Sípcsontfejtörés: leírás
A sípcsont platótörésénél a sípcsont feje eltörik. Gyakran a térdízület is érintett. A sípcsont-fennsík törések az összes törések körülbelül egy-két százalékát teszik ki.
Mivel a lábszár tengelye enyhén O-csont alakú, és a külső csont csontszerkezete vékonyabb, a sípcsontcsont külső oldalán gyakoribbak a törések. Az egészségügyi szakemberek ezt a törést laterális sípcsont-platótörésnek is nevezik. Kevésbé gyakori a mediális sípcsont-platótörés (a test közepe felé elhelyezkedő sípcsont-plató törés).
A sípcsont-fennsík törésének három különböző formája van az AO osztályozás szerint (AO = Arbeitsgemeinschaft für Osteosynthesefragen):
- A-törések: olyan törések, amelyekben az ízület nem érintett (csontos ínszalag-avulsió)
- B-törések: részleges ízületi érintettséggel járó törések, például hasítási törések, benyomódásos törések (lenyomattörések) és lenyomathasítási törések
- C törések: teljes ízületi törések
A sípcsont-fennsíktörés tipikus tünetei a térd és a lábszár területén fellépő fájdalom és duzzanat. Szinte mindig előfordul térdízületi effúzió is. Ekkor a vér felhalmozódik az ízületi tokban. A technikai terminológiában ezt hemarthrosisnak nevezik. A fájdalom miatt az érintett már nem tudja megfelelően mozgatni a térdízületet.
Gyakran a keresztszalag és a mellékszalagok is megsérülnek sípcsont platótörésben. A meniszkusz is érintett lehet. Ha több csonttörés is előfordult, vagy aprított törés van, mindig fennáll a lábszár kompartment szindróma veszélye. Ebben az esetben a szöveti nyomás megnő a duzzanat és a vér felhalmozódása miatt, így a fascián belüli idegek, izmok és erek összeszorulnak. Ha a szövet tartósan megsérül, a karmos lábujjak következhetnek be.
Tibialis platótörés: okok és kockázati tényezők
Fiatalabb betegeknél gyakran fordul elő hasadásos törés, amely kombinálható benyomódásos töréssel (lenyomattörés). Idősebb betegeknél a csontritkulás (csontvesztés) gyakran a sípcsont plató töréséhez vezet. Ezután általában behúzódási törések alakulnak ki.
Ezen a területen az ínszalag sérüléseket a forgási és nyírófeszültség okozza. Az esetek mintegy 63 százalékában meniszkusz és keresztszalag sérülések is előfordulnak.
Tibialis platótörés: vizsgálatok és diagnózis
A sípcsont-fennsíktörésekért felelős szakember az ortopéd és traumasebész orvos. Először megkérdezi, hogy pontosan hogyan történt a baleset, és az Ön kórtörténetét (anamnézist). A lehetséges kérdések a következők:
- Mi történt pontosan a balesetben?
- Fájdalmaid vannak?
- Továbbra is tudja mozgatni a lábát vagy behajlítani a térdét?
- Volt-e korábban panasz, például fájdalom és mozgáskorlátozottság?
Tibialis platótörés: Képalkotó vizsgálat
A sípcsont-platótörés további diagnosztizálására röntgenfelvételeket készítenek. Ez magában foglalja a láb röntgenfelvételét oldalról és elölről.
A számítógépes tomográfia (CT) segít megtervezni az általában szükséges műtétet. Nehéz térdsérülések esetén a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) hasznos lehet. Ez lehetővé teszi az esetleges meniszkusz- vagy szalagsérülések pontosabb értékelését.
Tibialis platótörés: kezelés
A sípcsont platótörését kezdetben gipsz sínben vagy tépőzáras sínben rögzítik, hogy enyhítsék a lábra nehezedő nyomást, és lehetővé tegyék a duzzanat lecsengését. Ahogy előrehalad, az ilyen törést ritkán kezelik konzervatív módon. A legtöbb esetben műtétre van szükség.
Tibialis platótörés: Konzervatív kezelés
Az első fázis leküzdése után a térdízületet általában passzívan mozgatják át motoros sín segítségével. A láb 10-15 kilogrammos súllyal sétapálcákkal és tépőzáras sínnel körülbelül hat-nyolc hétig terhelhető. További hat-nyolc hét elteltével a teherbírás lassan a testsúly felére növelhető.
Tibialis platótörés: műtéti kezelés
A sípcsont-fennsík törésének minden más esetét általában műtéti úton kezelik. A kezelés célja az ízületi felület helyreállítása és a gyakorlatok mielőbbi megkezdése. A sebész egyszerű hasított töréseket csavaroz be. Megtölti a sérült ízületi felületet – vagy a páciens saját csontanyagával (a csípőtaréjból), vagy szintetikusan előállított csontpótló anyaggal, például kalcium-foszfáttal vagy hidroxiapatittal.
A műtét után a térdízületet rendszeresen passzívan mozgatják motoros sín segítségével. A lábat ezután körülbelül hat-tizenkét hétig meg kell könnyíteni.
Tibialis platótörés: a betegség lefolyása és prognózisa
A sípcsont platótörés gyógyulási folyamata változó. Az orvos rendszeres röntgenvizsgálattal ellenőrzi. Konzervatív kezelés mellett átlagosan nyolc-tíz hétig tart a törés gyógyulása. Ha a sípcsont plató törése enyhén elmozdul, a hosszú távú prognózis általában nagyon jó. Ha egy sípcsont-platótörést operálnak, a prognózis a beteg életkorától és a már meglévő állapotoktól is függ, mint például az ízületi kopás (osteoarthritis) és a csontvesztés (osteoporosis).
Tibiális platótörés: szövődmények
Ha a szalagok érintettek a sípcsont-platótörésben, vagy ha aprított törésről van szó, mindig fennáll annak a veszélye, hogy a popliteális artéria (A. poplitea) artériája is megsérül. Az idegek viszont ritkán érintettek.
További lehetséges szövődmények a sebgyógyulási zavarok. Ezek gyakran akkor fordulnak elő, ha a műtétet túl korán végzik el, mivel a sípcsontot csak vékony lágyszövethüvely veszi körül. Ezenkívül fertőzés is előfordulhat: Ezután a térdízületet ki kell tisztítani és alaposan ki kell öblíteni. Fertőzés is lehet az oka, ha a sípcsont-plató törés nem gyógyul (pszeudoarthrosis).
