Mit kell tenni?
Nem sok mindent tehet magának elkerülése érdekében hányás az eljárás után. Ha szenvednie kell ettől, fontos, hogy korán vegye fel a kapcsolatot az ápolóval vagy az egészségügyi személyzettel. Nagyon fontos, hogy gyorsan megkezdjék a terápiát a betegség javítása vagy leállítása érdekében hányás.
Célszerű nyugodt maradni, és próbáljon megnyugodni és ellazulni. Mindenesetre ételt és italt általában nem szabad közvetlenül megoperálni. Esetében hányinger és a hányásazonban önállóan tartózkodnia kell attól, hogy ne okozzon további hányingert és csökkentse az aspiráció kockázatát.
Ettől eltekintve sajnos semmit sem tehet magának a hányás ellen. Bebizonyosodott, hogy a homeopátiás szereknek nincs sem előnyük, sem előnyük a hányás kezelésében érzéstelenítés. A műtét után erősen nem ajánlott bármilyen homeopátiás gyógyszert bevenni.
Ezen gyógymódok egy része alkoholt vagy növényi összetevőket tartalmaz, amelyek csak súlyosbíthatják a hányást. Ezenkívül, különösen a kórházakban, feltétlenül el kell tartózkodni a gyógyszerek önálló szedésétől, kivéve, ha erről a kezelőorvosokkal egyeztettek, mert a terápiás siker érdekében mindig tudni kell, hogy mit szed a beteg. Különösen problematikusak azok az anyagok, amelyek pontos összetevői nem ismertek.
Ha szövődmények, allergiák vagy egyéb problémák merülnek fel, az orvosok és az ápolószemélyzet nem tudnak megfelelően reagálni. Különösen érzéstelenítés után azonban meg kell kímélni a testet, és kerülni kell az esetleges szövődményeket. A gyermekeket érzéstelenítés után hányás is érinti.
A 3 éves kor előtti gyermekeket azonban ritkán érinti. A 3. életév után azonban a frekvencia úgy növekszik, hogy a 6. és 10. életév között éri el csúcspontját. A gyermekekkel és csecsemőkkel az a probléma, hogy a műtét utáni hányás kockázatának becsléséhez nem lehet ugyanazokat a kockázati tényezőket feltételezni, mint a felnőtteknél.
Egyszerűsített rendszert dolgoztak ki a kockázat hozzávetőleges becslésére. Eszerint a 3 éves kor utáni gyermekeket nagyobb valószínűséggel érinti az érzéstelenítés utáni hányás. Ezenkívül azoknak a gyermekeknek, akiknek maguknak vagy 1. fokú rokonaiknak már korábban is volt mozgásbetegsége, nagyobb az érzéstelenítés utáni hányás kockázata.
Két további kockázati tényező vonatkozik a gyermekekre. Az egyik egy 30 percnél tovább tartó eljárás, a másik a strabismus műtét. Az azonban nem világos, miért van ez így. A gyermekekre ugyanazok a terápiás és megelőző intézkedések vonatkoznak, mint a felnőttekre. Az alkalmazott gyógyszerek dózisa azonban változhat. A felnőttekkel ellentétben a gyógyszereket nem rögzített adagolási séma szerint adják, hanem kifejezetten a gyermek testtömegéhez igazítják.
