Diagnózis
A diagnózis a kismedencei gyűrű törése klasszikusan az anamnézis, fizikális vizsgálat és képalkotás. Az anamnézisben az orvos a baleset menetéről, a tünetekről és a kísérő jelenlegi korlátozásokról kérdez. Érdekesek azok a meglévő alapbetegségek is, amelyek befolyásolhatják a csontok stabilitását, például hogy csontritkulás vagy csontdaganatok vannak jelen.
A következő fizikális vizsgálat, az orvos figyel arra, hogy vannak-e látható jelei az a törés, például a medence aszimmetriája, duzzanat vagy haematoma. Ezután megtapintja a csontos medencét, és a kóros mozgásképtelenséget keresi medencecsontok, hogy egymáshoz képest mozgathatók-e, vagy vannak fájdalom a medence nyomása vagy összenyomódása miatt. Ezután megvizsgálja, hogy a csípő mobilitása és érzékenysége vagy láb korlátozottak.
A fizikális vizsgálat képalkotó intézkedések követik. Először röntgenfelvételeket készítenek több síkon, amelyek lehetővé teszik a csontos helyzet kezdeti értékelését. A legtöbb esetben ezt követi a medence és a has számítógépes tomográfiája a pontosabb értékelés érdekében.
Ez, mint egy ultrahang a has vizsgálata, nagyon fontos a hasi szervek felméréséhez, valamint a vérzés és sérülések kizárásához. A megkülönböztető diagnózis Egy kismedencei gyűrű törése meg kell különböztetni a kismedencei zúzódásoktól és arthrosis. Térdsérülések, ahol a fájdalom gyakran a csípőbe vetül, szintén ki kell zárni.
Ez nagyon gyakori jelenség a gyermekeknél. Akut terápia a baleset helyszínén, ha megalapozott gyanú merül fel a kismedencei gyűrű törése a medence immobilizálásából és stabilizálásából áll medencebilincs vagy szalagok (medenceheveder) segítségével a csonttöredékek további elmozdulásának megakadályozása érdekében. Ezenkívül a kismedencei teret a lehető legkisebbnek kell tartani ezzel a stabilizáló kompresszióval, hogy ne teremjen helyet a potenciális vérzés kiterjesztésére.
Ennek eredményeként a belső vérzés legjobb esetben összenyomja önmagát. Kismedencei gyűrű fekvőbeteg kezelése törés nagyban függ a törés típusától és az ezzel járó sérüléstől. A típusú törés ép kismedencei gyűrűvel általában konzervatív módon, azaz nem műtéti úton kezelik.
Itt a kezelés középpontjában a megfelelő áll fájdalom terápia és a páciens korai mozgósítása fizioterápia segítségével. Ezután a törés önmagában és szövődmények nélkül gyógyul. A fizioterápia fontos szerepet játszik a gyógyulási folyamatban.
A B típusú kismedencei gyűrű törését rotációs instabilitással konzervatívan vagy műtéti úton kezelik, a kísérő sérülések súlyosságától függően. A C típusú kismedencei gyűrű törése abszolút műtéti indikációt jelent. Itt a medence abszolút instabilitása van jelen, ezért a legfőbb terápiás cél a redukció, azaz a csontok a kismedencei gyűrűben és az érintett struktúrák megfelelő rögzítése és stabilizálása.
Ha a környező szövet nem változik, a csonttöredékeket osteosynthesis eljárásokkal, azaz csavarok és lemezek segítségével intraoperatív módon rögzítik. Ha azonban a lágyrész súlyosan megsérül, a lágyrészre kímélő sebészeti beavatkozásokat kell alkalmazni. Egy ún külső rögzítő erre a célra használják.
Ez egy olyan konstrukció, amely ideiglenesen rögzíti a medencecsontok és így megakadályozza a törési helyzet romlását, de összekötő tengelye a testen kívül van, és ezzel ellentétben a többi osteosynthesis eljárással megkíméli a lágy szövetet. Miután a környező szövet meggyógyult, a csontos állapotok helyreállításának végleges művelete ezután követhető. A szomszédos szervek sérülésének mértékétől függően külön eljárásokat kell alkalmazni, például a sérült bélszakasz rekonstrukcióját és lezárását.
Az alkalmazott műtéti eljárástól függően különböző hosszúságú ágynyugalomra van szükség a műtét után, amelynek során fizioterápiás gyakorlatokat kell végezni az izmok felépítése és fenntartása érdekében, még akkor is, ha a beteg hosszú ideig ágyban van. A fizioterápia fontos szerepet játszik a gyógyulási folyamatban. A B típusú kismedencei gyűrű törését rotációs instabilitással konzervatív módon vagy műtéti úton kezelik, az egyidejű sérülések súlyosságától függően.
A C típusú kismedencei gyűrű törése abszolút műtéti indikációt jelent. Itt a medence abszolút instabilitása van jelen, ezért a legfőbb terápiás cél a redukció, azaz a csontok a kismedencei gyűrűben és az érintett struktúrák megfelelő rögzítése és stabilizálása. Ha a környező szövet nem sérült, akkor a csonttöredékeket osteosynthesis eljárásokkal, azaz csavarokkal és lemezekkel intraoperatív módon rögzítik.
Ha azonban a lágyrész súlyosan megsérül, a lágyrészre kímélő sebészeti beavatkozásokat kell alkalmazni. Egy ún külső rögzítő erre a célra használják. Ez egy olyan konstrukció, amely ideiglenesen rögzíti a medencecsontok és így megakadályozza a törési helyzet romlását, de összekötő tengelye a testen kívül van, és ezzel ellentétben a többi osteosynthesis eljárással megkíméli a lágy szövetet.
Miután a környező szövet meggyógyult, a csontos állapotok helyreállításának végleges művelete ezután követhető. A szomszédos szervek sérülésének mértékétől függően külön eljárásokat kell alkalmazni, például a sérült bélszakasz rekonstrukcióját és lezárását. Az alkalmazott műtéti eljárástól függően különböző hosszúságú ágynyugalomra van szükség a műtét után, amelynek során fizioterápiás gyakorlatokat kell végezni az izmok felépítése és fenntartása érdekében, még akkor is, ha a beteg hosszú ideig ágyban van. A fizioterápia fontos szerepet játszik a gyógyulási folyamatban.
