Kezelés
Bármilyen paranoiás terápia skizofrénia pontos diagnózist és az egyes tünetek felmérését kell megelőznie, mivel a skizofrénia terápiája nagy egyéni különbségekkel rendelkezik, és ezért a beteg tünetek spektrumához igazítható. Elvileg a legtöbb beteg ambulánsan kezelhető, és nem kell hosszú ideig a klinikán tartózkodnia. Ez utóbbi különösen akut fázisokban szükséges.
Alapkezelésként a skizofrénia, mindig olyan strukturális ajánlatokat kell használni, mint a sport, a fizioterápia vagy a zeneterápia. A lényege azonban skizofrénia a kezelés a legtöbb esetben a neuroleptikumok. A betegség pontos formájától függően sokféle neuroleptikumok használható.
Ennek a terápiának a legerősebb hatása az akut fázisban tapasztalható. A skizofrénia hosszú távú kezelésében pszichoterápia a gyógyszeres kezelés mellett alapvető szerepet játszik. Ez általában abból áll viselkedésterápia, amelyet kognitív terápia és pszichoedukáció támogat.
A pszichoedagáció egy viszonylag új terápiás koncepció, amelynek célja, hogy a betegek intenzíven foglalkozhassanak betegségükkel és ezáltal jobban megértsék azt. Tehát a paranoid skizofrénia kezelésében nagyon széles terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre annak érdekében, hogy igazságot szolgáltassunk az egyes betegeknek, és hogy a tünetek spektrumának optimális terápiáját lehessen megtalálni. A gyógyszeres terápia az egyik legfontosabb pillér a skizofrénia kezelésében.
A legkézenfekvőbb hatás a skizofrén pszichózisok akut kezelésében érhető el, míg a hosszú távú kezelésben más terápiás stratégiák, mint pl. pszichoterápia, egyre fontosabbá válnak. Elvileg számos olyan gyógyszer létezik, amely figyelembe vehető a skizofrénia kezelésében. Ide tartoznak az antipszichotikumok ill neuroleptikumok, de szintén benzodiazepinek vagy antidepresszánsok.
Az antipszichotikumok manapság 2 nagy csoportra oszlanak, amelyekre különféle mellékhatás-profilok jellemzők. A „tipikus” antipszichotikumok közé tartoznak az enyhe vagy nagyon erős anyagok (Haloperidol, Melperon,…), amelyek nagyon jó igénylési arányt mutatnak akut skizofrén betegeknél. pszichózis. Közös bennük azonban az, hogy motoros rendellenességekhez vezethetnek, amelyek nagyon hasonlítanak a Parkinson-kórhoz.
Ezeket a mellékhatásokat úgynevezett extrapiramidális motoros rendellenességként (EPMS) foglaljuk össze. Az „atipikus” antipszichotikumok viszont sokkal ritkábban vezetnek ehhez a súlyos mellékhatáshoz, de gyakran súlygyarapodás vagy az szív tevékenység. A leggyakrabban alkalmazott atipikus antipszichotikum a klozapin.
Az antipszichotikus hatás mellett ebben az anyagcsoportban számos gyógyszer pozitív hatással van az esetleges negatív tünetekre is (hajtóerő elvesztése, az affektus ellapulása, ..). Az, hogy meddig kell gyógyszeres terápiát szedni, nagyban függ a betegség korábbi lefolyásától. Ha az első skizofrén epizód csak hat-kilenc hónapig ajánlott, akkor a második epizód után három-öt évre meghosszabbodik a használat ideje.
