infúzió vagy inhaláció formájában nem alkalmazható a következő esetekben:
- A hatóanyaggal vagy a gyógyszer bármely egyéb összetevőjével szembeni túlérzékenység
- Görcsös rendellenességek (epilepszia)
- Terhesség és szoptatás
- 18 év alatti kor (kivétel: a levofloxacint tartalmazó szemcsepp gyermekek számára is kapható Németországban és Ausztriában)
- Fluorokinolon antibiotikumok korábbi használatát követő ínpanaszok
Ugyanez vonatkozik azokra a betegekre, akiknél fokozott az úgynevezett hosszú QT-szindróma (a szívvezetési zavar) kockázata. A kockázat megnő a szívbetegségek, például a szívelégtelenség vagy a szívroham miatt.
A Levofloxacin szemcseppet nem szabad alkalmazni, ha túlérzékeny a hatóanyagra vagy a cseppek bármely egyéb összetevőjére.
Ezek a kölcsönhatások a levofloxacinnal lehetségesek
A levofloxacin megzavarhatja a szívizom vezetését és meghosszabbíthatja a QT-időt (az EKG-ban egy időintervallum). Ha a betegek egyidejűleg olyan gyógyszert szednek, amelyről ismert, hogy megnyújtja a QT-időt, megnő a szívritmuszavar kockázata. Az orvosok ezért csak akkor írnak fel levofloxacint ilyen esetekben, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat, és nincs más kezelési lehetőség. Az ismert QT-megnyúlással járó gyógyszerek közé tartoznak többek között:
- Antidepresszánsok, például haloperidol
- Szívritmuszavar elleni hatóanyagok, például amiodaron
- egyéb antibiotikumok, például eritromicin
Ha a betegek egyidejűleg glükokortikoidokat („kortizont”) szednek, megnő az íngyulladás és az ínszakadás kockázata.
A kinolonok, például a levofloxacin teofillinnel (tartalék gyógyszer COPD kezelésére) és nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel (NSAID-okkal), például ibuprofénnel, naproxennel és diklofenakkal kombinálva csökkenthetik a rohamküszöböt.
A "vérhígító" warfarin és a fenprokumon hatása fokozódik, ha a levofloxacint egyidejűleg szedik.
Tájékoztassa kezelőorvosát és gyógyszerészét minden egyéb gyógyszerről és étrend-kiegészítőről, amelyet szed. Ide tartoznak a gyógynövényből készült vagy a gyógyszertárban vény nélkül kapható gyógyszerek is. Az interakciókra vonatkozó további információk az Ön levofloxacin gyógyszerének betegtájékoztatójában találhatók.
Terhesség és szoptatás
Az adatok hiánya miatt a szakértők nem javasolják a levofloxacin terhesség alatti alkalmazását. A terhes nők bakteriális fertőzéseinek kezelésében jobb alternatívák a penicillinek, cefalosporinok és makrolidok. A levofloxacin (szemcsepp) helyi alkalmazása azonban elfogadható lehet.
A levofloxacin átjut az anyatejbe. Ritka esetekben a szoptatott gyermekek hasmenésben szenvednek. Ezért ahol lehetséges, az orvosok jobban tanulmányozott antibiotikumokat, például penicillinek vagy cefalosporinokat írnak fel a szoptató anyáknak.
Hogyan szerezzünk gyógyszert levofloxacinnal
Mióta ismert a Levofloxacin?
A levofloxacin egy viszonylag új hatóanyag. A kutatók egy másik, bakteriális betegségek elleni gyógyszerből fejlesztették ki a kémiai szerkezetének kismértékű módosításával. Második generációs kinolonként a levofloxacin jobban tolerálható, mint ennek a gyógyszerosztálynak az idősebb képviselői – és hasonló hatékonysággal.
