Hogyan működik a trimipramin
A trimipramin a triciklikus antidepresszánsok (TCA) csoportjába tartozik. Hangulatjavító (antidepresszáns), nyugtató (nyugtató) és szorongásoldó (szorongásoldó) hatása van. Ezenkívül a trimipramin erős gátló hatással van a stresszhormonok felszabadulására.
Egy idegsejt neurotranszmittert szabadít fel, amely azután a szomszédos sejtek bizonyos dokkolási helyeihez (receptorokhoz) kötődik, ezáltal megfelelő (serkentő vagy gátló) jelet továbbít. Ezt követően a hírvivő újra felszívódik a kiindulási sejtbe, ami megszünteti annak jelátviteli hatását.
Ezenkívül a trimipramin gátolja a stresszhormonok (például az adrenalin) felszabadulását, és blokkolja az úgynevezett dopamin D2 receptorokat. Valószínűleg ez magyarázza az antidepresszáns jó hatékonyságát téves depresszióban, skizofrén pszichózisban, mániában (kórosan emelkedett hangulatban) és alvászavarokban.
Felvétel és kiürülés
Mikor kell használni a trimipramint?
A trimipramint antidepresszáns, nyugtató, alvást kiváltó és szorongásoldó hatásai miatt használják:
- depressziós rendellenességek, amelyek a belső nyugtalanság, a szorongás és az alvászavarok vezető tünetei
A trimipramin másik lehetséges felhasználása az opioidfüggők kezelése. Itt a hatóanyag enyhíti az elvonási tüneteket, például a szorongást vagy a nyugtalanságot. Itt is „off-label” a használat.
Hogyan kell alkalmazni a trimipramint
A hatóanyagot tabletták, cseppek vagy oldatok formájában használják. Az adagot a kezelőorvos határozza meg. Általában napi 25-50 milligramm adagolás kezdődik.
A krónikus fájdalmas állapotok kezelése napi 50 milligramm adaggal kezdődik, és a maximális napi adag 150 milligrammra növelhető. Depressziós tünetek nélküli alvászavarok esetén általában 25-50 milligrammot kell bevenni este.
Idős betegeknél, valamint máj- vagy vesegyengeségben szenvedő betegeknél dózismódosítás szükséges.
Mik a trimipramin mellékhatásai?
Nagyon gyakori mellékhatások a fáradtság, álmosság, szédülés, székrekedés, étvágy és súlygyarapodás, szájszárazság, izzadás, valamint a szemek közeli és távoli látásához való alkalmazkodási nehézségei (akkomodációs zavarok).
A trimipramin gyakori mellékhatásai közé tartoznak az általános tünetek, mint például a nyugtalanság, alvászavarok, hányinger és gyomorfájdalom, de ezek maguk a depresszió következményei is lehetnek.
Mire kell figyelnem a trimipramin szedésekor?
Ellenjavallatok
A trimipramint nem szabad használni:
- kezeletlen szűk zugú glaukóma (a glaukóma egyik formája)
- súlyos szívbetegség
- vizelet diszfunkció
- bélbénulás (paralitikus ileus)
- monoamin-oxidáz-gátlók (MAO-gátlók) egyidejű alkalmazása – többek között depresszió és Parkinson-kór kezelésére használják
Gyógyszerkölcsönhatások
- Központi depresszáns anyagok, például opioidok (erős fájdalomcsillapítók), altatók (altatók) és alkohol
- antikolinerg szerek, mint például az atropin (a sürgősségi orvoslásban és a szemészetben használják) és a parkinson-kór elleni szerek
- Bizonyos szívritmuszavarok kezelésére szolgáló gyógyszerek (antiaritmiás szerek), például cinidin és amiodaron
- olyan gyógyszerek, amelyek a QT-idő megnyúlását okozzák a szívben
Korhatár
A Trimipramin nem alkalmazható 18 év alatti gyermekek és serdülők depressziójának kezelésére.
A már megkezdett trimipramin-terápia terhesség alatt is folytatható. Ha egy terhes nőnek először van szüksége antidepresszánsra, akkor más, nagyobb tapasztalattal rendelkező szereket (például citalopramot vagy szertralint) kell előnyben részesíteni – még akkor is, ha eddig nem merült fel a gyanú, hogy a trimipramin káros hatással lenne a meg nem született gyermek.
Nincs publikált tapasztalat a trimipramin szoptatásáról. Ezért szoptatás alatt csak akkor írják fel, ha jobban tanulmányozott antidepresszánsok nem választhatók.
Hogyan szerezzünk gyógyszert trimipraminnal
A trimipramint Németországban és Svájcban csak orvosi rendelvényre lehet beszerezni a gyógyszertárakban. A vényköteles kis dózisú készítményekre is vonatkozik.
Ausztriában nem kaphatóak trimipramin hatóanyagot tartalmazó készítmények.
A triciklikus antidepresszánsokat az 1950-es években fejlesztették ki, és a csoport legrégebbi anyagai közé tartoznak. Az imipramin volt az első antidepresszáns hatású gyógyszer ebben az osztályban.
Ezt követően sok más, hasonló kémiai szerkezetű triciklikus antidepresszánst fejlesztettek ki és hoztak forgalomba – köztük a trimipramint 1961-ben.
