Vérellátás
Mindkét menisci (belső meniszkusz és a külső meniszkusz) középső részükön egyáltalán nincsenek, kívül pedig csak ritkán vannak egymás között vér hajók. Ezért a külső - még mindig a legjobban szállítható vér - a zónának a „vörös zóna” neve is van. A tápanyagellátás a belső meniszkusz így főleg a ízületi kapszula és a szinoviális folyadék (szinovia).
A szegények vér ellátás azt jelenti, hogy a meniszkusz elváltozásai (károsodása) csak lassan gyógyulnak meg. Minél beljebb van a károsodás, annál rosszabb a gyógyulási folyamat. Ez fontos a homorú-domború lencse könnyek, mivel a külső zóna könnyei a jobb vérellátás miatt általában varratokkal kezelhetők.
Ez kevésbé lehetséges a belső rész károsodásával homorú-domború lencse, ahol a meniszkusz szövet részleges eltávolítása megfelelőbb. Alapvetően a homorú-domború lencse szövet csak akkor történhet, ha a varrás nem lehetséges. Ezt azzal magyarázzák, hogy a térdízület annál magasabb, minél kevesebb meniszkusz marad meg.
Klinikai jelentőség
A meniszkusz elváltozások a térdízület Az belső meniszkusz - a mediális kollaterális szalaghoz tapadása miatt - sokkal gyakrabban érintik sérülések, mint a külső meniszkusz. Jellemzően forgási mozgások közben szakad meg, amikor a térd hajlik és a láb a földhöz van rögzítve, ezért nem forog. Például amikor síel vagy focizik összecsukott cipővel. Gyakran nem egyedül érinti, hanem az úgynevezett „boldogtalan triád” (boldogtalan triász) keretein belül szakad meg, a medialis collateralis szalag és az elülső rész további megrepedésével. keresztszalag (ligamentum cruciatus anterius).
Szakadt vagy sérült belső meniszkusz
A belső meniszkusz leggyakrabban a sport sérülések. Különösen a mozdulatok a térdízület hirtelen megállások esetén forgási mozgások vagy elmozdulások károsíthatják a meniszkuszt. Azok a sportok, amelyekben az ilyen mozgások különösen gyakran előfordulnak, a foci, kosárlabda, tenisz és a síelés.
A belső leggyakoribb nem traumatikus oka meniszkusz károsodás a kopással kapcsolatos meniszkusz sérülések. Az ízületi felületek elhasználódása az évek során vagy állandó helytelen terheléssel a meniszkuszok kopásához vezet. Ez egyrészt károsítja magukat a meniszkuszokat, másrészt érzékenyebbé válnak a traumás sérülésekre. A kopott meniszkuszban szenvedő személynél a meniszkusz könnyebben elszakad fizikai stressz alatt, mint az ép meniszkuszban szenvedőnél.
A meniszket károsító helytelen törzsek magukban foglalják a veleszületetteket is láb téves helyzet (kopogtató térd vagy íj láb), valamint gyakori guggolás vagy túlsúly munka. A belső meniszkusz degeneratív folyamatában az érintett személy általában növekszik fájdalom amikor a térd stressz alatt áll. A fájdalom a sérülés súlyosságától függően változik.
Ha a meniszkusz csak kissé szakad, akkor a fájdalom lehet, hogy csak enyhe. Ha a meniszkusz szakadt, a térd gyakran nem mozgatható a normál mozgástartományban. Ha a meniszkusz egyes részei már dörzsölődtek vagy felemelkedtek, a térdhajlítás vagy meghosszabbítás repedési zajokat okozhat a térdízületben.
Ha egy meniszkusz baleset közben hirtelen elszakad, ez általában erős, szúró fájdalomként térdbe lő, ami a térd további megterhelését lehetetlenné teszi. Ezenkívül gyakran ízületi folyadék alakul ki, amely a térd duzzanatához vezet. Normál mozgástartományt ezután már nem adunk meg.
Robbantott is porcogó részek az ízület akut elzáródásához vezethetnek, amelyet ezután már nem, vagy alig lehet hajlítani vagy nyújtani. A belső meniszkusz szakadás diagnosztizálásának legfontosabb orvosi eszköze a fizikális vizsgálat. Különböző ortopédiai vizsgálatokkal az orvos ellenőrizheti a meniszkusz érintettségét.
Különböző kézmozdulatokat, nyomáspontokat és mozgássorozatot használnak, és ezeket ellenőrzik fájdalmasságuk szempontjából. Ha a belső meniszkusz sérült, a fájdalom a térdízület résének belső oldalára koncentrálódik. A képalkotásban a mágneses rezonancia képalkotás (a térd MRI-je) különösen alkalmas a szakadt meniszkusz.
Artroszkópiás felhasználható a meniszkusz károsodásának mértékének meghatározására is. Ez fontos lehet a választott terápiás eljárás szempontjából. A a meniszkusz szakadás terápiája fontos, mivel különben hosszú távú szövődmények merülhetnek fel.
Különösen akkor, ha a belső meniszkusz részei már bejutottak az ízületi térbe, a sérülés műtéti kezelését kell választani, mert a szabad porcogó darab a súrlódás miatt az ízületi felületek további károsodásához vezet. Hosszú távon ez viszont a arthrosis a térdízületben. A szakadás helyétől függően a meniszkusz varrást kell előnyben részesíteni.
Ez azonban csak olyan helyeken hajtható végre, ahol a belső meniszkusz jobban ellátódik vérrel. Ellenkező esetben a varrat nem lesz képes a meniszkusz részek összeolvadásához. Alternatív eljárásokként részleges meniszkusz reszekció vagy teljes meniszkusz reszekció jöhet szóba olyan területeken, ahol rossz a vérellátás.
Részleges meniscectomiával a lehető legkevesebb meniszkusz szövetet távolítják el. Különösen a szabad töredékeket távolítják el az ízületből, hogy azok ne okozzanak további sérüléseket az ízületek felületein. Ha a meniszkusz szakadása nagyon nagy, az optimális terápiás eredmény elérése érdekében néha az egész meniszkuszt el kell távolítani.
Ezt követően az eltávolított belső meniszkuszt transzplantációval vagy mesterséges meniszkusszal kell helyettesíteni. Különösen fontosak az ízület mobilitásának helyreállítására szolgáló fizioterápiás gyakorlatok. A sérülés mértékétől függően hetekig vagy hónapokba telhet, mire a térd újra normálisan megterhelhető, és a sportot újra gyakorolni lehet.
A kezelőorvosnak ezt egyénileg kell megbeszélnie a pácienssel. A kisebb meniszkusz sérülésekhez nem feltétlenül szükséges műtét. Ebben az esetben gyakran az érintett megkönnyebbülése láb a térd néhány hétig tartó mozgásképtelenné válásával a fájdalomcsillapítók és a gyógytorna segít elérni a jó gyógyulást.
A belső meniszkusz sérülése nagyon fájdalmas lehet. A hirtelen fellépő meniszkusz-könnyek, például baleset vagy sportsérülés következtében, általában fájdalmat okoznak az érintett térdízületben. Ha egy darab porcogó teljesen leválik vagy kinyúlik az ízületi térbe, ez a térdízület mobilitásának hirtelen blokkolásához vezethet. A meniszkusz degeneratív folyamata által okozott fájdalom meglehetősen diffúz és kevésbé lövöldöz.
Főleg stresszes helyzetekben jelentkeznek, és a megterhelés mértékével nőnek. A belső meniszkusz károsodását különösen jelzi az ízületi rés területén fellépő fájdalom, amelyet szintén kiválthat az ujjakkal történő nyomás, vagy a térd kifelé fordításakor jelentkező fájdalom (külső forgás), valamint a guggoló helyzetből való guggolás vagy felállás fájdalma. Ezenkívül a meniszkusz sérülésének részeként közös effúzió is kialakulhat.
Ebben az esetben a folyadék felhalmozódik az ízületi térben, és megnyomja a környező struktúrákat. Az effúzió mértékétől függően fájdalmat is okozhat, mivel a térd ekkor nagyon feszes és feszes. Ha egy szakadt meniszkusz nem kezelik megfelelően, arthrosis a térdízületben hosszú távon kialakulhat.
Ezt akkor is a fájdalom jellemzi, amikor a térdet elmozdítják. Ennek elkerülése érdekében elengedhetetlen a korai és egyénileg adaptált terápia. A műtét nem mindig szükséges.
