Az egészséges önértékelés a mentális élet fontos eleme Egészség. A mai világban, ahol a társadalom egyre inkább az individualizáció felé halad, minden eddiginél fontosabb.
Mi az önbecsülés?
Az önbecsülés kifejezés saját belső értékelésünket jelenti személyiségünk, képességeink, tehetségünk, erősségeink és gyengeségeink szempontjából. Az önbecsülés kifejezés saját belső értékelésünket jelenti személyiségünk, képességeink, tehetségünk, erősségeink és gyengeségeink szempontjából. Nagyrészt életeink során táplált élmények táplálják. Akiket bent tanítanak gyermekkor hogy értékes ember legyél, alapos bizalom alakul ki más emberekben, ami megkönnyíti későbbi életüket. Az önbecsülés nem statikus állapot. Minden új tapasztalat révén, legyen az pozitív vagy negatív, megváltozik az énkép. Lényegében három összetevőből áll:
Önmegfigyelés: aki bizonyos helyzetekben pozitív tapasztalatokat szerzett, bízik képességeiben és nyugodtabban kezeli a helyzeteket, mint az, aki számára ezek a helyzetek inkább szorongást váltanak ki. A saját fizikai vonzerejének ismerete szintén erősítheti vagy gyengítheti az önbizalmat. Társadalmi összehasonlítások: Az önvizsgálat mellett folyamatosan összehasonlítjuk magunkat más emberekkel. Mások viselkednek hasonlóan bizonyos helyzetekben? Ki a jobb és miért? Ez pedig kihat az önértékelésre. Visszajelzés: Amikor elismernek, csodálnak és dicsérnek, erősödik az önértékelés. Mások kritikája és a velük kapcsolatos problémák alááshatják az önbecsülést.
Funkció és feladat
A pozitív önértékelés forrása erő mindennapjainkra. Szeretnénk tudni: Ki vagyok én? Mire vagyok képes? Mennyire vagyok értékes? Azoknak az embereknek, akik pozitív választ tudnak ezekre a kérdésekre, erősödő alapjaik vannak. Az erősségeinek érzékelése fontos kulcsa az ember életének elégedettségének, Egészség és a siker. A rossz vagy ingadozó önértékelés viszont megbéníthatja és gyengítheti az embert depresszió. A megbízható pszichológiai alap segít jobban ellenállni a mindennapi igényeknek, a betegségtől, a különválástól / válástól, a munkanélküliségtől a (természeti) katasztrófák kezeléséig. Ahhoz, hogy cselekvőképes maradhasson, szüksége van egy bizonyos belső bizalomra. Különösen a fokozódó individualizáció idején fontos a stabil belső én annak érdekében, hogy tudatosítsa saját értékét. A pozitív önértékelés úgy fogalmazható meg, mint önbecsülés, önbizalom, önérvényesítés stb. Nem számít, milyen kifejezéseket választanak, a hatás ugyanaz marad. A jó önértékeléssel rendelkező emberek bíznak saját képességeikben, ezért könnyebben kockáztatnak, mint a bizonytalan emberek. Ők is kudarcot vallanak, de a kudarc okát nemcsak önmagukban keresik, hanem olyan külső körülmények között is, amelyekre csak korlátozott befolyással bírunk. Mivel az az érzésük, hogy kívánságokat és igényeket is kifejezhetnek, összességében elégedettebbnek érzik magukat, mint az önbizalmú emberek. Azok az emberek, akiknek nincs önbizalma, nem biztosak képességeikben és erősségeikben. Emiatt hajlamosak elzárkózni a kockázattól, és inkább kerülik a nehéz feladatokat, mivel nem képesek olyan jól megbirkózni a vereségekkel, és általában saját hiányosságaiknak tulajdonítják őket. Kevéssé bíznak magukban, és könnyen lemondanak. Mivel alacsony önbizalmuk annál inkább külső elismerésre szorul, ezért nem mutatják meg, miből készültek, ezért a körülöttük élők gyakran alábecsülik őket. Ők sem akarnak kellemetlen figyelmet magára vonni.
Betegségek és panaszok
Bizonyos mértékben társadalmi lényként mindannyian függünk más emberek elismerésétől. Azok azonban, akik belső értéküket alapvetően a külső elismeréstől teszik függővé, hatalmas nyomás alá helyezik magukat, hogy mindig örömet szerezzenek másoknak, és hajlandók szinte minden engedményt megtenni annak elismerése érdekében. Ha ez az elismerés nem érkezik meg, vagy ha kritikát fejeznek ki, ezek az emberek nagyon könnyen reagálnak, és személyük elutasításaként értelmezik. Ez alacsonyabbrendűségnek érzi őket, és még egy kifejezett alsóbbrendűségi komplex is kialakulhat. Ennek eredményeként belső kényszer érezhető ennek az alacsonyabbrendűségnek a kompenzálására és a többiek meggyőzésére saját eredményeiről. A férfiaknál ez az érzés gyakran egészségtelen munkamániához vezet, mert ők inkább állapotfüggők, mint a nők. Ha az önbecsülés romlik, akkor nehéz a külvilág számára magabiztosnak tűnni. Mindig attól tartanak, hogy nem tudunk eleget tenni mások igényeinek, vagy zavarba hozzuk magunkat. Néhány embernél ezek a félelmek olyan messzire mennek, hogy valóságot fejlesztenek ki belőlük társadalmi fóbia és kerülje el a többi embert. Visszavonással azonban súlyosbítják problémájukat, mert a számukra oly fontos külső felismerés ekkor teljesen hiányzik. Az eredmény egy ördögi kör, amely gyakran súlyos állapotokhoz vezet depresszió sőt öngyilkossági hajlam. Ezekben az esetekben sürgősen orvoshoz kell fordulni. Ebben a biztonságos keretrendszerben a beteg ideális esetben még megtanulhatja, hogy megnyíljon tökéletlenségében, amellyel végül minden ember rendelkezik. A jelenlegi optimalizálási társadalmunk azonban egyre inkább elveszíti az általában pozitív önérzettel rendelkező emberek önbecsülését. Annak az állandó követelésnek köszönhetően, hogy mindig mindenhol a legjobbat adjanak, különben kudarcnak kell tekinteni, még a pozitív önbizalommal rendelkező embereket is gyakran szisztematikusan kiégés.
