Triamcinolon: hatások, felhasználások, mellékhatások

Hogyan működik a triamcinolon

A triamcinolon egy szintetikus glükokortikoid, amelynek elsősorban gyulladáscsökkentő hatása van. Behatol a testsejtekbe, belsőleg kötődik specifikus glükokortikoid receptorokhoz, és ezt követően gátolja a gyulladást elősegítő anyagok, például a citokinek és a prosztaglandinok felszabadulását.

Ezenkívül a glükokortikoidok, mint például a triamcinolon, gátolják bizonyos immunsejtek (T- és B-sejtek) érését/aktiválását, valamint a fehérvérsejtek (leukociták) gyulladásos helyre történő migrációját. A leukociták (beleértve a B- és T-sejteket) fontos szerepet játszanak a gyulladásban és az autoimmun betegségekben.

Emiatt a triamcinolon antiallergiás, nagyobb dózisban immunszuppresszív (= immunrendszert elnyomó) hatással is rendelkezik.

Felszívódás, lebomlás és kiválasztódás

Ha a triamcinolont szájon át, azaz szájon át (pl. tabletta formájában) alkalmazzák, a bélben teljesen felszívódik a vérbe. A legmagasabb vérszintet négy órán belül érik el.

A glükokortikoid injekció vagy külső készítmény (például kenőcs, spray stb.) formájában is alkalmazható.

Mikor kell alkalmazni a triamcinolont?

A triamcinolont szájon át (például tabletta formájában) írják fel, ha a gyógyszernek az egész szervezetben ki kell fejteni hatását (szisztémásan). Ez a helyzet például a következő betegségek esetén:

  • Allergiás rhinitis (nátha)
  • bőrbetegségek (dermatózisok), ekcéma
  • @ a mozgásszervi rendszer gyulladásos betegségei

Különféle betegségek esetén a triamcinolon közvetlenül a betegség fókuszába fecskendezhető, például rheumatoid arthritis, aktivált osteoarthritis, bursitis, periostitis, váll-kar szindróma és különféle bőrbetegségek (például lichen ruber verrucosus, lichen simplex chronicus, lichen sclerosus stb. atrófiánusok).

A hatóanyag helyi alkalmazása (például kenőcsként) atópiás dermatitisz és allergiás ekcéma esetén javasolt.

Hogyan kell alkalmazni a triamcinolont

Az adagolás a betegség típusától és súlyosságától függ. A beteg életkora is szerepet játszik.

Injekcióként általában 40-XNUMX milligramm triamcinolont adnak be három-négy hetente.

Egy grammonként egy milligramm triamcinolont tartalmazó kenőcsöt alkalmaznak naponta egyszer vagy kétszer (legfeljebb négy hétig).

Az adagolást és az alkalmazás időtartamát egyedi esetekben a kezelőorvos határozza meg.

Milyen mellékhatásai vannak a triamcinolonnak?

Szisztémás (tabletta) alkalmazása esetén a triamcinolon többek között a következő mellékhatásokat okozhatja:

  • csontritkulás
  • vöröses striák a bőrön (striae rubrae)
  • zöldhályog és szürkehályog (glaukóma és szürkehályog)
  • gyomorfekély
  • diabetes mellitus
  • fokozott víz- és nátrium-visszatartás a szervezetben, fokozott káliumkiválasztás
  • férfi hajtípus a nőknél, mint a szakáll növekedése (hirsutizmus)
  • fokozott fertőzésveszély

Ha a triamcinolont közvetlenül az ízületbe vagy a betegség gócába fecskendezik, a csontszövet elhalhat, és helyi fertőzések léphetnek fel.

Mit kell figyelembe venni a triamcinolon alkalmazásakor?

Ellenjavallatok

A triamcinolon bizonyos esetekben nem alkalmazható. Ezért a tartós szisztémás alkalmazás ellenjavallt:

  • gyomor-bél fekélyek
  • már meglévő pszichiátriai állapotok
  • krónikus vírusos májgyulladás (krónikus vírusos hepatitis)
  • az egész testet vagy annak legalább nagy részét érintő gombás fertőzések (szisztémás mikózisok)
  • nyirokcsomó-gyulladás (nyirokcsomó-gyulladás) tuberkulózis elleni védőoltás után

Egyes esetekben az orvosnak gondosan mérlegelnie kell az előnyöket és a kockázatokat a triamcinolon alkalmazása előtt, például olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében tuberkulózis szerepel.

A triamcinolon injekció beadása ellenjavallt, ha fertőzés van az alkalmazási területen.

Helyi triamcinolon készítmények (például kenőcsök) nem alkalmazhatók specifikus bőrelváltozások (tuberkulózis, szifilisz), bárányhimlő, gombás fertőzések, bakteriális bőrfertőzések, száj körüli bőrgyulladások (perioralis dermatitis), rosacea és oltási reakciók esetén.

Kölcsönhatások

Például a glükokortikoid-terápia fokozhatja a szívglikozidok és a diuretikumok hatását, és csökkentheti az orális antikoagulánsok hatását.

Nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel (például acetilszalicilsav, diklofenak) kombinálva megnő a gyomorfekély és az emésztőrendszeri vérzés kockázata.

A xenobiotikumokat lebontó májenzimek (enzim-induktorok) mennyiségét növelő gyógyszerek felgyorsítják a triamcinolon metabolizmusát, ezáltal csökkentik a terápia hatását. Ilyen enziminduktorok közé tartozik a fenitoin (epilepszia kezelésére), a rifampicin (tuberkulózis elleni antibiotikum) és a barbiturátok (például epilepszia kezelésére és érzéstelenítőként).

Az orális fogamzásgátlók (a tabletták) fokozhatják a glükokortikoidok, például a triamcinolon hatását.

Más interakciók is lehetségesek. Ezért a betegeknek tájékoztatniuk kell kezelőorvosukat az általuk használt összes készítményről (beleértve a vény nélkül kapható készítményeket is).

Korhatár

Terhesség és szoptatás

Terhesség és szoptatás ideje alatt a triamcinolon csak akkor alkalmazható, ha egészségügyi okokból feltétlenül szükséges (szigorú indikáció). Ez különösen vonatkozik a szisztémás alkalmazásra, például tablettaként.

Ezzel szemben a triamcinolonnal végzett helyi kezelés, például kenőcs vagy tinktúra formájában, a terhesség minden szakaszában elvégezhető.

Nem áll rendelkezésre részletesebb információ a triamcinolon anyatejbe történő bejuttatásáról. Hasonlóképpen nem számoltak be tünetekről a szoptatott csecsemőnél. A következők érvényesek: A triamcinolon helyileg alkalmazható szoptatás alatt, ha kerüli a mell környékét.

Terhesség és szoptatás alatti szisztémás terápiaként választott glükokortikoidok azonban a prednizolon és a prednizon. Ha lehetséges, ezeket a szereket előnyben kell részesíteni a triamcinolonnal szemben.

Hogyan szerezzünk gyógyszert triamcinolonnal

A hatóanyag Németországban, Ausztriában és Svájcban vényre, azaz csak orvosi recept felmutatásával kapható a gyógyszertárban.