A reakció normája megegyezik ugyanazon genetikai anyag két fenotípusának lehetséges variációinak genetikailag megtervezett tartományával. A végső tulajdonság kifejezése ezen előre meghatározott sávszélességen belül minden esetben a külső környezeti hatásoktól függ. A módosítás tartománya szerepet játszik a betegség genetikai hajlamának összefüggésében is, amelyeknek nem kell automatikusan vezet tényleges betegséghez.
Mi a reakció normája?
A módosítási képesség mértéke a normális reakció normaként rejlik magukban a génekben. Így a genetikai reakció normája az azonos genotípust kapott fenotípus sajátos variációs tartománya. A genotípus egy szervezet örökletes képe, és úgy tekintik, hogy ez képviseli a genetikai felépítést és így a fenotípus kereteit. Így a genotípus meghatározza a fenotípus morfológiai élettani tulajdonságainak expressziójának lehetséges tartományát. A fenotípusos variáció elve miatt azonban az egyes tulajdonságokban jelentős különbségek jelentkezhetnek ugyanazon faji tagság ellenére. A fenotípusos variáció képezi az evolúciós változás alapját. Még pontosan ugyanazon genotípus esetén sem kizárt a fenotípusos variáció. Így a 100% -ban azonos genetikai anyaggal rendelkező azonos ikrek bizonyos mértékben megfelelhetnek a különböző fenotípusoknak. Az azonos genotípus fenotípusos variációit a környezeti hatásokra adott válaszként kell érteni. A genetikailag azonos szervezetek sokféle tulajdonságot fejlesztenek ki, amikor különböző típusú környezeti ingereknek vannak kitéve, és így küllemükben különböznek egymástól. A fenotípus változásait kizárólag környezeti hatások okozzák, tehát anélkül gén különbség, adaptív válaszok, más néven módosítás. A módosítási képesség mértéke reakciónormaként rejlik magukban a génekben. Tehát a genetikai reakció normája az azonos genotípus fenotípusának variációs tartománya. A reakciónorm kifejezés Richard Woltereckre nyúlik vissza, aki először a 20. század elején használta. A módosítás szélessége kifejezés szinonimának számít.
Funkció és feladat
Annak ellenére, hogy pontosan ugyanaz a genetikai anyaguk van, az azonos ikrek kisebb-nagyobb mértékben eltérhetnek egymástól nő különböző környezetekben. E különbségek tartományát a reakció normája határozza meg. Például az azonos genotípusú egyéneknek nem kell pontosan azonos méretűnek lenniük. Reakciónormájuk meghatározza azt a spektrumot, amelyen belül méretük tartománya lehet. Például ez a spektrum legalább 1.60 métert és legfeljebb 1.90 métert biztosíthat. Az, hogy az egyének milyen méretben fejlődnek, a környezetüktől függ. Ez a környezeti viszonyokra adott reakció tehát genetikailag benne rejlik a módosulási tartományban. Így a természetes szelekció elve befolyásolja a reakció normáját. Rendkívül változó környezeti feltételek esetén nagyobb változékonyságra van szükség. Így nagy változékonyságú környezetben a viszonylag széles reakciónorm magasabb túlélhetőséget ígér. Viszonylag változatlan fülkékben környezeti tényezők, csak egy szűken meghatározott reakciónormára lehet számítani az azonos egyének esetében genetika, mivel a nagy változékonyság nem különösebben éri meg a túlélés célját, amikor környezeti tényezők állandó marad. Az azonos genotípusú növények képesek elhelyezkedésüktől függően különböző levélalakokat kialakítani. A napon keményebb és kisebb naplevelek fejlődnek ki bennük. Az árnyékban viszont vékonyabb árnyalatú levelek fejlődnek. Ugyanígy sok állat képes megváltoztatni szőrzetének színét az évszaktól függően. Az emberek számára ez azt is jelenti, hogy génjeik különböző lehetőségeket kínálnak számukra fizikai. Ezeknek a lehetőségeknek a végső kihasználása nagymértékben függ azoktól a tapasztalatoktól, amelyeknek minden egyén ki van téve, vagy ki lesz téve. A válasz normája végső soron az ökológiai réstől függ. Vagyis a környezet miliője és változékonysága határozza meg, hogy az egyének fenotípusos kifejeződésének milyen szélesnek kell lennie ahhoz, hogy evolúciós előnyeik legyenek. A tényleges kifejezés csak egy adott környezeti hatás jelenlétével vagy hiányával jelentkezik.
Betegségek és rendellenességek
Alapvetően a módosításokat meg kell különböztetni a mutációktól. A fenotípusos módosítások a genetikai válasz normán belül fordulnak elő, de nem öröklődnek automatikusan és nem rögzülnek. Például, ha egy nyúl télen fehérre változtatja a kabát színét, akkor nem fog tiszta fehér nyuszit szülni. Utóda azonban a környezeti hatásoktól függően ismét megváltoztathatja a kabát színét az öröklött módosítási tartományon belül. A reakció normája genetikai alapon alkalmazkodik a változó környezetekhez, amennyiben az egy adott környezeti rés változékonyságának változásától függően az idő múlásával szűkebbé vagy tágabbá válhat. Ha évtizedekig vagy akár évszázadokig tartósan hiányzik a hó, akkor egy mezei nyúlnak már nem lesz haszna abból, ha az adott fülkében fennmarad a kabát színének változása. Így a reakció normája genetikailag szűkülhet. Klinikailag a reakció normája a genetikai diszpozíciók összefüggésében a legrelevánsabb. Egy bizonyos betegség genetikai hajlamával rendelkező egyénnél nagyobb a betegség kialakulásának kockázata, ami a génjeiben rejlik. A megnövekedett kockázat azonban nem feltétlenül vezet tényleges betegséghez. Például, ha két azonos iker ugyanazt a genetikai hajlamot hordozza rák, mindkét ember életében nem feltétlenül alakul ki rák. Feltéve, hogy pontosan ugyanazt az életmódot követik, mindketten vagy megkapják a betegséget, vagy nem kapják meg a betegséget. Ha azonban eltérő életmódot folytatnak különböző ingerhatásokkal, ez az egyének betegségét eredményezheti. A betegségre gyakorolt külső hatások kapcsán az orvostudomány exogén tényezőkről beszél. A betegség genetikai elrendezése endogén tényező. Az endogén hajlam ellenére a betegségeket okozó exogén tényezők célzott elkerülése bizonyos körülmények között megakadályozhatja a genetikailag hajlamos betegséget. Ezek az összefüggések végső soron a válasznorma vagy a módosítási sáv eredménye. Ha nem léteznének, a betegség kialakulását kizárólag az endogén tényezők határoznák meg, és így genetikailag biztosan előre programoznák.
