CT a tüdőben
A CT a tüdő eredményeket szolgáltat a tüdő legkisebb változásairól, és ez néhány másodpercen belül a teljes tüdő megjelenését eredményezi. Mind a vér hajók az tüdő és magát a tüdőszövetet is jobban lehet értékelni számítógépes tomográfiával, mint szinte minden más gyakori vizsgálattal. Gyakori oka annak CT a tüdőben a krónikus légúti betegségek vizsgálata, különösen COPD, ami a támogató keretrendszer változásaihoz is vezet.
Itt a vizsgálat eredménye jelentősen befolyásolhatja a terápia menetét. További terület a .változások vizsgálata Röntgen kép, amely daganat lehet. A számítógépes tomográfia ezután lehetővé teszi a Röntgen kép, mivel ezek mind hasonlóak a hagyományos röntgenképeken.
Mivel a számítógépes tomográfia során sok kép a tüdő lehet venni, akár a milliméteres tartomány változásai is felmérhetők, és ha daganatról van szó, akkor nagyon korai stádiumban kimutatható. A hasi számítógépes tomográfiához hasonlóan CT a tüdőben kontrasztanyag beadásával is elvégezhető. Erre azért van szükség, hogy a legkisebb és legkisebb struktúrákat is jól lehessen megjeleníteni.
Ha kontrasztanyaggal végzett vizsgálatot kell végezni, fontos, hogy elvégezze vér hogy ellenőrizze a vese néhány érték alapján, mivel a kontrasztanyag a vesén keresztül ürül, és a vesének tapintatosnak kell lennie, vagy korlátozott vesefunkciójú betegeknél az adagot módosítani kell. A pajzsmirigy diszfunkciójában szenvedő betegeknek erről mindenképpen tájékoztatniuk kell minket, mivel a kontrasztanyag tartalmaz jód és ez a pajzsmirigy diszfunkciójához is vezethet, különösen akkor, ha annak működése már zavart. Bármennyire nélkülözhetetlenné vált a számítógépes tomográfia napjainkban, káros hatása a sugárterhelés miatt ellentmondásos, különösen azoknál a betegeknél, akiknek gyakrabban kell ilyen vizsgálatokon átesniük.
A sugárterhelés szó kissé homályos kifejezés radiológia. Abszorbált dózisnak hívják, és leírja, hogy a Röntgen a sugárzást a szövet energiaként veszi fel. Szürkében (Gy) fejezik ki, ahol 1 Gy = J / kg, vagyis a szövet által elnyelt energia kilogrammonként.
Egy másik fontos paraméter az ekvivalens dózis. Az elnyelt energia mennyiségén kívül figyelembe veszi a sugárzás típusát is. Ez azért fontos, mert különböző típusú sugárzások léteznek, amelyek hatásaikban (és az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásaikban) jelentősen eltérnek egymástól.
Ezért az ekvivalens dózis esetében az elnyelt dózist meg kell szorozni egy sugárzás súlyozásával vagy minőségi tényezővel. Sietertben (Sv) fejezik ki. Ebből származik a hatásos dózis is, amely azt is figyelembe veszi, hogy a különböző szervek eltérően reagálnak a sugárzásra.
Például az ivarmirigyek, mint például a herék és a petefészkek és a vörös (vérképző) csontvelő nagyon érzékenyek a sugárzásra, míg a bőr és a csont felülete kevésbé. Ezt úgy vesszük figyelembe, hogy az ekvivalens tényezőt megszorozzuk egy szerv súlyozási tényezőjével; az egység ugyanaz marad, nevezetesen sievert (Sv). Ezeket az értékeket most fel lehet használni egy radiológiai vizsgálathoz, például számítógépes tomográfiához kapcsolódó sugárterhelés leírására.
Itt megkülönböztetik, hogy a CT melyik testrészt vizsgálja. A has számítógépes tomográfiai vizsgálata (hasi CT) körülbelül 7 mSv tényleges dózist jelent a test számára. Az a mellkas (thorax CT) körülbelül 10 mSv, és a koponya kb. 2mSv. A jobb összehasonlíthatóság érdekében ezeket az értékeket összehasonlítjuk a normál röntgenvizsgálat értékeivel.
A hasüreg röntgenfelvétele (röntgensugaras has) körülbelül 1 mSv effektív dózist jelent, a mellkas üreg (röntgen mellkas) 2 síkban, körülbelül 0.1 mSv, és a röntgen fej kb. 0.07 mSv. Ezek az értékek hozzávetőlegesen viszonyíthatók a természetes sugárterheléshez. Így a röntgenkori mellkasvizsgálat hatékony dózisa - a közönség klinikai mindennapi életében - megfelel egy természetes sugárterhelésnek, amelyet a normális hétköznapok körülbelül 15 napja alatt érhetnénk el.
A mellkasi CT körülbelül 3.5 éves természetes sugárterhelést jelent. Ezért egyértelmű, hogy a számítógépes tomográfia lényegesen nagyobb sugárterheléssel jár, mint a hagyományos röntgenvizsgálat. Ebből kiderül, miért olyan fontos a mágneses rezonancia képalkotás, amely a CT-hez hasonlóan lehetővé teszi a testszerkezetek keresztmetszeti képalkotását. Mágneses mezőkkel működik, így a CT-vel ellentétben egyáltalán nincs sugárterhelés.
