Szinonimák tágabb értelemben
Orvosi: Hyperhidrosis Hyperhidrosis facialis = verejtékezés az arcban Hyperhidrosis manuum = kézi izzadás
Definíció Hyperhidrosis
A hiperhidrózis kifejezés (a görög „hiper” -ből: több, fent és „hidros”: víz, verejték) a túlzott izzadásra való hajlamot írja le. Ez előfordulhat bizonyos területeken, valamint az egész testben.
Diagnózis Hyperhydrosis
A hyperhidrosis diagnózisát klinikailag állapítják meg, ami azt jelenti, hogy nincsenek olyan objektív vizsgálatok (pl. Az izzadás mértékének mérése), amelyek diagnózishoz vezethetnek. Csak a vizsgáló orvos tudja felállítani a diagnózist a tünetek alapján, az kórtörténet (anamnézis) és orvosi vizsgálata. Azoknál a betegeknél, akik ilyen tünetekkel jelentkeznek, először kezet fogok.
Ezekben az esetekben gyakran megfigyelhető, hogy a betegek először megtörlik a kezüket a nadrágjukon, majd - még mindig szorongva - kinyújtják a kezüket. Éveken át tartó szenvedés után az orvos elé terjesztés stresszes helyzet. Bizonyos esetekben az orvosi konzultáció során észrevehető, hogy a betegek kezéből verejték csöpög.
Bizonyos esetekben nehéz megkülönböztetni a természetes (fiziológiai) izzadást extrém helyzetekben és a túlzott izzadást, mint betegség állapotát. A beteg szubjektív észlelése segít megtalálni a helyes utat. Azok a személyek, akiknek már van viselkedési rendellenességük - leggyakrabban a társadalmi elszigeteltségről van szó - nyilván olyan betegségben szenvednek, amely kezelést igényel.
Az izzadás oka az emberi test természetes szabályozási mechanizmusában rejlik. Ha a beteg sportol, az energia-anyagcseréje fokozódik, és az energiát glükóz formájában biztosítják. Az energia-anyagcsere ezen szabályozása révén hő képződik a testben, amelynek valahogy el kell menekülnie a testből, hogy a test hőmérséklete ne emelkedjen.
Erre a célra úgynevezett szimpatikus idegrostok aktiválódnak. Ezek a szimpatikus idegrostok okozzák az izzadást, mivel biztosítják, hogy a hírvivő anyag acetilkolin megjelent, és arról van szó, hogy a verejtékmirigyek több izzadságot termel, és így a testben lévő felesleges hőt kifelé szállítja. Így az izzadás oka az önkéntelen, vegetatív idegrendszer, amely a szimpatikus és a parasimpatikus idegek.
Az önkéntelen azonban azt is jelenti, hogy nem lehet ellenőrizni a verejtékképződés mértékét, de amint a szimpatikus idegrendszer erősen aktiválódik, automatikusan izzad. Az izzadás oka tehát az is lehet, hogy a beteg izgatott, például a vizsgálat előtt, vagy hogy a betegnek van pajzsmirigy-túlműködés, ami aztán a szimpatikusok hangnemének állandó növekedéséhez vezet idegrendszer. Az izzadás másik oka a különféle rendellenességek is lehetnek hormonok, ami például pubertáskor vagy a menopauza (klimax).
Így hőhullámok jelentkezhetnek a menopauza. Általában az izzadás okai általában nem szokatlanok, de a túlzottan izzadó betegeknél (hiperhidrózis) orvoshoz kell fordulni. A betegeknek mindenekelőtt óvatosnak kell lenniük, ha fokozott az izzadás éjszaka. Az éjszakai izzadás oka lehet daganatos betegség is, és úgynevezett B-tüneti. Fertőzések, mentális rendellenességek, szív betegségek vagy anyagcsere-rendellenességek is az izzadás oka lehet, ezért a többet izzadó betegeknek feltétlenül orvoshoz kell fordulniuk.
