Hogyan működik az ultrahangterápia?
A gyógytornász először speciális ultrahanggéllel keni fel a kezelendő testfelületet. Ez optimális kapcsolatot hoz létre a bőr és az ultrahangszonda között – a szonda és a testfelület közötti kis légrétegek is megakadályozzák az ultrahanghullámok átvitelét. Alternatív megoldásként az ultrahangos kezelés vízfürdőben is elvégezhető.
A kezelés során a terapeuta a jelátalakítót a kezelendő testfelületen mozgatja. A hanghullámokat a készülék folyamatosan (állandó hang) vagy impulzusokban (impulzushang) bocsátja ki. Akár öt centiméter mélyen is behatolnak a szövetbe. Az ultrahangos kezelés egy úgynevezett mikromasszázst is eredményez.
Az ultrahangterápia speciális formája az ultrafonoforézis, melynek során például gyulladáscsökkentő gyógyszert juttatnak a szervezetbe ultrahanghullámokon keresztül.
Mikor lehet hasznos az ultrahangterápia?
A hanghullámok különösen hatékonyak például ott, ahol az inak és a csontok találkoznak. A csontok erősebben verik vissza a hanghullámokat, mint a környező szövetek, és hő keletkezik. Ezért az ultrahang terápiát elsősorban az alábbi panaszok és betegségek esetén alkalmazzák:
- A szalagok, inak és bursa sérülései
- Csontfal képződés (periostosis)
- felületes arthrosis (ízületi kopás)
- Késleltetett csontgyógyulás törések után
- Balesetek okozta lágyrész sérülések (zúzódások, ficamok)
- gerincszindróma (az akut vagy krónikus fájdalom gyűjtőfogalma, amelyet általában az izmok, csigolyaközi lemezek és/vagy csigolyaízületek váltanak ki, és a gerinc funkcionális rendellenességeihez kapcsolódnak – esetleg a karokat és/vagy lábakat érintik)
- Reumatikus betegségek
- krónikus gyulladásos betegségek
Az ultrahangterápiát általában kiegészítő intézkedésként alkalmazzák, például fizioterápiával kombinálva.
Az ultrahangterápia hatékonysága számos alkalmazási területen még nem bizonyított kellőképpen. Ezért további vizsgálatokra van szükség.
Milyen kockázatokkal jár az ultrahangos kezelés?
Bár az ultrahang adagolása nagyon egyszerű, vannak kockázatok. Túladagolás esetén a szövetek elhalhatnak (nekrózis). Ha fájdalmat érez az ultrahangos kezelés alatt vagy után, azonnal értesítse terapeutáját.
Mikor és hol nem szabad ultrahangos kezelést végezni?
- Akut fertőzések, fertőző betegségek és lázas állapotok
- Felületes vénák gyulladása vérrögképződéssel (thrombophlebitis)
- Mélyvénák elzáródása vérrög által (phlebothombosis, más néven mélyvénás trombózis)
- Kórosan fokozott vérzési hajlam (haemorrhagiás diathesis)
- „dohányzó láb” (perifériás artériás elzáródásos betegség), 3-as vagy 4-es súlyossági fokozattal
- Bőrelváltozások (különösen gyulladásos elváltozások)
- megmagyarázhatatlan daganatok
- bizonyított érelmeszesedés („artériák megkeményedése”)
A laminectomiás hegek feletti terület (laminectomia = a csontos csigolyatestek részeinek műtéti eltávolítása) szintén tabu az ultrahangos kezelésben. Ugyanez vonatkozik a szívritmus-szabályozót viselők szívének 30-40 centiméteres sugarú körzetére.
Ezenkívül vannak olyan szervek és szövetek, amelyeket nem szabad ultrahanggal kezelni, például a heréket és a szemgolyókat. Terhes nők esetében sem szabad ultrahangos kezelést végezni a méh területén.
