Szinonimák
Poszt traumás stressz zavar, PTSD, trauma
Meghatározás
A poszttraumás stressz tényleges kifejezés a katonaságból ered. Azok a katonák kapták meg ezt a diagnózist, akik a vietnami háború alatt különféle háborús események miatt alkalmatlanná váltak a szolgálatra. Az előző háborúkban a rendellenesség más neveket kapott.
Az első világháborúban például nagyon találó kifejezés: „Kagyló Sokk" használtunk. Ez a sokk a legbelső pszichés mag (héj). Manapság a diagnózist polgári területeken is alkalmazzák.
Amikor egy személy rendkívüli fizikai vagy mentális fenyegetésnek van kitéve, fennáll a PTSD kialakulásának veszélye. A nőket általában lényegesen gyakrabban érintik, mint a férfiakat. Egyes tanulmányok 2: 1 arányt feltételeznek.
Ennek lehetséges okai például a nemi erőszak utáni PTSD (poszttraumás stressz) kialakulásának nagy valószínűsége (kb. 50% valószínűség), valamint a kb. 20% erőszakos bűncselekmények áldozatai esetében.
Körülbelül 8% az a kockázat, hogy a nők életükben egyszer nemi erőszak áldozatává válnak. Összességében elmondható, hogy annak valószínűsége, hogy PTSD-t (poszttraumás stressz-rendellenesség) szenved az életben egyszer, a nőknél 10-12%, a férfiaknál 5-6%. A traumák, amelyeknek magas a PTSD kockázata, a harc a háborúban, a gyermekek bántalmazása, a kínzás, a fogság, de az autóbalesetek is, vagy a szemtanúi egy balesetnek.
Diagnostics
Diagnosztikai kritériumok az ICD-10 szerint Tünetek Tünetek A tünetek általában a stresszes esemény után 6 hónapon belül jelentkeznek. Későbbi megjelenés is lehetséges lehet. A diagnózist az orvost vagy pszichológust kell elvégezni pszichoterápia.
A diagnosztikában általában használt 2 eszköz az „Impact of Event Scale” - R (IES-R) Horowitz et al. 79, német változat: Maercker 98 4 Faktor felépítése: A kérdőív rövid és egyszerű. Kérdőív a traumás tapasztalatok utáni gondolatokról (PTCI) Foa, Ehlers 2000 önkiadó eszköz a trauma és következményeinek problematikus értelmezésének azonosítására, hétszintű Likert-skála, 3 tényező.
A poszttraumás stressz kialakulásának okai: Ehlers és Clark szerint a rendellenesség koncepciója: A szorongás olyan érzés, amely általában egy jelenlegi vagy jövőbeni helyzetre utal. PTSD-ben (poszttraumás stressz-rendellenesség) azonban a múltbeli esemény miatt a fent említett tünetekkel járó hatalmas félelemérzet jelentkezik. A rendellenesség Ehlers és Clark modelljében most azt feltételezik, hogy a traumát rosszul kezelték az érintett személynél oly módon, hogy az esemény emlékeit aktuális, jelenlegi fenyegetésként érzékelik.
Az észlelés szempontjából általában azt feltételezik, hogy két folyamat tehető felelőssé azért, ha a múlt eseményeit aktuális fenyegetésként érzékeli.
- Az érintetteket rendkívüli fenyegetésnek vagy katasztrofális méretű eseménynek vagy eseménynek tették ki, amely szinte minden mélységes kétségbeesést kiváltott.
- A stressz tartós emlékei vagy újraélése tolakodó visszhangok (visszapillantások), élénk emlékek, visszatérő álmok vagy belső szorongás révén a stresszhez hasonló vagy ahhoz kapcsolódó helyzetekben. (Esetleg egyfajta érzelmi unalom vagy apátia és közöny is megjelenhet)
- Hasonló körülményeket valójában vagy lehetőség szerint elkerülnek. Ez a viselkedés az esemény előtt nem volt
- Az alábbiakban felsorolt pontok egyike: Képtelenség emlékezni a trauma néhány fontos aspektusára A megnövekedett pszichológiai érzékenység és izgalom állandó tünetei (nem az álom előtt) a következő két jellemzővel: elalvási nehézségek és elalvás (alvászavar) ingerlékenység vagy dühkitörések a hipervigilancia (a fokozott izgalom állapota) koncentrálásának nehézségei megnövekedett idegességet
- Képtelenség emlékezni a trauma néhány fontos aspektusára
- A megnövekedett mentális érzékenység és izgalom tartós tünetei (nem az álom előtt) az alábbi jellemzők közül kettővel: nehéz elaludni és elaludni (alvászavar) ingerlékenység vagy harag koncentrációs nehézségei hipervigilancia (fokozott izgalom állapota) fokozott idegesség
- Álmatlanság (alvászavar)
- Ingerlékenység vagy dühkitörés
- Koncentrációs nehézségek
- Hipervigilancia (fokozott izgalom állapota)
- Fokozott rángás
- Képtelenség emlékezni a trauma néhány fontos aspektusára
- A megnövekedett mentális érzékenység és izgalom tartós tünetei (nem az álom előtt) az alábbi jellemzők közül kettővel: nehéz elaludni és elaludni (alvászavar) ingerlékenység vagy harag koncentrációs nehézségei hipervigilancia (fokozott izgalom állapota) fokozott idegesség
- Álmatlanság (alvászavar)
- Ingerlékenység vagy dühkitörés
- Koncentrációs nehézségek
- Hipervigilancia (fokozott izgalom állapota)
- Fokozott rángás
- Álmatlanság (alvászavar)
- Ingerlékenység vagy dühkitörés
- Koncentrációs nehézségek
- Hipervigilancia (fokozott izgalom állapota)
- Fokozott rángás
- „Behatolás” (visszhang emlékek)
- "elkerülés".
- „Túlzott izgatás”
- „Zsibbadás” (érzelmi zsibbadás)
- Negatív megismerések önmagadról
- Negatív megismerések a világról
- Önvád
- Az esemény és következményeinek egyéni értelmezése (értelmezése): Feltételezzük, hogy a PTSD-ben szenvedő betegek nem tekinthetik úgy a rossz eseményt, mint egy időben korlátozott eseményt, amely nem feltétlenül lesz negatív hatással az életükre.
Feltételezzük továbbá, hogy a PTSD-ben szenvedő betegek (poszttraumás stressz-rendellenesség) olyan gyakran értékelik és értelmezik negatívan az eseményt és annak következményeit, hogy nagyon is valós fenyegetésként érzékelik.
- Az úgynevezett „trauma emlékezet“: A PTSD-ben szenvedő betegeknek gyakran nagy nehézségeik vannak arra, hogy teljesen szándékosan emlékezzenek az eseményre. Gyakran csak töredékes emlékek keletkeznek. Másrészt vannak olyan nem kívánt emlékek, amelyek rákényszerítik magukat a betegre.
Ezekben a pillanatokban a beteg úgy éli meg őket, mintha az esemény a jelen pillanatban ismét megtörténne. A trauma nem illeszthető be a emlékezet. Általában az emlékeket időbeli kontextusba helyezzük (pl. „Ez 1999 volt.
Nehéz volt, de ennek vége ... “). Ez PTSD esetén nem lehetséges. A viszonylag alacsony ingerek miatt a fenyegetettség érzése bármikor előfordulhat (pl. Egy autó ajtajának becsapása emlékeztet bennünket az autóbalesetre stb.
).
Ezek az ingerek emlékeztetik a betegeket azokra az ingerekre, amelyeket röviddel a trauma előtt vagy alatt észleltek (hangok, szagok stb.). Az inger és a trauma tehát úgyszólván összekapcsolódik. Valahányszor a páciens később észlel ilyen vagy hasonló ingereket, a trauma egy csapásra újra megjelenhet anélkül, hogy a páciens képes lenne elmagyarázni magának.
Ezenkívül úgy tűnik, hogy a PTSD-s betegek jobban tudatában vannak a rossz, azaz traumára jellemző ingereknek (az úgynevezett primingnek). (Például egy nő, akit megtámadott egy szakállas férfi, gyakran azonnal a tömegből látja a szakállas férfiakat.) Ennek következtében az ilyen észlelési zavarok általában viselkedés és gondolatok megváltozását eredményezik.
A betegek gyakran kerülik azokat a helyzeteket, amelyek szerintük zavarokat okozhatnak. Ezenkívül az eseményvel kapcsolatos esetleges gondolatokat gyakran elnyomják. Sajnos ennek az elkerülő magatartásnak ellentétes (paradox) hatása van, vagyis gyakoribbak a gondolatok és a fenyegetés érzése.
