Az Oppenheim-reflex vagy Oppenheim-jel természetes reflex csecsemőknél, patológiás reflex felnőtteknél. A neurológia ezt a reflexmozgást a piramis traktus jeleivel társítja, amint azt a központi motoros idegsejtek károsodása mutatja. Olyan betegségek, mint pl sclerosis multiplex (MS) vagy ALS okozhat ilyen kárt.
Mi az Oppenheim-reflex?
Az Oppenheim-reflex egy lábreflex, amely kiváltható a sípcsont elülső részének ecsetelésével. A neurológusok az Oppenheim-reflexet olyan kóros reflexnek tekintik, amely tüneti módon jelen lehet a központi idegrendszer rendellenességek. A tünet Oppenheim-jel néven is ismert. A reflexmozgás egy lábreflex, amely kiváltható a sípcsont elülső részének ecsetelésével. Az Oppenheim-reflex az egyik úgynevezett piramis traktus jele, amely az izommozgások irányításáért felelős piramis traktus vagy központi motoros idegsejtek károsodására utal. A piramis pályák központiek idegrendszer motoros utak a gerincvelő amelyek az egész test önkéntes mozgását irányítják. A kóros reflexet első leírójáról, Hermann Oppenheimről nevezték el. A német neurológus már a XIX. Században fedezte fel a reflex mozgást, amely csak magas korban kóros.
Funkció és feladat
A piramis vonalak az emberben gerincvelő az önkéntes motoros tevékenység irányító központjai. A vázizomrostokban lévő alfa motoros idegsejtekhez kapcsolódnak, és a sejtek leszálló vagy efferens útvonalai közé tartoznak. idegrendszer. Az információkat efferens utak viszik el a központi idegrendszerből. A piramis pályák esetében ennek a vezetésnek a célja a vázizmok. Az izmok így kapják meg mozgásparancsaikat. A központi idegrendszer a gerincvelő ellenőrzések reflex különösen. Ezek nagy része reflex a védőreflexek, amelyek elsősorban a sérülések megelőzésére szolgálnak. Ilyen reflex mindegyiket egy úgynevezett ravaszt váltják ki. Általános szabály, hogy ez a kiváltó tényező egy sajátos felfogás. Ha a reflexmozgások kapcsolási pontja nem a gerincvelőben, hanem a agy, akkor a mozgásinformációk nem érnék el elég gyorsan az izmokat. A reflexek így már nem lennének képesek megvédeni az embert. Következésképpen a védelmi reflexeket különösen a lehető legrövidebb úton kell bekötni, hogy teljesítsék céljukat. Például, ha egy labda vagy más tárgy az emberi arc felé repül, akkor a megfelelő reflex mozgás védelmet nyújt a tárgy ellen a karok által. Ha ezt a mozgást a agy, az illető addig nem emeli fel a karját, amíg a tárgy már régen el nem éri, és a védőreflex így már nem szolgál semmilyen célt. A piramis útvonalakon keresztül történő reflex vezérlésnek tehát evolúciós gyakorlati okai vannak. Ezzel szemben a szervek izommozgásait nem a piramis útvonalak szabályozzák. Összekapcsolódnak az enterális és vegetatív idegrendszer. Az emberi test egyes reflexei a csecsemőkorra korlátozódnak. Ide tartozik például a szopási reflex. Ez a reflexes mozgás azonnal bekövetkezik, amikor a csecsemő ajkait megérinti. Az Oppenheim-reflex fiziológiás a csecsemőknél is. Amikor a csecsemő sípjának elülső szélét erősen megkefélik az ujjakkal, a reflex részeként a nagylábujj tónusosan felfelé mozog. A többi lábujj általában szétterül. Amikor ezt a reakciót egy felnőttnél észlelik, már nem fiziológiai reflexről beszélünk, hanem kórosról. Így az Oppenheim-reflex nincs egészséges felnőtteknél.
Betegségek és panaszok
Az Oppenheim-reflex tünet. A reflexmozgás gyakran előfordul más kóros reflexekkel együtt. A Babinski-reflex, a Gordon-reflex és a Chaddock-reflex, valamint a Strümpell-jelek az úgynevezett Babinski-csoportba tartoznak, amely a piramiscsatorna-jelek kifejezéshez kapcsolódik, csakúgy, mint az Oppenheim-jel. Ez a tünetcsoport jelzi a neurológus számára a központi motoros neuronok károsodását. A reflexvizsgálat a neurológia szokásos eljárása. Sok
a neurológiai betegségek társulhatnak a Babinski-csoport kóros reflexeivel, és ezáltal károsíthatják a központi motoneuronokat. Ebben az összefüggésben az egyik legismertebb betegség sclerosis multiplex. Ebben a központi idegrendszeri autoimmun betegségben a beteg sajátja immunrendszer tévesen megtámadja a szervezet saját idegszövetét a központi idegrendszerben, és immunológiai gyulladásos reakciót vált ki. A. Részeként gyulladás, a szigetelő mielinhüvely a központi idegszövetben lebomlik. Így az idegszövet vezetőképessége csökken vagy elvész. A legrosszabb esetben maradandó károsodás fordul elő a agy és a gerincvelő. Kapcsolatban sclerosis multiplex, a piramis traktus jelei és ezáltal az Oppenheim reflex is elsősorban a prognózis szempontjából releváns. Ha a piramis útvonal jelei már a betegség korai szakaszában jelen vannak, az orvos meglehetősen kedvezőtlen lefolyásról beszél. Más betegségek is károsíthatják a központi motoros idegsejteket, és így kiválthatják a piramis traktus jeleit. Az egyik példa a degeneratív betegség ALS. A motoros idegrendszer ezen betegségében az izommozgásokért felelős idegsejtek apránként lebomlanak. Mind az agy motoros neuronjait, mind a gerincvelő elülső szarvában találhatókat a degeneratív jelenségek befolyásolják. A degenerációt nem lehet megállítani. Legjobb esetben a degeneráció késleltethető. Ha az első motoneuron érintett, akkor progresszív izomgyengeség lép fel egészen a bénulásig. Ha viszont a második motoneuron érintett, akkor ez általában úgy nyilvánul meg görcsösség.
