A kemoterápiában alkalmazott anyagok

Általános információk

Számos különböző citosztatikus gyógyszer létezik, amelyeknek támadási pontja a tumorsejt különböző pontjain található. A citosztatikus gyógyszerek hatásmechanizmusaik szerint csoportokba vannak osztva. A legfontosabb citosztatikus gyógyszercsoportokat az alábbiakban soroljuk fel.

Tekintettel azonban a kifejezések, a márkanevek és a lehetséges kombinációk (ún. Sémák) sokaságára, nem lehet részletezni ezeket a részleteket. Az anyagok következő példáit a hatóanyaguk nevével együtt adjuk meg. A tirozin-kináz inhibitorok szintén a kemoterápiás szerekhez tartoznak.

A klasszikus kemoterápiás gyógyszerekkel ellentétben azonban a tirozin-kináz gátlók specifikusan hatnak, és így kevesebb mellékhatást okoznak. Ezek a kemoterápiás gyógyszerek zavarják a tumorsejtek termelését a DNS szintjén. Összekapcsolják a DNS molekuláit (alkilezés útján) oly módon, hogy az normál leolvasási folyamatokhoz vezet fehérjék hogy zavart.

Mivel egy tumorsejt függ a fehérjék, ez a daganatsejt halálához vezet. Ezenkívül az alkilező szerek megakadályozzák a DNS új képződését, amely így a daganatsejt pusztulását is eredményezi. Ez a csoport további alcsoportokra oszlik, amelyek mindegyike a fent említett hatásmechanizmust követi:

  • Bendamustin, ciklofoszfamid, klorambucil, melfalán, ifoszfamid, trofoszfamid
  • Alkil-szulfonátok: buszulfán, treoszulfán
  • Nirosoureák: karmusztin, lomusztin, nimusztin
  • Platina-tartalmú vegyületek: karboplatin, ciszplatin, oxaliplatin (ez az anyagcsoport nagyon hatékony, és gyakran alkalmazzák más citosztatikus gyógyszerekkel együtt)

Az ilyen citosztatikus gyógyszerek „hamis” építőelemként beépülnek az újonnan előállított DNS-be.

Ez megállítja a DNS új képződését (az úgynevezett DNS-polimerázt gátolják). Mivel a sejtosztódás során a DNS csak megduplázódik, az antimetabolitok nagyon specifikus hatást gyakorolnak a tumorsejtekre. Itt is 3 alcsoport különböztethető meg, amelyek természetükben „rossz építőelemként” különböznek egymástól.

  • Folsav analógok: metotrexát (régóta létezik, de még mindig az egyik legfontosabb anyag), pemetrexed
  • Purin analógok: merkaptopurin, nelarabin, kladribin, fudarabin,
  • Pirimidin-analógok: fluoruracil (5-FU), kapecitabin, gemcitabin

Eredetileg ez az anyag az örökzöld növényből származik (Vinca). A sejtosztódás során, amint már említettük, a teljes kromoszóma-készlet (a DNS) megduplázódik. Annak érdekében, hogy ezt egyenletesen eloszthassák 2 sejt között, a sejtnek szüksége van egy „készülékre”, az úgynevezett mitotikus (mitózisból = sejtosztódásból származó) orsóra, amely alegységekből áll, az ún.

mikrotubulusok. A mitotikus orsó nélkül egy sejt nem tud rendszeresen osztódni. A vinca alkaloidok megzavarják ennek az orsónak a szerkezetét, és ezáltal a tumorsejtek osztódási képességét.

Példák: Vinblasztin, vinkrisztin ... Ezeknek az úgynevezett mikrotubulusok a célszerkezete is. A vinca alkaloidokkal ellentétben azonban nem zavarják a mikrotubulusok szerkezetét, éppen ellenkezőleg, stabilizálják őket.

Fontos tudni, hogy a mitotikus orsó állandóan felépül és lebomlik. Ha valaki gátolja a lebontást, ami ugyanolyan fontos a sejt helyes elosztásához, a daganatsejtek növekedése ismét megzavarodik. Példák: Docetaxel, Paclitaxel.

Amint baktériumok általában megölik antibiotikumok, egyes antibiotikumok akár a tumorsejteket is elpusztíthatják. Elvileg ugyanazt csinálják, mint ők baktériumok; Egyes baktériumok, mint az emberek, DNS-sel rendelkeznek kettős spirál formájában, egy kettős DNS-szál tekeredik egymás körül. Ezen tekercsek feloldásához szükségünk van egy fehérjére (egy enzimre), az úgynevezett topoizomerázra.

Az információ csak a feloldatlan állapotban olvasható ki a DNS-ből. Az antibiotikum, amelynek ebben az esetben citotoxikus, azaz sejtkárosító hatása van, úgy helyezkedik el a DNS-szálak között, hogy a topoizomeráz blokkolódik. Példák: antraciklinek, például doxorubicin, mitoxantron