A kondroblasztok a kondrociták prekurzor sejtjei, és ezek alkotják az extracelluláris mátrixot porcogó szövet. A folyamat során elszigetelik magukat a szomszédos sejtjeiktől egy üregben, és abban a pillanatban a sejtekké válnak porcogó sejtek kondrociták. A legismertebb betegség a porcogó a szövet degeneratív osteoarthritis.
Mi az a kondroblaszt?
Görögül a „chondros” jelentése „szemcsék” vagy „porcok”. A „blastos” szót szó szerint „csírának” vagy „csírának” fordítják. Ennek megfelelően a chondroblast orvosi biológiai kifejezés egy görög nyelvű kölcsönszó, amely az említett két szóból áll. A kondroblasztok az úgynevezett kondrociták prekurzor sejtjei, amelyek jelentősen részt vesznek az emberi test porcszövetének kialakulásában. A chrondroblast és a chrondrocyte nem szinonim kifejezés. A kondrociták chrondroblastokból fejlődnek ki, amelyek fejlődésük szakaszában még képesek megosztódni. Így az orvostudomány a kondroblaszt kifejezést használja a kondrocita fejlődés olyan szakaszára, amelyben a differenciálódás és a specializáció még nem fejeződött be. A kondrocita képződését kondrogenezisként foglaljuk össze.
Anatómia és felépítés
A mezenhyme az embrionális fejlődés időszakában képződik, és megfelel egy fontos töltő és támogató szövetnek, polipotenciával. Ez azt jelenti, hogy a mesenchimából sokféle szövet alakulhat ki differenciálódási és osztódási folyamatokon keresztül. A mezenchima a mezodermából, azaz a középső csíralemezből származik. Továbbá kötőszöveti, inak és a csontok, porcszövet alakul ki a mesenchimából. A szövet csillagszerű elágazó sejtekből áll, amelyeket vetülések és a nexus köt össze, és laza sejtközi anyagot hordoznak az intersticeiben. Az úgynevezett prondondrociták a mesenchimából mitotikus folyamatok révén képződnek a porcszövet felé vezető úton. Ezek a kondroblasztok prekurzor sejtjei. A kondrociták ezekből a kondroblasztokból fejlődnek ki idővel. Különbség van a korai kondroblasztok és a késői kondroblasztok között, amelyek jellemzően oszlopos szerkezetűek.
Funkció és feladatok
A chondrocyták alapját a chrondroblastok képezik. Bár végső soron őssejtek, maguk is már fontos feladatokat látnak el az emberi testben. Ezek a feladatok megfelelnek a porc őrölt anyag különböző komponenseinek előállításának és kiválasztásának. Lényegében a kondroblasztok képesek a porcmátrix összes komponensét előállítani. A II kollagén, ezek az összetevők közé tartoznak a glikozaminoglikánok, különösen a kondroitin-szulfátok, a keratán-szulfátok és a hialuron savak. A sejtek felszabadítják környezetükbe a kollagén porc extracelluláris mátrixát. Ez a szekréció mátrix felhalmozódást eredményez a sejtek körül. Az extracelluláris mátrix progresszív képződése és szekréciója miatt maga a mátrix olyan appozíciós növekedésen megy keresztül, amely elválasztja a szekretáló sejteket a környezetüktől. Az olyan anyagok, mint a fibroblaszt növekedési faktor-18 (FGF-18), stimulálják a sejteket, hogy porcmátrixot képezzenek. Ahogy ők nő, a kondroblasztok egy üregben találják magukat. A lacuna egy zárt üreg, amely elválasztja a kondroblaszt a szomszédos sejtjeitől. Amíg az extracelluláris mátrix még mindig bizonyos rugalmasságnak van kitéve, a kondroblaszt továbbra is megoszthatja. Amint egyetlen kondroblaszt minden oldalról szilárdan be van zárva a lyukba, elveszíti az osztódás képességét. A mátrixképződés ettől a ponttól is megszűnik. Ha egy chondroblast a hasadékában nem oszlik tovább, és nem is képez több mátrixot, akkor differenciálódási szakaszának végéhez ért. Akkor már nem kondroblastról, hanem kondrocitákról beszélünk. Ebben az összefüggésben a kondrociták olyan porcsejtek, amelyek a porcszövetben rezidensek teszik ki a porc fő alkotóeleme. A kondrociták képződésével a chondrogenesis teljes. Például a porc releváns a csontképződés összefüggésében, és a csontszövet közbenső szakaszát képviseli.
Betegségek
Az emberi porcokkal és kondroblasztokkal vagy kondrocitákkal kapcsolatos egyik legismertebb betegség osteoarthritis. Ez a degeneratív betegség károsítja a ízületek hogy független attól gyulladás és súlyos fájdalom.Az extracelluláris mátrix fehérjék a kondroblasztok proteázok által lebomlanak. Eközben a fibroblaszt-18 növekedési faktor porcstimuláló hatása jól ismert. Emiatt az orvosi kutatások jelenleg a növekedési faktor intraartikuláris injekciójára összpontosítanak, hogy kompenzálják a porchibákat a osteoarthritis. A rekombináns úton előállított humán FGF-18 jelenleg (2016-tól kezdődően) klinikai vizsgálatokon megy keresztül. A kondroblasztok és szekréciós folyamataik nemcsak az osteoarthritis összefüggésében játszanak szerepet. Ezek az úgynevezett achondroplasia szempontjából is relevánsak. Ez a kóros jelenség egy viszonylag gyakori mutáció, amely befolyásolja a csontrendszer növekedését. A betegek diszproporcionális törpében szenvednek. Viszonylag hosszú törzzsel vannak ellátva, középső végtag régiójuk többé-kevésbé megrövidült. A betegek végtagjai kövérnek tűnnek. A növekedési rendellenesség a chondralis osteogenezis mutációs kvantitatív rendellenessége okozza. Az örökletes betegség a növekedést elősegítő FGFR-3 fibroblaszt növekedési faktor kondrocita-receptorainak számának csökkenésével jár. Ennek következtében a kondroblasztok nem tudnak elegendő extracelluláris mátrixot elhelyezni, és így nem fejlődhetnek kellő mértékben kondrocitákká. Így a porcszövet növekedési lemezében a kondrocita szaporodása és differenciálódása csökken. Ennek eredményeként a kondrális csontképződés károsodott. Az ilyen típusú csontképződésben a csont a porcanyag közbenső szakaszán keresztül képződik, és végül belülről vagy kívülről megcsontosodik. Ha ezt a folyamatot rendellenességek befolyásolják, törés gyógyulás a csonttörés szintén zavart.
